"Szendvics" címke archívuma

A Homáron olvasott poszt hozzászólásaiból is kitűnik, hogy a többség bizony nagyon nem szereti a McDonalds-ot, de hát szerintem ez is olyan mint a Mónika Show. Azt sem nézi senki, mint ahogy a mekiben sem eszik senki. Meg egyébként is olyan trendi szidni a Tesco-t, különböző tévéműsorokat, meg a gyorséttermeket. Én is megtettem és meg is fogom még tenni párszor, mint ahogy egy kicsit most is.

Igazából a mekibe a szag miatt nem járok túl sűrűn, mert az az igazság, hogy elmegy tőle az étvágyam. Persze lassan meg lehet szokni, de azért még mindig nem járnék olyannal akinek a bőrébe is bele van sülve ez a szag! Ezért is eszem inkább olyan nyitott éttermekben, ahol nem kell magamra zárni az ajtót. Ennek is van hátránya, hiszen így meg a fél bevásárlóközpont bűzlik tőlük, de még mindig jobb mintha belőlem jönne ez a bűz.

Na de a lényeg, hogy ma megkóstoltam a magyaros választékból a sertés szendvicset, ami meglepően finom volt és csakis egy dolog miatt, ez pedig a torma. Nem is tudom hogyan felejthettem ki eddig az étrendemből. Pedig régebben sokat ettem, mivel anyukám mindig vett otthonra, de aztán valahogy elfelejtettem. Ez pedig nem maradhat így tovább, ezért holnap első dolgom lesz abban a bizonyos sokat szidott Teszkóban venni egy üveggel!

A fasírt pedig tényleg nem finom, de jól hozza a megszokott műanyag ízt és majdnem olyan mint a sajtburgerben a hús, azaz íztelen. Pedig a magyar konyha mintha az erős fűszerezésről lenne híres, nem? A lángos pedig szégyen, hogy milyen kicsi. Inkább eszem a jól megszokott piacos, olajos, vízzel higított tejfölös, növényi zsírból készült sajtost, mint ezt!

Most volt nálunk Zoli, egyrész a bérletért, de dolgoztunk egy kicsit a még szupertitkos közös terveinken is, miközben én összedobtam egy rém egyszerű, de annál finomabb vacsorát.

A múlt heti Magyar Narancsban olvastam Chili & Vanilia recepjét, melyet hiába kerestem az blogon, ott nem találtam. Ezért most jól leírom nektek, hogy ti is me tudjátok csinálni, sőt meg is mutatom az alábbi fotón a tavaszi szendvicskrémet piros retekkel.

Szóval kell hozzá 10 retek, 5 újhagyma, 1 répa, snidling (ez nálunk az ablakban terem), 20 dkg natúr krémsajt, só, bors, frissen őrölt szerecsendió, és két kis kanál olíva olaj.

A retket és a répát meg kell mosni, majd lereszelni, ami nem kis feladat, izmos lesz tőle az ember alkarja, az biztos. A hagymát vékony karikákra kell vágni, a snidlinget szintén apróra darabolni és összekeverni az egészet, majd berakni a hűtőbe egy kicsit. Mi pirítóssal ettük, de a szerző szerint nyers zöldségekkel mártogatva is nagyon finom. Jó étvágyat hozzá! 

Ti hallottátok már, hogy van a Benetton-nak gumióvszere? Én eddig nem, de tegnap amint tudomást szereztem róla, rögtön ki is próbáltam!!!

Amennyiben nekem lehetne egyszer gyerekem és megkérdezné tőlem mi az a kisstílű, biztosan Zoli blogjának ezen bejegyzését olvasnám fel neki, mert ő jobban ért a gyerekek nyelvén mint én; talán azért is mert én pedig kishitű vagyok!? Tényleg Zoli! A kis Björkök mikor érkeznek??? :-)

Végre Marci is "hazatért" és újra blogol én pedig iszom a szavait mint mindig, melyek még egy átlagos munkanapon is fel tudnak vidítani! Most elmeséli milyen volt a vakáció "itthon" és felteszi magának a kérdést, elég öreg e már ahhoz, hogy megalkudjon és visszaköltözzön. Ez a bekezdés a kedvencem az elmélkedései közül: "Amit én akarok, azt otthon nem lehet, magyarán szólva. Karrierben sem, de leginkább emberileg nem. Ameddig egy mosolyért fohászkodni kell, addig nem lesz javulás, ameddig viszont nincs javulás, addig egy mosolyért fohászkodni kell. Engedni senki nem enged. Mosolyogj először te. Dehogy mosolygok, erre mosolyogjak? Buzievagy."

702, azaz Hencsi a balszerencsés napok után, végre megkapta jutalmát egy dupla csokis magnum személyében. Ennek elfogyasztása az áradó Duna mellett, olyan hatással volt rá, hogy mindjárt számot is vetett az életével és eldöntötte a nagy kérdést: világítótorony-őr lesz belőle! Sussz-passz!

Drága egyetlen és utánozhatatlan nyomozóm zsebében is kinyílt a bicska, amikor meghallotta Kannát a tévében és hogy a szavaival éljek: "... Itt hívnám fel az Iroda figyelmét, hogy amikor 15 éve figyelmeztettük az illetékeseket, hogy ki kellene venni Annácska tarkójából a cuccot, akkor azt a jelentésünket "süllyesztették". Akkor most tessék fogyasztani, friss! Egy darabig :-) ..."

Új lendületet kapott Zslatko fotós oldala is, ahol a mai nappal több érdekes képet is találtok majd, például a Szentendrén készítettekből.

A blogtalálkozóról íródott rengeteg bejegyzést öröm volt olvasni, de azok közül is ez a párbeszéd mosolyogtatott meg a legjobban. Gondolom nem kell hangsúlyozni, hogy két alkoholistát hallhattunk!!!

Legnagyobb sajnálatomra Zoli nemrég befejezte a szinte hetente jelentkező Fashion Police rovatot, de akiket továbbra is érdekel a fővárosi kisemberek öltözködésének más szemszögből való megvilágítása, az látogassa az Our Style in Hungary oldalát!

Aki olvasás közben megéhezett volna, ne tartsa vissza magát egy ilyen finom fogyókúrás szendvicstől! Bár elkészítési javaslatot nem találtam hozzá, de azt hiszem csak egy zsemle, egy fej paradicsom, pár salátalevél és csipetnyi fantázia kell hozzá! Jó étvágyat!