"Szomszédok" címke archívuma

... már csak azt kellene tudnom, hogy mi ennek a menete, illetve azt is, hogyan lehet mindezt bizonyítani, mert én ilyet még sosem csináltam.

Utánaolvasgattam különböző oldalakon, de igazán hasznos információ alig akad, jogász ismerősöm pedig legjobb tudomásom szerint nincs egyelőre. A történet egyébként dióhéjban annyi, hogy az egyik szomszéd az ideköltözése óta zaklat, illetve előfordult már olyan is, hogy tettleg bántalmazott, de eddig tűrtem, mert tekintettel voltam az állapotára. Tudom, én vagyok a nagyon hülye, de hát ki tudna ellenállni a néni fiának, amikor sírva arra kér, hogy ne bántsam az anyukáját, és próbáljam meg elviselni. Ez ment évekig, azt hiszem elég sokáig elviseltem, de az utóbbi időben napi szinten gyalázkodik nagy nyilvánosság előtt. Minden undorító buzinak lehord, kitalált dolgokkal (ugrókötelezem, ettől ő nem bír aludni, hangos a mosógépem, ettől meg élni nem tud, aztán állítólag leöntöm a folyosóját mindenféle dolgokkal, ...) vádaskodik, mígnem ma eljutottunk odáig, hogy egy fél órán keresztül majdnem a társasház összes lakója előtt sértegetett, az pedig, hogy nem figyelek rá és nem válaszolok, annyira dühíti, hogy eljutott odáig, amikor azt merte ordítani, hogy én egy olyan ferde hajlamú állat vagyok, hogy bizonyára a kutyámat is megbaszom. Betelt a pohár, valamit tenni kell!

Gondoltam felhívom a gyerekeit és megkérem őket, hogy állítsák le, de ez megint csak ideig-óráig hoz eredményt, aztán visszatérünk a régi kerékvágásba. Másik lehetőségként ott a feljelentés, de abban meg járatlan vagyok. Hogy kell egy ilyet bizonyítani? Mi a feljelentés módja? Mi garantálja, hogy ha kihívom a rendőröket, és azok elmennek, nem lesz még rosszabb a helyzet? Meddig tart egy ilyen per, és egyáltalán mikor kezdődik? Csak annyi fog történni, hogy pénzbírságot fizettetnek vele? Nem hivatkozhatnak arra, hogy beszámíthatatlan és gyógyszereken él? És ha igen, akkor még viselkedhet így? Aztán mivel valóban buzi vagyok, egyáltalán rágalmazásnak számít a lebuzizás?

Lassan kisebbségnek érzem magam a házban, ugyanis már egyre több embert látok a szomszédok közül a Mónika, illetve a Joshi műsoraiban. Többet tudok meg róluk a tévéből, mint több év egymás mellett élésből.

Azt még nem is meséltem, hogy min röhögünk hetek óta Édespofával. Van a házban nálunk pár érdekes figura, de Sáriról azt hiszem még nem írtam.

Ő az a típusú kikupálódott cigány asszony, aki egy pillanatra sem tud kivetkőzni önmagából ha beszélgetésről van szó. Egyrészt ömlik belőle a szó, másrészt pedig a romáktól már megszokott magas hanglejtéssel beszél, ergo minden szó üvöltve hagyja el a száját. És nem mellesleg a lányával lakik, akinek a férje is náluk héderezik, illetve a gyerekük is ott lakik, mindezt 30 négyzetméteren!

Az elmúlt hetekben nagy volt a jövés-menés, ugyanis Sarolta felújította a lakását, így a minap teregetés közben érdekes pár(ordításnak)beszédnek lehettem fül és szemtanúja. Sári éppen felmos, a bejárati ajtaja kitámasztva egy bárszékkel, miközben kintről finoman cirógatják a napsugarak az enyhén borvirágos pofácskáját. Aztán egyszer csak felrikolt:

- Gyere ide de azonnal, hogy baszná meg a kurva isten!!!
A lánya aki egyébként többszörös Mónika-show sztár, kirobog a konyhába, és szintén üvöltve:
- Mi van mááááááááá????
- Nézd meg mi van itt, itt van valami! Mi a faszt csináááátáááá, ide a konyha padlójára, te ...
- Mit majrézóóóóóóóóóóó máááááá, az csak a szék árnyéka!!!
Erre Sári egy pillanatra lefagyott, láttam futkározni azt arcán a megvilágosodás apró szikráját, de aztán, hogy mégis neki legyen igaza, már ha ez annak a célnak az érdekében jött ki belőle szintén óbégatva:
- Hogy a jó kurva anyádat, de rámijesztettééééééééé!!!

Itt pedig belőlem olyan szinten tört ki a röhögés, hogy be kellett rohannom a lakásba, nehogy aztán meglátva a jókedvemet, velem is elkezdjék a műsort, mely azóta is napi téma nálunk itthon. Mondhatni szállóige lett az utolsó mondat, melyet Édespofával már minden olyan dologra elismételünk, amiről tudjuk, hogy nem a másik követte el, hanem mi, vagy csak a sors fura fintora!

Mióta megvan a kutya, az esetek 80 százalékában tudjátok mi az emberek második kérdése (az első az, hogy mennyi idős, de gondolom ezt csak illedelmességből kérdezik, mégsem nyithatnak rögtön a másodikkal) az utcán, a lépcsőházban, de még a közeli ismeretségi körömben is? Baszod, nagyon komoly fejjel, fürkésző tekintettel, kissé hunyorogva azt tudakolják, hogy mennyibe fáj egy ilyen szép állat. Nem a nevét, a nemét, hogy milyen jó gyerek, vagy bármi mást, nem! Az a legérdekesebb, hogy nekem mennyi pénzem volt a gyerekre, erre az úgynevezett "úri" passzióra.

A fenti téma egyébként eléggé felidegesíthet ha hagyom, ezért ennek levezetéseként elmesélem, hogy adták az ívet nekem az "okos" gyerekek a minap a ház előtt. Ők már megkérdezték két héttel ezelőtt, hogy mennyi az annyi, de úgy látszik olyan döbbenetes dolgot mondtam erre, amit azóta sem tudnak megemészteni, és állandóan beleszövik a mondandójukba. Tehát:

- Te barátom! Szerezzél má, nékem is egy ilyen kutyát! Vagy add oda ezt!
- Dehogy, szerezz magadnak.
- Na jó van, csak úgy mondtam viccből. Megsimogatom jó?
- Hm ... (Nincs mit tenni, már simogatja.)
- Aztán mekkora lesz a kutya? Ugye felhizlalod olyan disznóformára!
- Eszemben sincs, majd hizlald fel te a tiédet ha megszerezted.
- Ááá, akkor már nem is lesz aranyos. Hát hogy néz ki egy vékony francia? Az szerintem még röfögni sem tud, pedig az vicces! A Lulu röfög már?
- Nem.

Aztán ennél a pontnál kicsit meghúzom magam felé a pórázt és szólok Lulunak, hogy menjünk, és a nyomaték kedvéért előveszem a jutalomfalatos zacskót. Erre lerohan a fűre, szarik ezekre!

Véletlenek nincsenek, legalábbis ezt szokták mondani, pedig most véletlenül nyomtam rá az új bejegyzés gombra. De ha már így történt, akkor megosztom veletek, hogy milyen mocsok emberek járnak mifelénk, és gyorsan kattintok egy képet is az alkotásukról.

Szóval az van, hogy körülbelül fél éve felépítettek két új házat a közvetlen szomszédságunkban, ahová aztán aranyos családok, sok gyerekkel és még több kutyával beköltöztek. Nem szemetelnek, rendszeresen nyírják a füvet, nincs hangoskodás, rendszeresen tollasoznak a kertben, nem túráztatják a motort, azaz tekintettel vannak másokra, és napról napra szépítgetik a környezetüket, és ezzel az enyémet is. (A tollas szép!) Például a héten az utca felőli frontot teljesen rendbe hozták, díszkavicsot szórtak le, virágokat és cserjéket ültettek.

És itt jön a képbe a mocsok, akinek szüksége volt három kis bokorra, és baszki ellopta! Tegnap reggel arra mentem le, hogy a kedves emberek nézegetik az utánuk maradt lyukakat, és lehajtott fejjel, halkan beszélgetnek. Ezek után nem tudom lesznek-e újabb növények, és azt sem tudom van-e értelme egyáltalán bármit tenni, amíg ilyen az emberek hozzáállása a dolgokhoz. És sajnos nem egyedi esetről van szó, de ezt gondolom ti is tapasztaljátok. Tavaly a mi házunk udvarára is ültetett az egyik szomszéd három fát, és két napon belül annak is nyoma veszett. Ráadásul nem hogy lapított volna az illető, hanem még büszke is volt a tettére, és felemelt hangon újságolta, hogy ő tépte ki őket, mert zavarta a parkolásnál. Pedig nem volt zavaró, mint ahogy a bringám sem az oszlop mellett, aztán az is eltűnt. És a kocsibeálló mellett sem lett volna zavaró az a pár kukacvirág, aminek a magvait elszórtam, de egy barom úgy döntött, ráönti a meszes vizét ami a lakásfelújítása közben keletkezett.

Egyébként meg totálisan elegem van már abból, hogy az ilyen viselkedés jellemez minket. Tényleg így kell, hogy legyen? A magyar ember legfőbb ismérvei a lustaság, a tolvajlás, és a "dögöljön meg a szomszéd lova is" hozzáállás? Én nem akarok ilyenek között élni. 

Ehhez hasonlót én egyszer láttam a házunk előtt, csak neki a kocsiját akarták elvinni, amit gondolom megláthatott az ablakból és gondolkodás nélkül kirohant az utcára, de sajnos alsógatya volt rajta. Egyébként jó vége lett a dolognak, mert a tolvaj elfutott, a kocsi megmaradt, és azóta én is sűrűben nézelődöm kifelé, hátha ... Kár, hogy az udvar felé nincs ablak, akkor talán láthattam volna amikor eltolták a bringát.

Beköltözött a házba egy új lakó, akinek mindjárt a második napon sikerült leírni magát szerintem mindenki előtt. Azt történik ugyanis, hogy egész nap itt vannak, pakolnak, szerelnek, festenek, szépítkeznek. Egészen estig a legnagyobb csendben. Aztán ahogy 8-at üt az óra, hirtelen elkezdik tologatni a bútorokat, előveszik a fúrógépet és adnak egy taslit a hétvégi pihenésnek, a kertvárosi síri csendnek. Tegnap konkrétan este fél 10-kor kiköltöztek a lépcsőházba, és elővették a flexet. Annyi baj legyen persze, mi még nem aludtunk, csak tévét néztünk, amit persze a zajtól nem hallottunk. Talán csak a nyugdíjas lakókat verték fel a legszebb álmukból, így biztos ők is javasolnának pár kedvesebb bemutatkozási módszert, melyeknek a végén biztos nem mindenki úgy fogja őket emlegetni, hogy a Flexi Tuskó, meg a Flexi Picsa.

Egyrészt lehet írni egy pár kedves szót abban a témában, amiben most nagyon benne vannak, és a postaládák mellé ki lehet tenni, hogy a költözésük zajszennyezéssel fog járni, de azért mindenkit üdvözöl Klárika a 2/9 lakásból. Másrészt körbe is lehet vinni a papírt és a seggünket, így a bemutatkozás is letudva, de a legjobb mégis talán az lenne ha nem kellene semmiért elnézést kérni, csak mosolyogva bemutatkozni. 

Az idén télen tegnap volt az első nap, hogy befűtöttünk, hála a vékony falaknak és a fázós szomszédoknak! Persze csak pár percre engedtük meg magunknak ezt a luxust, mert annyi idő alatt pont még klasszabb meleg lett idebent, mint egyébként, és így most őrlángon pötyörög egész nap a konvektor. Ez azt jelenti, hogy még körülbelül 1-2 fokot rádob a 19-20 celsiusra, és meg is vagyunk. Körülbelül ötvenezret tervezek így spórolni. Szerintetek osszam el a szomszédokkal?

Néhány napja már erősen gondolkodom rajta, hogy be kellene fűteni, de azt hiszem csak megszokásból, hiszen ilyenkor már rég be szoktam kapcsolni a konvektort. Aztán mindig belegondolok, hogy amíg alsónadrágban, félmeztelenül nem fázok itt a gép előtt, addig teljesen felesleges. Hiszen még nincs is tél, ráadásul minden oldalról körbe vagyunk melegítve! A szomszédaink már szeptemberben beizzították a kályhákat, így végül is fűtve vagyunk. 20-22 fok most is simán van a szobában, de az is lehet, hogy több.

Édespofával meg azt beszéltük valamelyik este, hogy majd az lesz a nagyon vicces, ha egész télen nem kell gázt fogyasztanunk, mert olyan szintem lesz meleg nálunk a szomszédoknak hála. Ő egyébként még most is egy szál alsóban alszik kitakarózva, és reggelre még így is mindig leizzad!

Tiszta hülye vagyok egyébként, mert mielőtt elindultunk nyaralni, kinyaltam az egész lakást. Kiráztam a szőnyeget a folyosón, porszívóztam, felmostam, letöröltem a polcokat, a szekrény tetejét, kitakkeroltam a fürdőkádat, a mosogatót, majd a vécét, és közben három adag mosást is lezavartam. Nem mintha nem lenne mindegy, hogy hol hány darab porszem és hány vízkőcsepp van, hiszen csak Anna látja, a szomszéd csaj, aki öntözi a virágokat és eteti a házőrzőt.

Egyébként ha már a szomszédoknál tartunk, egész jóban lettünk az új lakóval. Rettenetesen jó humora van! Pénteken is mondom neki, hogy majd teszünk a konyhában a pultra egy használati útmutatót Soma etetésével kapcsolatban, és leírjuk részletesen mit hol talál a munkálatokhoz, erre ő: "Szerintem első lépésben kezdjük a tekivel. Ő hol van?"

Aztán a másik oldalon lakó család is egész megbékélt velünk olyannyira, hogy Kati az új munkahelyéről minden nap hoz nekünk egy csomó kaját, így már hetek óta nem voltunk bevásárolni. Valami konyhára ment melózni, és a paprikás krumplitól a gombasalátáig mindenféléket hazacipel. Mire este mi is beesünk, már ott lóg a következő napi kaja a kilincsen, külön-külön, aprólékosan, szépen becsomagolva. Én meg napok óta azon töröm a fejem, hogyan háláljuk meg neki ezt a nagy segítséget. Fagyit már kaptak. Virágot is. Esetleg majd átmegyek hozzájuk is takarítani!

A felettem lakó csaj kapott egy porszívót karácsonyra, de jól emlékszem amikor mi megvettük a kis lila Panasonic-ot, az extázis csak pár napig tartott, ez a liba pedig azóta minden nap takarít vele, ma például több mint egy órán keresztül. Valakitől kaphatna már egy tollseprűt, hátha az is izgalomba hozza, ráadásul az még csendes is.