"Tél" címke archívuma

Valaki a házban az egész lépcsőházat teleszórta asztali sóval, ami nem csak azért nagyon idegesítő, mert a felét már behoztuk a csokoládébarna greslapra, meg azért, mert Lulu kis lábait baszogatja, hanem azért is, mert a betonlépcsőt és a beton függőfolyosót gyönyörűen szét tudja marni.

Azért, hogy kerek legyen a történet, el kell mondanom, hogy másodszorra már felfedezte a hó szépségeit, győztem követni a kamerával, konkrétan. Még a kezemből is kiverte, bár azért kellett egy kis finom rávezetés, ugyanis amikor elkezdtem rugdalni a havat, teljesen beizgult. Mert hát mégis milyen fura dolog az, hogy elrúgok valamit, még látja is repülni, követi, aztán mire leér, eltűnik. Varázslatos és idegesítő is egyben, amitől egy rövid időre én is átmentem megint kiskölyökbe!

Olyan ez a havazás így február végén, mintha sosem akarna elállni. Éjszaka bekúszott fölénk, és most beborít a gyönyörű fehér pihéivel, melyek ha kimennék a lakásból, biztos úgy simogatnák az arcom, mint anya a gyermeke puha bőrét simítja végig alvás közben.

De gyönyörű így nézni az ablakból is, miközben a hagymából már kibújt és virágzik a hónapok óta dédelgetett növény, mi több illatával betölti a szobát.

Összesen hat ember kell egy személyautó hátsójának megemeléséhez, és ahhoz, hogy egy árokból egy kis gáz adásával kiszabadítható legyen. Hogy honnan tudom?

Hát onnan, hogy vidéken voltunk a héten, pontosan Somogy megyében, ahol is két napig szakadt a hó megállás nélkül, mi pedig az egyik estén, mikor már azt hittük simán lehet közlekedni, útra keltünk. A hóátfúvás pedig nem szólt előre, hogy jön, mi meg belecsúsztunk a közepébe, aztán meg az árokba. Még most is a torkomban dobog a szívem, ahogy erről írok.

Egyébként érdekes, de az ember egy ilyen veszélyes helyzetben teljesen elfelejti amit az iskolában tanítottak neki, és reflexből a fékre lép. Ne tegyétek!

Kint cigiztem a gangon, és arra gondoltam miközben néztem a lámpa fényében a cikázó hópihéket, hogy azt hiszem a télben szinte alig van valami amit ne szeretnék. Talán csak az, hogy ilyenkor hanyagolnom kell a biciklimet.

Az idén télen tegnap volt az első nap, hogy befűtöttünk, hála a vékony falaknak és a fázós szomszédoknak! Persze csak pár percre engedtük meg magunknak ezt a luxust, mert annyi idő alatt pont még klasszabb meleg lett idebent, mint egyébként, és így most őrlángon pötyörög egész nap a konvektor. Ez azt jelenti, hogy még körülbelül 1-2 fokot rádob a 19-20 celsiusra, és meg is vagyunk. Körülbelül ötvenezret tervezek így spórolni. Szerintetek osszam el a szomszédokkal?

Néhány napja már erősen gondolkodom rajta, hogy be kellene fűteni, de azt hiszem csak megszokásból, hiszen ilyenkor már rég be szoktam kapcsolni a konvektort. Aztán mindig belegondolok, hogy amíg alsónadrágban, félmeztelenül nem fázok itt a gép előtt, addig teljesen felesleges. Hiszen még nincs is tél, ráadásul minden oldalról körbe vagyunk melegítve! A szomszédaink már szeptemberben beizzították a kályhákat, így végül is fűtve vagyunk. 20-22 fok most is simán van a szobában, de az is lehet, hogy több.

Édespofával meg azt beszéltük valamelyik este, hogy majd az lesz a nagyon vicces, ha egész télen nem kell gázt fogyasztanunk, mert olyan szintem lesz meleg nálunk a szomszédoknak hála. Ő egyébként még most is egy szál alsóban alszik kitakarózva, és reggelre még így is mindig leizzad!

Igazán eldölhetne már, hogy akkor az idei télen plusz vagy mínusz 20 fok lesz, mert a fejem a naponta akár 10 fokos váltakozásokat egyre nehezebben bírja. Igen, érzékeny vagyok a hirtelen időjárásváltozásra is!

Jégpályává változott a város ma reggelre, az ónos esőnek és a fagynak köszönhetően, ezért akinek nincs más választása, csak korcsolyában, vagy szegecselt cipőben merészkedjen az utcára. Én három (majdnem) seggre eséssel megúsztam a munkába sietést, de mások nem voltak ilyen szerencsések. Láttam gizda fukszost a hóba fejelni, buszról leseggelő nénikét, papit az aluljáróba csúszni, kislányt úgy elesni, hogy a fatert is magával rántotta és autósokat, akik pörögtek a jégen, mint a balerinák. Vigyázzatok magatokra!