"Szobatiszta" címke archívuma

Csak azért kérdem, mert Édespofa szerint egy kicsit túlaggódom ezt a kérdést, Lulunak nem kell annyit pisilni, mint ahányszor én leszaladok vele. Beszéltem séták alkalmával más kutyásokkal is, ők is azt mondták, hogy napi kétszer mennek, egy rövid, és egy hosszú sétára.

Ha ebből indulok ki, akkor tényleg sok az én napi négy kirándulásom, melyből azért nem mindegyik több kilométeres, de egyszer mindig megpróbálok hosszabb köröket róni, ráadásul póráz nélkülieket, hogy ki tudja szaladgálni magát. Csak most tűnt fel, amikor este akartam levinni a kutyát, hogy nem ragaszkodik hozzá.

Túlaggódom? Nyilván igen, mint mindent. De valahogy úgy vagyok vele, hogy ha például leszaladok a sarki boltba, vagy ledobom a szemetet, miért hagyjam otthon, hiszen egy pisi bőven belefér az időmbe?

... mert feljöttünk a reggeli sétából, ahol számoltam, összesen négyszer pisilt, erre amikor a kávémat készítettem, és a gázmérőt terveztem leolvasni, a felérkezés után 5 perccel, odahugyozott az előszoba közepére. Nincs szőnyeg, enzimes lebontó mosószerrel mosunk fel, nincs stressz, és egyébként is, már több hete szobatiszta volt, most meg sorozatosan odavizel mindenhová. Mondanom sem kell, hogy tegnap este nem csak a kábel volt megbontva, de a szőnyeg is úszott a pisiben.

Örömtáncot járok, pezsgőt is bontanék ha lenne itthon, és majd kicsattanok a boldogságtól, hiszen Lulu ma, azaz már tegnap, először nem piszkított be a lakásba amíg nem voltunk itthon, azaz reggel 8-tól, délután 5-ig! Olyan hihetetlen és szenzációs egyszerre ez az eseménytelenség, hogy amióta hazajöttem úgy nézek a kutyára mint egy istennőre.

Most már határozottan tudja, hogy rossz az amit csinál, baromira szégyelli magát, de mégis csinálja. Csak arra tudok gondolni, hogy nem bírja visszatartani este 11-től reggel 6-ig, de a doki, és mások szerint is ez nem lehet. De akkor mi van?

Ma reggel is, a szokásos heves üdvözlés helyett bent gubbasztott a helyén, ki sem jött addig amíg fel nem mostam a pisit, amit körülbelül a szokásos séta előtt nyomott el fél órával. Mindent ugyanúgy csinálunk immáron több mint két hónapja, mint előzőleg Mazsolával, de Lulunál annyit sikerült elérni, hogy kialakult benne a szégyenérzet, de ez még nem gátolja meg abban, hogy összepiszkítsa a lakást. És nem jelez, ha le kell mennie, illetve néha onnan veszem észre, hogy el akarja kint végezni a dolgát, hogy odaül az ajtó elé, szépen csendben. Ha nem járok arra, észre sem veszem.

Azt mondják okosok, hogy fontos a rendszeresség is, bár az előző kutyánknál sem számított, de Lulu minden reggel 6-kor, aztán reggeli után 7-kor, majd mielőtt indulok itthonról egy rövid pisire és este is határozott időben megy le, illetve napközben is kiviszem ha itthon vagyok. Néha már megússzuk az estét tisztán, néha már egy bepisiléssel is kibírja a napot, és a tegnapi nap kivételével a kakit már teljesen hanyagolta, a pelenkát pedig már elhagytuk, mert arra csak nagyon ritkán jutott eszébe csinálni valamit, és össze is zavarta. Remélem egy éves korára változni fognak a dolgok, másban nem bízok, csak hogy addigra nem csak érti, hanem be is tartja a szabályokat. 

Nem tudom Lulu hogyan lesz szobatiszta! Napi 20 pisit, és 5 kakit mégis hogy lehet megtanulni úgy szabályozni, hogy reggel és este jöjjenek csak?

És olyan, mintha semmit sem tanult volna ez alatt a hónap alatt. Tegnap este próbaüzem volt, már nem volt bezárva éjszakára a dobozába, erre mintha hetek óta nem esett volna le neki, hogy mi miért történik, ugyanúgy bepisilt és bekakilt ahogy szokott. A fene sem érti ezt, az előző kutyánk ugyanezzel a módszerrel egy hét alatt vált teljesen szobatisztává, a felügyelet és a jutalomfalat megtette a hatását.

Mivel mostanában elég sok bulldogos gazdival beszéltem azért a fajtaleírások mellé, hiánypótlás gyanánt hozzátenném, mivel sehol sem írnak róla, hogy a francia bulldog az esetek 90%-ban nagyon nehezen lesz szobatiszta, ami ellentmond annak, hogy több helyen is kifejezetten ajánlják lakásba. A legtöbb gazda egyébként 7 hónapos korától egészen másfél éves koráig bezáróan nyilatkozott a megkérdezettek közül, de volt egy kirívó eset is. Találkoztam egy 2 éves kannal és a gazdáival, akiknek a második kérdésük az volt hozzám, hogy Lulu miként áll a szobatisztasággal. Elmondtam a tényállást, hogy azért minimális javulás tapasztalható, mire megnyugtattak, hogy az ő kutyájuk még mindig nem az. Ha ez nálunk is ilyen ütemben fog alakulni, akkor azt hiszem beszerzek egy macskaalom-dobozt, és arra szoktatom hosszú távon. Vagy ez hülyeség, és ne legyek ennyire türelmetlen és vészjósló?

Update: Amíg ezt a bejegyzést megírtam, bekakilt az előszoba közepére, még csak nem is a pelusra. Hozzáteszem, fél órája sincs, hogy feljöttünk a sétából!   

Egyébként ma reggel tusolás után, kissé szomorú arckifejezés kíséretében elmeséltem Édespofának, hogy a lelki szemeim előtt látom magunkat 15 év múlva, amikor még mindig a szart és a pisát takarítjuk a padlóról, és konstatáljuk, hogy mennyire félreneveltük ezt a kutyát. Úgy tűnik ugyanis, hogy lassan ő lesz az első és egyetlen olyan eb, amelyik szépen eljut odáig, hogy az utcán már ne is végezze a dolgát. Egyáltalán ne!

Aztán persze a beszélgetés végén már nagyon röhögtünk, de még nem döntöttem el, hogy a kín hozta-e elő belőlünk, vagy a tehetetlenség, esetleg a reménytelenség.

... és a jót írja az összes kutyás blog! Elhihetitek, az utóbbi időben cirka 50-et is láttam és olvastam, de mindegyik csak az örömködésről szól. Ha ezek alapján ítélnék, minden kóbor kutyát hazavihetnék, amíg meg nem telik a lakás, hiszen csak jó lehet minden. Olyan mintha senkinek semmiféle problémája nem lett volna a neveléssel, a szobatisztasággal, a kajáltatással, az ugatással, a harapdálással, stb ... Baromi unalmas mindegyik egy idő után, főleg ha már a képek nézegetését is elunta az ember, és nem akarom elhinni, hogy sehol sincs egy olyan internetes napló, ami valóban hasznos információkat tartalmaz, jó tanácsokat ad, problémamegoldást kínál, tényszerű, és persze mindent első kézből, saját tapasztalatokra építve, és nem mellesleg napi, de legalábbis heti frissüléssel.

Na tessék, játék közben elengedte a pisit. Ki érti ezt, hogy hét napig semmi, aztán most tessék!

Egy heti nyugalom és kakimentesség után, nem tudom miért, de Mazsola éjszaka bepiszkított keményen. Két kaksi, egy pisi és hányás az előszobában. Nagyon-nagyon remélem mindez csak azért volt mert valami rosszat evett és nem rosszalkodni akart. Ma teljes megfigyelés alatt tartom, hogy a jól beidegződött "nincs pisi-kaki a lakásban", tartja-e még egy kicsit magát. Érdekes egyébként, hogy este is elvégezte a dolgát a pataknál és most reggel is. Na mindegy, kilesek mit csinál!!!