"Társasház" címke archívuma

Emlékeztek arra, hogy az alattam lakó öreglány mennyire megkeserítette az életünket? A minap megint üvöltözött velem, mert állítólag lespricceltem az ajtóját valamivel. Na ja, pont spriccelgetni van időm! Erre mondtam neki, hogy ha még egyszer lebuziz, meg fenyeget, ráhívom a rendőrséget, és feljelentést teszek, melyben a lakóközösség több mint a fele támogatott.

De képzeljétek mi történt tegnap reggel! Állok a trolimegállóban, jön az egyik lakó, és beszélgetésbe elegyedtünk (hozzátartozik, hogy jött egy másik lakó is, de ő meglátott, és átment a másik oldalra, hogy ne kelljen köszönni) amíg én várakoztam. Ő mesélte, hogy a Tücsinéni árulja a lakását, és úgy néz ki, hogy rövid időn belül megszabadulunk tőle. Nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid lesz az az idő, ugyanis tegnap délután jöttek érte teherautóval, és estére ki is rámolták.

Fellélegezhetünk azt hiszem, nála szarabb szomszédot még nem látott ez a világ, és akárki vette meg a lakását, vagy veszi meg, csak jobb jöhet. Isten áldja azt, akinek a költözése köszönhető! Örömtánccal, tapssal, és pezsgővel kellene ünnepelni őt, itt lent az udvaron!

Valaki a házban az egész lépcsőházat teleszórta asztali sóval, ami nem csak azért nagyon idegesítő, mert a felét már behoztuk a csokoládébarna greslapra, meg azért, mert Lulu kis lábait baszogatja, hanem azért is, mert a betonlépcsőt és a beton függőfolyosót gyönyörűen szét tudja marni.

Tényleg immunis lesz egy idő után az ember arra ha sorozatban lebuzizzák, és napról-napra az a reggeli műsor, hogy kilépve a lakásból, az első mondat amit hallok, valamilyen köcsögözés. Már kicsit sem sért, nem érzem a bántó szándékát, az élét, a kegyetlenségét, csak simán nevetek rajta, ahogy mindenki más. Megrántom a vállam és megyek tovább, mintha semmi sem történt volna.

Édespofa szerint ezt kellett volna mondani: "Elnézést a bácsi hol lakik? Mert akkor legközelebb viszonoznánk a pisit!" Én miért nem vagyok ilyen frappáns?

Kaptam ma egy levelet a közös képviselőtől, hogy postafordultával adjak választ arra a kérdésre, hogy engedélyezem-e élelmiszer bolt nyitását a ház alatt. Két lehetőséget ad, de azért a dolog ennél árnyaltabb.

Mert mi van ha végre kapnánk a környéken lévő 4 darab kocsma jellegű kisbolt helyett vagy mellett, végre egy igazi, tiszta, csendes, kulturált, jó választékkal rendelkező, vevőközpontú személyzettel rendelkező boltot? Szerintem erre senki sem gondol, csak a zajra, a részegekre, a trutyira, és mindenre, ami a másik 4 üzletben látható. Senki sem feltételez semmi jót!

Persze lehet, hogy egy újabb koszfészek telepedne meg itt, de akkor is, én úgy gondolom lehetne ezt másként is intézni, nem csak egy határozott nemmel.

Most már tudom, hogy ha a szomszédasszonyom elhatároz valamit, akkor bizony eltántoríthatatlan a dologtól és kitartó mint egy öszvér. És ő bizony úgy döntött, hogy minket etetni fog, ha törik, ha szakad.

Mi viszont nem szeretjük a főztjét, mert akármit csinál, annak olyan szaga és íze van, mintha egy disznóvágásról érkezett volna, és csöpög a zsírtól. Mivel a szemébe ezt mégsem mondhatjuk meg, a finom utalásokra meg nem reagált, így aztán fellélegeztünk amikor vegetáriánusok lettünk mindketten, és szóltunk is neki, hogy nagyon szépen köszönjük, de többé nem kérünk vacsorát, mert már nem eszünk húst. Azt hittük ez a húsimádó szakácsnőnket majd jól kiüti, és soha többé nem kapunk a kosztjából, de nem így lett. Hetente kétszer, háromszor még így is hoz nekünk kaját, amelyben ugyan hús nincs, de mintha ezzel semmi sem változott volna, mert a szaga ugyanolyan, és továbbra is csöpög mindenből a zsír.

Pedig isten áldása egy ilyen szomszéd, én mondom. Meg is ennénk az általa hozott cuccokat, de ha egyszer mindegyik olyan mintha ... Én még a macskámat, amíg volt, azt is jobb kajákkal etettem. Most mit csináljunk? Sajnálom minden nap kidobálni azt a rengeteg, másoknak talán finom ételt. És igen, finnyás kis buzi vagyok, de legalább jószándékú. Nem ismertek egy rászoruló családot, akinek jól jönne hetente egy kis főtt kaja, és mondjuk nem Szegeden lakik? Mert oda azért nehezen juttatnám el.

Néhány napja már erősen gondolkodom rajta, hogy be kellene fűteni, de azt hiszem csak megszokásból, hiszen ilyenkor már rég be szoktam kapcsolni a konvektort. Aztán mindig belegondolok, hogy amíg alsónadrágban, félmeztelenül nem fázok itt a gép előtt, addig teljesen felesleges. Hiszen még nincs is tél, ráadásul minden oldalról körbe vagyunk melegítve! A szomszédaink már szeptemberben beizzították a kályhákat, így végül is fűtve vagyunk. 20-22 fok most is simán van a szobában, de az is lehet, hogy több.

Édespofával meg azt beszéltük valamelyik este, hogy majd az lesz a nagyon vicces, ha egész télen nem kell gázt fogyasztanunk, mert olyan szintem lesz meleg nálunk a szomszédoknak hála. Ő egyébként még most is egy szál alsóban alszik kitakarózva, és reggelre még így is mindig leizzad!

Bakker, ez a csaj azt mondta a múltkor, hogy nem szokott itthon énekelni, erre most azt hallom a nyitott ajtón át, hogy minden második mondatát dalban mondja el.

Átjött ma bemutatkozni az új szomszédunk, ami nagyon kedves dolog volt tőle, főleg azért, mert ez nem mindenki számára természetes, és ez egyrészt nagyon szimpatikus dolog volt. Másrészt meg mivel nem akarok az első benyomás alapján ítélni, így majd megpróbálok pozitívan hozzáállni, akkor is ha nem túl jó érzéseim vannak vele kapcsolatban. Meg az is lehet, hogy mint olyan sokszor, most is becsapnak. Mármint a megérzéseim.

Szerintetek ha szép szóval nem, akkor hogyan lehet meggyőzni a földszinten lakó öregembert, hogy naponta kétszer ne engedje ki a kutyáit a társasház udvarára, és ne hagyja őket oda vizelni és szarni? Konkrétan pisa és ürülék szagú a biciklim, amin egy kicsit felbasztam tegnap reggel magam.

Arról nem is beszélve, hogy természetesen csak néha és nem alaposan szedi össze az ebek után maradt kakit, így jut belőle a cipőmre is, nyáron pedig a nap aszalja őket. Képzelhetitek milyen kellemes illatok szállnak felfelé, és befelé a lakások ablakain.

A házban többször és többen is felemelték a hangjukat az öreg ellen, lett szólva a közös képviselőnek, de a hatás elmaradt. Tücsinénit néha annyira zavarja az ürülék, így összeszedi és a bejárati ajtójuk kilincsére akasztja a zacsit, de azt gondolom, ennél durvább dologra fogom magam lassan rávenni.

Murphy-nek klassz mondásai vannak, biztos találnék párat erre a két dologra is, ha nagyon utánanéznék.

Először is, már tapasztalatból tudom, hogy amint eltökélten munkahelyet akarsz váltani, az eddigi problémáid a jelenlegi céggel, szinte egy Kengyelfutó gyalogkakukk sebességével változnak meg, és teljesen hülyének érzed magad attól, mert tettél azért, hogy elmehess. Minél nagyobb erőfeszítéseket eszközölsz, annál kedvesebben viselkednek veled, annál jobb a légkör, annál szélesebb a támogatottságod, ésatöbbi. Még szerencse, hogy azt is tapaszalatból tudom, amint leállnék a kereséssel, és eldönteném, hogy a mostani megváltozott körülmények miatt mégis maradok, azonnal visszacsúszna minden a régibe, én pedig seggelnék egyet a padlón.

A másik dolog pedig csupán annyi, hogy amint teljesen lemondasz valamiről, esetemben az álomlakásról a Mandala Kertben, rögtön változik a helyzet, és megkapod amit akarsz. Egy szónak is száz a vége, a lényeg pedig nem más, mint hogy felszabadult az eredetileg kinézett pecó, hatalmas terasszal, így most ügyintézünk minden szinten. 16 óra után megyek megbeszélésre az ügyfélreferenssel, aztán belevágunk, hiszen tegnap este már aludni is alig bírtunk, csak álmodoztunk az ágyban éjfélig, most a megvalósításon a sor.

Addig is ti agyaljatok a Murphy féle mondásokon, melyek is illenek erre a két helyzetre.

A felettem lakó csaj kapott egy porszívót karácsonyra, de jól emlékszem amikor mi megvettük a kis lila Panasonic-ot, az extázis csak pár napig tartott, ez a liba pedig azóta minden nap takarít vele, ma például több mint egy órán keresztül. Valakitől kaphatna már egy tollseprűt, hátha az is izgalomba hozza, ráadásul az még csendes is.

Jól felidegesítettek már megint! Ki érti ezeket a közös képviselőket? Jönnek, hogy ennyi, meg annyi a tartozás. Kérdem én, miből mikor fizetek rendszeresen? Ja, közben emelték a díjakat, csak nekem nem szóltak? Ez már kb. a 3. eset, hogy elfelejtettek levelet küldeni, de azt mondják, hogy ők értesítettek. A tavalyi egyenlegem sem volt rendben, azt még értem, hiszen mikor munkanélküli voltam, nem fizettem, de azóta duplán. Ne mondják már nekem hogy a díjaimat is duplán emelték, hiszen a tartozás még mindig annyi mint tavaly volt. Holnap felhívom ezt a Kissné akárkit, aztán meglátjuk. Lehet, hogy a számlaszámuk is megváltozott, de arról sem szóltak?