"Tályog" címke archívuma

Megint megvágtak, csak most kisebb szikével, kisebb helyen és nem a seggemen, hanem az ágyékomnál. Azt mondja a mosolygós doktornő, hogy sajnos hajlamom van az ilyenekre, én meg arra gondolok, bár inkább más hajlamaim lennének. 

A mostani állás szerint holnap meg melózni megyek úgy, hogy alig bírok járni, folyik a genny a lábam között, de sebaj, mert én egy olyan jó fej (értsd: egy barom állat) fickó vagyok, hogy nem hagyom cserben a kollégámat akkor, amikor neki körmöshöz kell menni. 

Egyenlőre jól telik nálunk az idei első négy napos ünnep, ugyanis festéshez készülődünk, bár nem kapkodjuk el a dolgot, tekintve, hogy Édespofa még alszik most is.

Tegnap 5 darab ember nagyságú zsákot sikerült megtölteni szeméttel, mert nekifogtunk elsőként a szelektáláshoz. Mi kell, mi nem kell. Mit vettünk elő néhanapján, és mit nem használtunk még soha. Gondolom sejtitek, hogy ez utóbbiból volt a több. Az újságos gyűjteményemet is kezelésbe vettem, így a régi Wanted, Wan2, DJ, Muzik és Mixmag darabok az egyik aukciós oldalon landoltak, de ugyanígy járt az mp3 lejátszóm, a videó és az egyik dvd író-lejátszó is. (Akinek kellenek itt is jelentkezhet értük!)

Édespofa legnagyobb örömére megtaláltuk életem első számítógépének a merevlemezét is, amit ő rögtön szét akart kapni. Durva azért, hogy a mostani telefonom 2 gigás, a jelenlegi külső merevlemezem 500-as, és már kell új lassan, ez meg csak 1 gigás volt!

Előkotortam a régi "hivatalos papíros" dobozt is, amiből körülbelül 10 dologra volt szükségem, a régi bérleteket, szerződéseket, mindenféle haszontalan dolgot, szintén a kukába löktem. Most kertészeti doboz lett a neve, tele van virágfölddel és tápokkal. Hát nem nagyszerű?

Kidobáltam még a régi szerelmes leveleimet is, amelyek közül néhányat vicces volt most újra olvasni. Volt egy Sebastian nevű fickó, aki írt nekem levelet még akkor amikor pincérként dolgoztam, az étterem címére. Az állt benne, hogy megbabonáztam teljesen és mióta visszament Londonba, másra sem tud gondolni, mint rám. Leírja, hogy nézett ki mikor nálunk ette a pizzát, milyen póló volt rajta, milyen üdítőt ivott. Azt kéri, hogy ha emlékszem rá, és tetszett nekem, akkor találkozzak vele újra!

Aztán egy osztrák fickó, akit a Sport szaunában szedtem fel, olyanokat írt, hogy velem akarja leélni az életét, és költözzek Bécsbe. Nem mentem, bár fingom sincs, hogy miért, pedig életem egyik legjobb szexuális élménye a vele eltöltött 5 órás hancúrozás volt. Fiatal voltam és hülye, Reinhard pedig egy félisten volt a szememben, akihez én nem nőhettem fel. Meg persze önbizalom túltengésem sem volt, vagy csak túl józan voltam? Már nem is emlékszem melyik hülye kifogás miatt, de maradtam.

Találtam még egy csomó orvosi leletet is, meg kórházi zárójelentést. Döbbenet, hogy már 1995-ben diagnosztizálták a tályogom, és még csak most szabadultam meg tőle végleg. Kicsit elhúztam a dolgot, nem?

Most megyek pakolni és glettelni, aztán húzunk a festéket megvenni. Azt mondtam már, hogy nem fehér lesz a fal, hanem egérszürke? Persze csak az ami eddig fehér volt! A piros, a lila és az almazöld az marad.

Ma megint bizonyított a legkisebb kolléganőm, nem is akárhogy. A kis kíváncsi egész nap a seggemet stírölte, és megállás nélkül nyaggatott, hogy mutassam meg neki. Nem szexuális célzattal persze, csak a sebemet akarta megnézni már egy hete. Aztán egy nyugisabb pillanatban behívtam az egyik fülkébe, és letoltam neki. Meglepődött, de bámulta volna órákig ha nem unom el.

Voltam ma a doktornéninél, aki azt találta mondani, hogy ne dolgozzak még. Örültem nagyon, mert ez azt jelenti, hogy még két hét pihenés vár rám. Basszus, bele sem merek gondolni, mennyi sorozatot lehet még ennyi idő alatt megnézni.

Kivették ma az összes varratomat, mostantól már csak a gennyet kell nullára redukálni, és akár még az is előfordulhat, hogy soha többé nem kell ezzel a borzasztóan kényelmetlen és fájdalmas betegséggel küzdenem.

Ma is kaptam jótanácsokat a doktornőtől, többek között azt is elmondta újra, hogy óvatosan tusolni szabad, de a kádba befeküdve fürödni, na azt még nem, mert akkor szétnyílhat a seb. Erre én megint mosolyogva megnyugtattam, hogy normál méretű kádam van (tehát hason fekve nem tudok benne létezni) és mivel még ülni sem tudok, így nem fenyeget a veszélye annak, hogy akár csak egy fél percig áztassam magam egy illatos fürdőben.

Persze vágyni nagyon vágyom már egy több órás áztatásra, de valszeg még hetekig nem lesz ilyenben részem. Azért ígérem, majd beszámolok ha már átestem ezen az élményen újra!

Üzenem az operatőröknek, hogy ne mutassák már közelről a Dolhai Attilát, mert rémálmaim vannak tőle.

Üzenem a Fonogram díjat odaítélő bizottságnak, hogy rock kategóriában a Bikinit nagyon benézték, mert az pop, nem pedig rock, meg egyébként is kikérem magamnak, hogy egy ilyen undormány lagzizenét játszó zenekar egyáltalán díjat kaphat napjainkban és azt nem nosztalgia kategóriának hívják. Továbbá felháborítónak tartom azt is, hogy Ákos az Adj hitet című számmal az Év dala kategóriában nyertes lehetett. Kapásból fel tudnék sorolni 10 fényévekkel színvonalasabb szerzeményt az idei kínálatból. Jah, és tavaly meg Ákos kapta meg a legjobb rock album díját. Értitek?

Üzenem a műtét után megmaradt sebemnek, hogy jó lenne már ha a gyógyulás útjára lépne, és nem azt kellene még ma is hallanom a doktornőtől, hogy: "Kedves Gus! Nem jó híreim vannak, sajnos folyik a genny a seggéből."

Üzenem a 82-es troli sofőrjeinek, hogy csak óvatosan a fékezéssel, mert ma majdnem ráestem a fenekemre a dokitól hazafelé, azt meg nem szeretném ha újra varrni kellene a hátsóm.

Üzenem Trotter apukának, hogy ne izguljon, bele fog jönni és én sem csinálnám jobban nála. Csak így tovább! (Jah és a Kátai nem vicc volt, én is ott vettem szobahőmérőt.)

Üzenem a Burger King reklámjait készítő csapatnak, hogy eddig sem tartottam humorosnak az alkotásaikat, de a csivavás borzalom, egy kicsit sem vicces. Ti röhögtetek azon mikor a csaj az elgázolt kutyája helyett előkap egy másikat a retiküljéből?

Üzenem mindenkinek, aki ilyen gusztustalan módon akarja elgáncsolni Barack Obama-t, hogy kapja be! Még Hillary is, akit pedig bírtam!

Üzenem Lenny Kravitz-nek, hogy ha mégis meggondolná magát, és nem várna még 3 három évet arra, hogy szeretkezzen valakivel, akkor tudok neki csak az ismeretségi körömből legalább 50 embert aki szívesen lefeküdne vele.

Üzenem a Széfeseknek, hogy hívhatnának már nemsokára, márciustól már tudunk menni játszani a milliókért. (... és remélem olvasnak a készítők is!)

Végül, de nem utolsó sorban üzenem a Kasza Tibinek, hogy menjen szabira, mert már attól is a falnak megyek, ha a reklámblokkban meghallom a hangját és meglátom a fejét. Elég volt belőle! Monnyon le!

60-as ipse feküdt velem szemben, egy csomó betegséggel, immáron a harmadik műtétjén túl, de tele életvidámsággal.

Bejött egyik nap a nővérke, és kérdezi tőle: "Pistabá, mikor műtik?" Erre a fickónak kerek válasza volt, bár nem tudom eldönteni, hogy kitalálta előre, vagy csak úgy jött belőle: "Hát pénteken, de lány mondta, úgyhogy nem tudom."

A hangos felröhögésben sajnos megakadályozott a friss "késelés" után maradt seb, de a könnyeim azért kicsordultak. A minap voltam kontrollon, akkor fel is mentem Pistánkhoz, aki örömmel újságolta, hogy 67 nap után végre hazamehet, és reméli hogy ilyen körülmények között többet soha sem találkozik velem. Én is örültem, és hasonló érzésekkel intettem búcsút!

... Visszatérve a műtéthez, a korábbi rossz tapasztalataim emlékei szertefoszlottak, mikor normális módon toltak a műtőbe, letakarva, nem pedig szinte meztelenül, végig az összes folyosón, mindenki szeme láttára. Altatás előtt még viccelődött is velem az aneszteziológus, majd a doktornő is rákezdte: "Látom nem izgul." Mondtam neki, hogy nem, mert inkább az izgat, hogy a beavatkozás után mennyire fog fájni, de konkrétan a műtét és az altatás miatt nem remegek. Erre rámnéz: "Kis csalafinta! Látom ám a pulzusát, az pedig mást mutat!" A nevetésére aludtam el délben, majd 4-kor ébredtem az ágyamban arra, hogy az infúziót szedik ki belőlem. Rögtön fel is pattantam és útnak indultam volna, de még nem akartak kiengedni a folyosóra sem. Persze megszöktem és lementem bagózni! Fájdalmaim még nem nagyon voltak, hiszen vénásan kaptam fájdalomcsillapítót, bár nagyon zavart, hogy a sebből egy műanyag csövet vezettek ki, és mindenhová vinnem kellett egy vérrel és váladékokkal teli zacskót.

Aztán másnap reggel már nem izgult senki sem amiatt, hogy járkálok, és már hajnali 6-kor a kijelölt cigarettázóhely felé csoszogok. Mivel nem volt már veszély az altatás miatt, viszont Murphy nem aludt, így produkáltam is egy vérnyomáscsökkenést, és elvágódtam a liftben. Csak egy pillanatnyi szünet volt, de azért én is megijedtem, így a további napokat már óvatosabban éltem meg.

Szombat délelőtt engedtek haza, miután kivették a csövet, mely legnagyobb meglepetésemre nem a nagy sebbe volt ágyazva, hanem külön fúrtak neki egy lyukat, melyen kifelé szivárgott a cucc, aminek bent nem volt elég hely.

Fura volt itthon lenni, de már kezdem jobban érezni magam és teszek-veszek a sok fárasztó pihenés helyett. Az izmaim egyébként is be vannak állva, olyannyira, hogy hétfőn a kontrollon a doktornő fájdalmaimra vonatkozó kérdésére azt válaszoltam, hogy: "Nem is tudom mi fáj jobban, a műtéti beavatkozás 5 centi mély helye, vagy az, hogy a combom összes izma be van durranva a sok fekvéstől!"

Szerdán voltam megint felülvizsgálaton, ahol eltávolították a sebre varrt nyomókötést, így már csak a többi damilt kell majd kiszedetnem magamból, körülbelül 2-3 hét múlva. Mondjuk attól parázok rendesen, mert amikor a fejemből szedték ki a varratokat, az baromira fájt!

Jah, és Édespofa megnézte tegnap a sebet, majd vágott egy olyan arcot, amitől teljesen elkeseredtem és odamentem a tükörhöz én is szemrevételezni. Rémálmok garantálva!

Szóval összeszedve a tartalékaimat, kicsit visszaszokva az itthoni létbe, megtanulva milyen új testhelyzetekben tudok blogolni, most beszámoló következik a pár napos kórházi élményekről.

Aki arra számít, hogy most majd jól lehúzom az egészségügyet, anyázom a nővéreket és a dokikat, akkor csalódni fog. Lehet, hogy csak a szerencsémnek köszönhetem, de engem zuglói lakos révén az Uzsoki sebészetére utaltak be, a tályogom eltávolításának idejére. Ebben az intézményben a késesek, a szemészek és ha jól emlékszem az urológia, az új épületben helyezkedik el, mely inkább hasonlít egy wellness szállóhoz, mintsem egy kórházhoz. 9.-én a betegfelvétel után térképet nyomtak a kezembe, melyen be volt jelölve minden számomra fontosabb pont az épület területén. Tudjátok, mint amikor egy információs cucc előtt álltok, melyre ki van írva, hogy "Ön itt áll most!" Be volt karikázva a kórterem ahová mennem kellett, nyilakkal mutatva az irányt, tájékoztattak a főnővér és a kezelő elhelyezkedéséről, és a többi stratégiailag számomra fontos szobákról.

Miután beértem a 4 ágyas szobámba, meglepve tapasztaltam milyen újak az ágyak, hogy külön vécé és zuhanyzó van minden kórteremhez, és hogy már a patyolat tiszta és nem fertőtlenítő szagú ágyneműm is oda van készítve. Miután az új Benetton pizsamámba átvedlettem, még büféztem egyet, majd jelentkeztem a főnővérnél egy személyes beszélgetésre, ahol tájékoztattak a házirendről és elvégeztek még pár vizsgálatot. Később megkeresett az osztályos orvos, majd a kezelőbe kísért a doktornő, aki a műtétemet végezte. Hosszasan ecsetelte a betegségem részleteit, a veszélyeket és a beavatkozás pontos lefolyását, lépésről-lépésre. Aztán délután 2-ig szabadon járkáltam mindenfelé, majd a nagyviziten kiderült, hogy másnap fogják kivágni a cisztát, így 4 órától már nem ehettem semmit és inni is csak éjfélig volt engedélyezett. Kicsit olvasgattam, beszélgettem a szobatársakkal, majd próbáltam aludni, ami sajnos nem ment. A mellettem fekvő bácsinak valamiért súlyosan vérzett a végbele, és a következő vizsgálat előtt kapott egy gyomorszondát, melytől olyan hasmenése lett, hogy az ágyától kezdve a zuhanyzóig, mindent összefosott. És most jön az egyetlen negatívum, melyet a szolgáltatás ellen el tudok mondani, méghozzá, hogy fél napig nem tudtak keríteni egy takkernénit, így a bácsi felesége mostott fel és törölgette le a csempét, egy törölközővel. Képzelhetitek milyen megalázó volt az úrnak, hogy összekakálta magát, majd a nejének kellett rendet rakni utána, és még mi is végignéztük mindezt. Másnap reggelre sikerült kifertőtleníteni a mosdót, addig mind a hárman kijártunk a látogatói wc-be, fürödni pedig nem mentünk. ...

(A beszámoló folytatása kora délután olvasható!)

Megvan a műtét időpontja, csak addig még egy csomó vizsgálatot kell megcsináltatnom. Röntgen, labor, EKG és konzultáció az altató orvossal. Ha minden jól megy, akkor január 9.-én befekszem szépen és mire egy hét múlva kiengednek, egy dudorral kevesebb lesz rajtam. Juhé!