"Társaság" címke archívuma

Kaptam ma egy levelet a közös képviselőtől, hogy postafordultával adjak választ arra a kérdésre, hogy engedélyezem-e élelmiszer bolt nyitását a ház alatt. Két lehetőséget ad, de azért a dolog ennél árnyaltabb.

Mert mi van ha végre kapnánk a környéken lévő 4 darab kocsma jellegű kisbolt helyett vagy mellett, végre egy igazi, tiszta, csendes, kulturált, jó választékkal rendelkező, vevőközpontú személyzettel rendelkező boltot? Szerintem erre senki sem gondol, csak a zajra, a részegekre, a trutyira, és mindenre, ami a másik 4 üzletben látható. Senki sem feltételez semmi jót!

Persze lehet, hogy egy újabb koszfészek telepedne meg itt, de akkor is, én úgy gondolom lehetne ezt másként is intézni, nem csak egy határozott nemmel.

Érdekes a rendszer, mert ezt a Manko gyereket aki pár napja keveredett ide, és az élő fába is beleköt, gyakorlatilag azonnal blokkolja. Eddig is én szedtem ki a moderálandók közül, mert nehezen akartam elhinni, hogy tényleg kikaptam egy olyan embert akinek az okoz élvezetet, hogy kötekedik, és aláz másokat. Volt már ilyen, és akkor is hagytam egy darabig, mert szerettem volna hinni a változásban és a közösség erejében, illetve abban, hogy akár jó véleménye is lehet valakinek a dolgokról amiket írok, vagy a társaságról aki ide jár, de úgy tűnik ő és a társai sportot űznek a fikázásból. Szívem szerint mostanában ezt szóról-szóra idemásolnám Zolitól, holott régebben nem értettem egyet az előzetes moderálással, de mikor ilyenek történnek, mindig elgondolkodom a szavain:

"... ez az egyik olyan "védett" hely, ahol nincs helye bizonyos ocsmány gondolatoknak (és igen, azt önkényesen én döntöm el, melyek ezek. Az én blogom, úgyhogy menj, írjál magadnak, ha nem tetszik), ahol nem vagyok köteles eltűrni, hogy anyámat szidják, sőt, a saját blogomon a mindenhol minden bloggert random lehülyéző kisfaszúaknak sincs hely. Nem azért blogolok, hogy a tömegközlekedő átlagbunkó a villamos után itt is az orrom alá fingjon. Vannak szerencsétlen, frusztrált köcsögök, akik minden látogatottabb (depláne index főoldalon talált) blogra beírják, hogy dögöljön meg az aktuális bejegyzés írója, tökmindegy, hogy galambokról, politikáról vagy épp valami számítástechnikai dologról ír. Szokása az a hülye trolloknak, hogy jönnek, és beszólnak. Hát itt nem, bocsi. Én büszke vagyok arra a közösségre, aminek ez a blog is része, ..."

És a lényeg az, hogy szeretem ezt a társaságot, akik itt összejöttek, és van nekem elég bajom a trollok nélkül is, ezért a blogot meghagyom a béke szigetének, az ilyenek pedig mint ez a Manko, maradnak moderálandók és spamok egészen addig, amíg vagy nem tudnak normálisan véleményt nyilvánítani, vagy nem húznak el a retkesbe. 

Hogy tud elrepülni úgy 3-4 óra, hogy észre sem veszed? Én tegnap este bármeddig tudtam volna ülni a Tandemben és hallgatni az asztaltársaságunkat, néhány dolgot pedig még most is emésztek. Annyi lebilincselően érdekes témáról volt szó, és megannyi, számomra építő véleményt ismertem meg, hogy napokig el fog tartani mire lecseng bennem ez a kellemes érzés. Feltöltődtem! És persze az egyre jobban az asztal alá csúszó emo-s csapatot, is végtelenül felemelő volt látni!

Érdekes dolgokon gondolkoztam tegnap este és egy kicsit el is szomorodtam. Évekkel ezelőtt ha bármi öröm vagy bánat ért, legalább öt jóbarátom volt akiket minden további nélkül felhívhattam és akár órákat is tudtam velük beszélgetni. Mostanában annyira nem kíváncsi rám senki, hogy eszembe sem jut felhívni senkit ha valami megosztanivalóm lenne. Persze van néhány kivétel, ...

No, de hová lettek a jóbarátok? Szelektálódtak, vagy felszínesebbek lettek, talán felszínesek is voltak? Mindegyikben van igazság, hiszen pár éve egy csomó embert töröltem a "barátok" soraiból, teljesen tudatosan, aztán akikkel meg haverkodnék és közel szeretnék kerülni hozzájuk, azok nagyon nem akarnak engem a baráti társaságukban tudni. Van ilyen ... Régen el tudtam képzelni, hogy annyira támaszkodjak emberekre, ha nagy baj van, akár a vállukon is kisírhatom magam és ők viszont, de ma már nincsenek ilyen közeli barátaim pedig jó lenne. Természetesen előfordulhat az is, hogy bennem és másokban is van egy gát, amit már nem akarunk, vagy nem lehet ledönteni? Ahogy egyre idősebb lesz az ember úgy veszik ki belőle a feltétlen bizalom.

Emlékszem amikor befutott az Iwiw, örültem nagyon, hogy majd özönlenek a régi ismerősök ami igaz is, hiszen 300 "kapcsolatom" van, de eddig bárkinek írtam, hogy vegyük fel a fonalat, találkozzunk, igyunk egy kávét ... senki sem ugrott ki a bőréből és tíz emberből egy sem dobta át a számát, hogy hívjam fel. Talán az is közrejátszik ebben, hogy szintén tudatosan kivontam magam pár éve a forgalomból és nem járok minden este szórakozni, ápolni a felszínes ismeretségeimet. Na jó, ezt nem is sajnálom, mert talán erre vágyom a legkevésbé. Pofavizit, trendiség, "hellosziamivanveled"? Ez halálosan fáraszt, de az sem túl jó, hogy amikor az egyik legjobb barátomnak hiszek valakit, akkor kiderül, hogy ő még csak kicsit sem érez annak és nem kéri a támaszomat soha. Ilyen típus? Oké, elfogadom, úgysem tudok mit csinálni és beérem én egy legjobb baráttal is, nem vagyok telhetetlen!!! Aztán hála isten ott van még Zsolti is, a családom, haverok, kollégák és a blog által megismert kedvenceim. Mit nyafogok én már megint??? (Talán nem is nyafogás ez csak sajnálom, hogy így elhanyagoljuk egymást!)

Kahil Gibran könyvében olvastam egy remek sort a barátságról, amit nem tudok már szó szerint idézni de a lényeg a következő: Az igaz barátok olyanok mint a házak tartóoszlopai, egész életedben melletted állnak de soha sem túl közel hozzád. Nekem kevés ilyen van, talán nem is tettem érte eleget, hogy legyen.