"Szuperapu" címke archívuma

Kicsit szétzuhantam a héten, ezért elnézést is kérek gyorsan Szuperapu-tól, hogy nem voltam ma elég szórakoztató, holott ha nem is látszott, én attól még nagyon jól éreztem magam náluk. Finom volt a chips is!

Egyébként a felső ajkam cserepes, alul meg herpeszes, így ha valaki holnap a Bringaexpo-n, vagy a Bulldogpiknik-en nem ismer fel, nem fogok rá megharagudni.

Nagyon úgy néz ki, hogy új blogot indítottam, de sajnos még totálisan üres, és a megtöltéséhez a ti segítségeteket is fogom kérni amellett, hogy például az oldal grafikáit a már sokat és sok helyen méltatott Szuperapu, azaz Chasar fogja készíteni. 

Emlékeztek rá amikor a Szakítósról és a Munkahelyi Terror blogról érdeklődtem nálatok és a véleményetekre voltam kíváncsi? Nos, már akkor motoszkált a fejemben egy újabb napló indítása, mely hasonlóképpen működne mint a fent említett kettő is, azaz olvasók leveleiből szemezgetnék, a téma pedig nem más lenne mint a szex, ami amellett hogy jó, kellemes, izgalmas, és tele van meglepetésekkel, még eladható is. Mert ugye szexuális élete az emberek nagy részének van, mesélni is sokan szeretnek róla, mások történeteit olvasni pedig talán még inkább.

Nem tudom a hasonló oldalak hogyan kezdték anno a működésüket, de én kerülném a kamu írásokkal való feltöltést, csak azért, hogy beinduljon a dolog, ezért arra gondoltam, hogy a ti jószándékotokra hagyatkozom, és segítséget kérek az első pár történet publikálásában. Szeretném ha a rendelkezésemre bocsátanátok néhány saját élményt, amely lehet jó, vagy rossz egyaránt. A lényeg, hogy egy érdekes, mások számára akár tanulságos, izgalmas, egy éjszakás, vagy azóta is tartó, különös helyen megesett, kicsit vagy nagyon perverz, de akár baromi romantikus, meleg, hetero, biszex, leszbikus ... történettel ajándékozzatok meg, mellyel el lehet indítani a Szexelős blogot, hogy aztán soha nem látott magasságokba emelkedjen. 

Persze ez utóbbit csak viccnek szántam, de azért nem titkolt célom lenne, hogy egy hasonlóan szeretett és rajongott oldal jöjjön létre, mint amilyen a Szakítós. Előre is köszönöm mindenkinek, aki a gusvagyok@gmail.com címre eljuttatja a levelét. És hogy ne tűnjek hálátlannak, mindenki akinek az írása ezek közül kikerül az új blogra, egy válogatás lemezzel lehet gazdagabb, melyen a kedvenc, erotikával túlfűtött dalaim lesznek hallhatóak. 

Megszületett a második rész Szuperapu zeneoktatásából, de aki az elsőről esetleg lemaradt volna, és szívesen átnézné mi történt a punk-ban és a ska-ban az elmúlt évtizedekben, akkor ide kattogjon. Most pedig a folytatás:

A ska-nál hagytuk el, vegyük fel ott is a fonalat, s nézzük a stílus magyar képviselőit!

PASO (Panónia All Star Orchestra) – Külhonban is méltán sikeres banda, itthon pedig kimondhatatlanul sokat tesznek a műfaj népszerűsítéséért. Tradicionális ska-hoz húznak, és jól csinálják. A Babilon a gyökerekhez visszatérő tánczene, a sok hangszer karneváli forgatagában olykor elvész az ének, ahogyan a hallgató is.

Tizenhét. – feltörekvő szombathelyi banda, egy cseppnyi komolyság nélkül és nagyon masszív fúvósszekcióval. Az Ananász kellemes karibi hangulatú dalocska, aminek érdekes ízt ad a punkosan amatőr és kicsit ironizáló hatású ének.

Ha már fúvósok akkor HomoSkapiens! Elementáris erővel fújják a tradicionális és instrumentális ska-t. Érdekes módon élőben sem hiányzik az énekes frontember, vagy az énekelhető refrének. Magával ragadó. A Los Caleros egy koncert felvétel…

Kabinet Rt. – Az egyik legöregebb hazai versenyző, a Lipót bácsi című számuk pedig majdnem olyan legendás mint a Bad Manners eredetije.

Honeyball – Fuck Duck című száma, ahogy a banda is, már inkább a TwoTone-hoz tartozik, erőteljesebb gitártémák, punkos vokál és pörgés.

Boogie Mamma – Kakaóscsiga című száma brutál gitárriffel indít és visszatér is ehhez a motívumhoz, de a cinek dinamikus kezelése sem hagy kétséget, hogy a műfaj egy fiatalított változatával van dolgunk.

Skambulance – Skambulance című instrumentális szösszenete megmutatja, hogyan kell ska zenét csinálni fúvósok nélkül (na jó, van egy herfli), mert a lényeg a szaggatott ritmus.

CsizmáSKAndúr – Bozár Jóska (Jó Ska). Idiotizmus, de baromi jó hangulatú, igazi közönség-vadító nóta.

Buttholes – Kis hazánkban ritkaságszámba menő harcos ska banda. Az élet napos oldalán is egy punkos lendületű erősen balos szövegű nóta, kissé méltatlanul mellőzött fúvósokkal.

Club Tequilla – Hogy a női énekessel operáló legújabb vonulat is képviselve legyen a hazai ajánlóban (ebben a stílusban mindenkinek olyan hangja van/volt mint Gwen Stefani-nak, anélkül, hogy őt majmolnák. Ez követelmény.) A Not Enough hallgatható érdekesség…

És ha már emlegetve volt a punk, mint a ska-ba beszüremlő és azt kicsit felfrissítő zenei irányzat, akkor nézzük meg mit érdemes meghallgatni a témában.

Előképzésnek persze nem árt meghallgatni néhány Stooges, Black Flag és MC5 albumot, de ettől most eltekinthetünk, és csapjunk egyből a közepébe és szemezgessünk az én személyes kedvenceimből!

Talán inkább a punk előfutáraihoz kellene sorolni az egyetlen magyar rocksztárt a soraiban tudó Ramonest, de én valami perverz és titkos okból mégsem teszem. Talán a végtelenül egyszerű lecsupaszított témák az oka, ami miatt a rossznyelvek szerint ha egy albumot hallottál tőlük akkor mindet hallottad. De ha csak egyet hallgatsz meg, akkor legyen a Brain Drain. A lemezről a Come Back Baby egy igazi punk nóta. Primitív és erőteljes, ugyanakkor a dallama mondhatni fülbemászó. A Pet Sematary ironikusan érzelmes, és van benne valami fojtott feszültség. A Merry Christmas pedig nálam a Csendes Éj helyett szokott menni karácsonykor. A súlyos gitárriffek sűrűjében megbúvó kicsiny csengőhangok mindig ünnepi hangulatba hoznak.

A U.K. Subs azon nagy öregek egyike, akik a mai napig aktívak, bár köztudottan csak frontemberük az aki a bandában a folytonosságot képviseli. Előszeretettel lépnek fel Magyarországon is (legutóbb az év elején az A38 hajón nyomtak le egy fergeteges bulit). Igazi mocskos rock’n’roll-t nyomnak, a C.I.D. legtöbbször koncertindítóként üzemel, s ehhez mérten egy igencsak energikus nóta. Kár, hogy még két perc sincsen. A Warhead-et kis túlzással punk himnuszként is aposztrofálhatnánk, ha műfajtól nem lenne idegen a tisztelet meg a hagyomány. Viszont tény, hogy sokan feldolgozták. Zajos, dühös és a refrén igen könnyen megjegyezhető, koncerten még részegen is skandálható. A She’s not There egy jól sikerült Santana feldolgozás, amiből kitetszik, hogy jócskán több van a stílusban a közmondásos három akkordnál.

A Stranglers nem egy agyon hype-olt banda, de érdemes belehallgatni legalább a Rattus Norvegicus című anyagukba. Nagyon dühös, nagyon zajos olykor nehezen emészthető igazi durva punkzenét játszanak, és erre London Lady a legjobb példa. A Go Buddy Go egy virtuóz boogie parafrázis, főleg ha nem veszzük annyira komolyan.

Nem szóltam róluk de jelzem, hogy a nyár során lesz Sex Pistols, Exploited, és Bad Religion koncert. Itt, Magyarországon.

És most nézzük, hogyan szivárgott be kis hazánkba a punkzene… Először is nehezen. Aztán meg alaposan. A hazai mezőnyből első körben (és a másodikban is) a Kretens-t emelném ki (oszlopos tagja volt Hrutka Róbert). Kimagasló hangszeres tudás, zseniálisan felépített nóták, mesterien megírt vokáltémák jellemzik a nem kicsi repertoárt. A banda a korai 90-es évek undergroundjának egy megkerülhetetlen csapata. A 91-ben napvilágot látott Ez még itt nem Amerika szinte tökéletes anyag. A Gondolj Rám refrénjének felépítése hátborzongató, ilyen vokál talán nincs is. A szám íve kicsit törött, de még ez sem ront rajta túl sokat. A Nem lesz majd…gitártémái már annyira cizelláltak, hogy szinte kilógnak a műfajból és annyira fülbemászó a dallama a számnak, hogy rosszmájúan akár pop-slágernek is bélyegezhetnénk. A címadó nóta az Ez még itt nem Amerika pörgősebb, dühösebb a szövege is megéri az odafigyelést, főleg ha közben visszagondolunk a rendszerváltás csodaváró hangulatára.

Nem kimondottan punk, de oda sorolható a Neurotic. (Pajor Tamás megtérése után továbbra is mesterien műveli anyanyelvünket, de ezt tartalommal hatékonyan megtölteni csak a Neurotic-kal tudta.) A Brék szövege zseniális, de a zene is ott van, és a kettő együtt a 6 perces szám alatt végig tartja a feszültséget. A Rock N’ Roll, Sebesség fúvósokkal felturbózott mocskos rock’n’roll. A 18 Gyertya egy flegma, macsó nóta, női türüp-türüp háttérvokállal hatékonyan megtámogatva.

88-as csoport: düh, irónia, zúzás. Három kultikus szám minden kommentár nélkül: Ha egy pisztolyt…, Kubai nők, Mindennek te vagy az oka.

URH – A Spion örököse, az Európa Kiadó és a Kontroll Csoport gyökere, a magyar underground megkerülhetetlen alapvetése. Egy évnyi működés alatt váltak meghatározóvá. Kék Fény, az egykori tévés magazinműsornak, illetve annak főszerkesztő-műsorvezetőjének állít emléket. Szavazz Rám avagy a demagógia mindig aktuális (és ez a verzió sokkal jobb, mint az Európa Kiadóé). A Vigyetek el a nagy magyar kilátástalanság, megzenésítve.

31 szám 1:44.

A történet egy hozzászólással kezdődött, melyből kiderült, hogy Szuperapu egyáltalán nem ismeri és nem is nagyon díjazza a zenéket amiket itt ajánlgatok, sőt nem is érti, hogy az ő kedvenceit miért nem ismerem egy kicsit sem. Ennek eredménye egy DVD-re való zene lett, amit a Blogreálon kaptam, majd pedig megszületett a témában az első bejegyzés is, amit a saját blogjába nem akart berakni, mert szerinte inkább ide való a fejtágítás a punk-ról és a ska-ról. Lássuk is mit ajánl nekünk:

Kezdjük talán a legtöbbet emlegetett albummal a Clash 1979-ben kiadott duplájával a London Calling-gal. Tökéletes album, annak ellenére, hogy dupla, csak hibátlan nótákat találunk rajta. És bár a punk mozgalom egyik legnagyobb bandája a Clash, ez az album hihetetlenül eklektikus. Három számot mindenképpen meg kell hallgatni róla:

Wrong’ em Boyo – New Orleans-i jazzből zseniálisan átmegy a nóta tradicionális ska-ba és ott is marad. A vokál kolosszális, az egyik legjobb bulinóta.
Lover’s Rock – Mértani pontossággal kimért mű. Majdhogynem dramaturgiai ívről beszélhetünk a szerkezetét illetőleg. Egy opera 4 percben…
Lost in the Supermarket – Punkosan egyszerű, de mégis inkább egy zenés meseként lehetne leírni.

A Jesus and Mary Chain-től az Automatic szerintem a legjobb album, nem az a durva noise-rock amivel berobbantak a köztudatba, de azért messze van a populáris utolsó albumaiktól. Végtelenül egyszerűnek, a zajok miatt egysíkúnak tűnő nóták sorakoznak egymás után, de érdemes belemerülni és élvezni az egymásba fonódó zenei egységek szerkezetét amelyek fantasztikus egységet alkotnak.
Head On – Rock’n’Roll. Fekete, szenvedős-szenvedélyes, zajos rock.
Take it – Igazi noise. Még a dob is torzítva van. A minimál ének nagyon jól ráül, összefogja a dallamot. A szám végére a feszültség tapintható, muszáj egyszer élőben hallani!
(De, hogy kedvet csináljak a bandához, egy példa, hogy tudnak slágert is csinálni: Sometimes Always a Stoned & Dethroned-ról)

A Pixies a JAMC kevésbé zajos folytatásaként is értelmezhető, de talán helyesebb lenne a mindkettőjüket a közös ősre a Sonic Youth-ra visszavezetni. Az Ana gitártémáját nagyon jól előtérbe tolja a ritmusszekció az ének is csak lebeg a zene fölött. Ja és jó a szöveg…És ha már más aspektusból szóba került akkor az érdekesség kedvéért is érdemes meghallgatni a Caribou-t ami a gerjedő és reszelős gitárokkal már inkább mutat hasonlóságot a noise rock-kal.

A Leningrád lassan állandó vendége a Sziget Világzenei színpadjának, és nem véletlenül. A klezmert, orosz népzenét, ska-t, punk-ot és még ki tudja mit ötvöző zenéjük maga az energiabomba! Maga a buli. A Pulya zseniális album, én speciel újra beleszerettem az orosz nyelvbe, a szövegeknek külön dallama van.
Pulya – A címadó dal nem egy pörgős nóta, de felpörget. Dől belőle a vodkaszag, a szláv bánat, de magával ragad és bedarál.
Ya tak ljublju tebja – Szerelem. A fúvós szekció szívetszaggató, és minden kiállás a helyén van. Karnevál. Buli.

És ha már buli, akkor következzen a Ska-P, annak is a koncertalbuma az Incontrolable. A spanyol srácok a soralbumokon is felejthetetlent nyújtanak, de azért élőben az igazi a banda. Ezen az albumon több koncertből van összeollózva az anyag és olykor döbbenetes módon átjön ahangulat.
Canabis – Szinte érezni a fű szagát! Klasszikus Ska-P nóta, fergeteg. A közönség tombol, énekel, és közben a színpadon a produkció tökéletesen szól, ami egy ekkora létszámú együttesnél nem akármi.
Vals Del Obrero – A közönség indít és zár. Kicsit sok a technikai szünet, de a végén a Bella ciao a közönségtől korszakos. Maga nóta albumverziója is egy igazi ugrálós nóta, de így meg aztán… Ha már ska…

Skatelites – Az alapító atyák. Több évtizede nyomják az eredeti tradicionális ska-t. A Guns of Navarone alapmű minden magára valamit is adó, a stílusban nyomuló banda feldolgozta.

Madness – A Two Tone egyik legismertebb bandája, az Our House-t és a House of Fun-t még azok is ismerik akik Bros-on szocializálódtak.

Bad Manners – Szintén alapbanda Lip Up Fatty című száma már-már himnikus magasságokba emeltetett a stílus elkötelezetjei között.

Specials – A főleg feldolgozásokkal nyomuló banda szintén a nyolcvanas évek nagy formációja. A Take Five-ot már csak azért is érdemes meghallgatni, hogy lássuk mi mindenre lehet ráhúzni élvezetesen a stílust.

Reel Big Fish – A harmadik genereáció is tudja, hogy hogyan dolgozzon át slágert erre példa (az Aha slágere) a Take on Me.

Mighty Mighty Bosstones – Erősen punkos-rockos, de éppen ezért az egyik nagy kedvencem. Érdemes meghallgatni az utolsó albumukról (Jackknife to Swan) a Mr. Moran-t ami már kicsit messzebb merészkedik és mellé a tradicionálisabb Royal Oil-t a Let’s Face It-ről.

A Less Than Jake (Jhonny Quest) és a Letters to Cleo (I Want You to Want Me) már inkább csak utal a ska-ra annyira eltávolodtak az eredeti stílustól, de szért szerethetőek.

23 nóta 1 óra 19 perc… A második részben a magyar ska-ból és a punk jeles képviselőjéből szemezgetünk!

Elsőként arról, hogy tegnap itt járt Amby, akire olyan jó hatással voltunk, hogy végre hosszú idő után sikerült írnia egy bejegyzést, amire azt lehet kommentálni, hogy: fasz! Imádom őt, és azt hiszem ő is engem, hiszen ez feketén-fehéren kitűnik a soraiból. Már alig várom a szombati utat Anyu(ha)-hoz, és azt a rengeteg nevetést. (Meg persze ezzel is segítendő Amby újabb faszolós bejegyzése!)

Aztán itt van Szuperapu felhívása is, amit én látva az eredményt, teljesen komolyan veszek. Tessék menni és szavazni mindenkinek aki Ana rajongó, és azoknak is akik nem! És azért is, mert ha ez bejön, akkor várható, hogy lesz több, Norbi általa tervezett zseniális mintával megáldott t-shirt is. Plusz itt van két banner amivel népszerűsítheted Szuperapu pólóját és szavazásra buzdíthatsz másokat!

Ezt pedig telepítsétek a g-mail fiókotokra, és állati jól fog kinézni. Én máris beleszerettem az új csini ruciba.

Feltöltöttem a képeket, ahogy ígértem az előző postban. Nem sikerültek olyan jól, de azért van egy a DJ srácokról, a pincérfiúról, Mimkéről, Pan-ról és Szuperapu-ról amint éppen egy disznóvágás véres részleteit ecseteli.

Ezen a fenti fotón pedig a kedvenc pultosom látható, a party szelleméhez méltó kiegészítőben, melyhez már csak egy olyan rágó hiányzott, melyből óriási lufit lehet fújni. Remélem az este folyamán azt is sikerült beszerezni! 

Jah, és hoztam Vegafood-os étlapot, ami azt jelenti, hogy nemsokára kipróbálom milyen egy hétig nem enni húst! Azt hiszem megleszek nélküle, bár nem kiabálnék el semmit! 

És igaza van: "Már megint nem bírnak a felgyülemlett energiáikkal a fasiozid véglények. Molotov-koktél, flashmob, garázdaság, miegymás. Randalíroznak. Nem is várnánk tőlük mást, ennyit tudnak. Tehetség, ész és szorgalom hiányában ez jutott nekik. Ha nem kapnak koncertjegyet: akkor zsidóznak. Ha drága a sör: zsidóznak. Ha szorulásuk van: zsidóznak. ..."

Mint ahogy igaza van Mesterszakácsnak is, többek között ezért is remélem, hogy nem hagyja abba a blogolást!