"Tücsinéni" címke archívuma

Most nézem az időjárás jelentést, és hétvégére már 20 fokot jósolnak, ami azért is jó, mert amióta a bolond nő elköltözött alólunk, fűteni kell. Remélem hamar ideköltözik egy fázós pár (Björk és Zoli???) akik majd jól bemelegítenek.

Egyébként pont tegnap mondta Édespofa, hogy szinte január óta folyton betegek vagyunk, ezért annak is örülnék, ha ma megjönnének a neten rendelt bringáink, mert holnap már azzal szeretnék menni a munkába! Engem biztos feldobna.

Emlékeztek arra, hogy az alattam lakó öreglány mennyire megkeserítette az életünket? A minap megint üvöltözött velem, mert állítólag lespricceltem az ajtóját valamivel. Na ja, pont spriccelgetni van időm! Erre mondtam neki, hogy ha még egyszer lebuziz, meg fenyeget, ráhívom a rendőrséget, és feljelentést teszek, melyben a lakóközösség több mint a fele támogatott.

De képzeljétek mi történt tegnap reggel! Állok a trolimegállóban, jön az egyik lakó, és beszélgetésbe elegyedtünk (hozzátartozik, hogy jött egy másik lakó is, de ő meglátott, és átment a másik oldalra, hogy ne kelljen köszönni) amíg én várakoztam. Ő mesélte, hogy a Tücsinéni árulja a lakását, és úgy néz ki, hogy rövid időn belül megszabadulunk tőle. Nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid lesz az az idő, ugyanis tegnap délután jöttek érte teherautóval, és estére ki is rámolták.

Fellélegezhetünk azt hiszem, nála szarabb szomszédot még nem látott ez a világ, és akárki vette meg a lakását, vagy veszi meg, csak jobb jöhet. Isten áldja azt, akinek a költözése köszönhető! Örömtánccal, tapssal, és pezsgővel kellene ünnepelni őt, itt lent az udvaron!

... már csak azt kellene tudnom, hogy mi ennek a menete, illetve azt is, hogyan lehet mindezt bizonyítani, mert én ilyet még sosem csináltam.

Utánaolvasgattam különböző oldalakon, de igazán hasznos információ alig akad, jogász ismerősöm pedig legjobb tudomásom szerint nincs egyelőre. A történet egyébként dióhéjban annyi, hogy az egyik szomszéd az ideköltözése óta zaklat, illetve előfordult már olyan is, hogy tettleg bántalmazott, de eddig tűrtem, mert tekintettel voltam az állapotára. Tudom, én vagyok a nagyon hülye, de hát ki tudna ellenállni a néni fiának, amikor sírva arra kér, hogy ne bántsam az anyukáját, és próbáljam meg elviselni. Ez ment évekig, azt hiszem elég sokáig elviseltem, de az utóbbi időben napi szinten gyalázkodik nagy nyilvánosság előtt. Minden undorító buzinak lehord, kitalált dolgokkal (ugrókötelezem, ettől ő nem bír aludni, hangos a mosógépem, ettől meg élni nem tud, aztán állítólag leöntöm a folyosóját mindenféle dolgokkal, ...) vádaskodik, mígnem ma eljutottunk odáig, hogy egy fél órán keresztül majdnem a társasház összes lakója előtt sértegetett, az pedig, hogy nem figyelek rá és nem válaszolok, annyira dühíti, hogy eljutott odáig, amikor azt merte ordítani, hogy én egy olyan ferde hajlamú állat vagyok, hogy bizonyára a kutyámat is megbaszom. Betelt a pohár, valamit tenni kell!

Gondoltam felhívom a gyerekeit és megkérem őket, hogy állítsák le, de ez megint csak ideig-óráig hoz eredményt, aztán visszatérünk a régi kerékvágásba. Másik lehetőségként ott a feljelentés, de abban meg járatlan vagyok. Hogy kell egy ilyet bizonyítani? Mi a feljelentés módja? Mi garantálja, hogy ha kihívom a rendőröket, és azok elmennek, nem lesz még rosszabb a helyzet? Meddig tart egy ilyen per, és egyáltalán mikor kezdődik? Csak annyi fog történni, hogy pénzbírságot fizettetnek vele? Nem hivatkozhatnak arra, hogy beszámíthatatlan és gyógyszereken él? És ha igen, akkor még viselkedhet így? Aztán mivel valóban buzi vagyok, egyáltalán rágalmazásnak számít a lebuzizás?

Tényleg immunis lesz egy idő után az ember arra ha sorozatban lebuzizzák, és napról-napra az a reggeli műsor, hogy kilépve a lakásból, az első mondat amit hallok, valamilyen köcsögözés. Már kicsit sem sért, nem érzem a bántó szándékát, az élét, a kegyetlenségét, csak simán nevetek rajta, ahogy mindenki más. Megrántom a vállam és megyek tovább, mintha semmi sem történt volna.

Az alattunk lakó öregasszony minden héten beszól valamit, én meg folyton azon csodálkozom, hogy ezt még nem ütötte agyon valaki? Nem miattam, hanem azért, mert isten bizony jobb lenne neki. Mert egyszerűen így nem élet az élet, hogy csak azért kel fel valaki reggel, és aztán azzal telik a napja, hogy kitalálja, kit és mivel basztathat!

(Egyébként én nem bánthatom, mert ígéretet tettem a fiának jó pár évvel ezelőtt, hogy nem verem meg, és állom a szavam, de vajon mindenki megtette ugyanezt? Nem hiszem!)

Jövök haza valamelyik nap, és látom, hogy Tücsinéni bosszankodva toporog a postaládája előtt. Kérdeznem sem kell mi a helyzet, mondja magától: "Úgy látszik hiába írtam rá, hogy levélláda, mégis belerakják a reklámújságot."

Rettenetes rémálmom volt az éjszaka, melyből többször is felriadtam, de szabadulni nem tudtam tőle.

Az történt, hogy valamilyen okból felbéreltem egy takarítószolgálatot, a lakásom és a lépcsőház rendbetételére, de teljesen ledöbbentem, mikor kiderült, hogy kiket küldtek. A ház körül és a folyosókon a Tücsinéni takkerolt, nálam a lakásban pedig a Dolhai Attila és a Kasza Tibi. Nem is ez volt az igazán megrázó, hanem amit csinálni akartak velem. Mindhárman állandóan csókolózni akartak velem, és minden egyes alkalommal amikor ez következett volna, én fel is ébredtem verejtékezve. A Tücsinéni a rothadó szájával közelített és úgy csücsörített mint egy szatír, a Dolhai hozzám akarta dörgölni a pattanásos arcát, a Kasza meg azzal a kicsi szájával, a fura fogaival és a nyelvével egyszerre akart bejutni a számba.

A legutolsó felriadás körülbelül hajnali 5-kor volt, de akkor fel is keltem és felébresztettem magam a vécén, nehogy megint visszatérjen a rémség. Egyébként az utolsó dolog amire emlékszem, hogy a Kasza szerenádot akart nekem adni. Nem bírtam volna ki, csak úgy mondom. Az is lehet, hogy megállt volna a szívem.

Vannak emberek akiknek semmi sem jó és persze soha! Ők hisztiznek, vitatkoznak, minden nap borsot törnek mások orra alá és természetesen legtöbbször bicskanyitogató a stílusuk.

Vegyük csak azt a parasztot a szakadék Audijával aki ma reggel munkába jövet majdnem leszorított az útról, pusztán azért mert ő a megengedett száz helyett 150-el akart menni és nem volt neki elég az, hogy már nekem is 130-al kellett dörgetnem miatta, nehogy nekem jöjjön. Lehúzódni nem tudtam, de ő már a seggembe villogtatott agresszívan, nehogy már egy swift előtte menjen! Az ugye magától értetődő, hogy őfelségének bs-es (belső sávos) jogsija volt, én meg nem vágyom olyanra! Az is ide tartozik, hogy nagyon érdekes jelenségnek lehettek szemtanúi ha a megabevásárlóközpontok parolójában helyet kerestek és bejáratnál már csak a mozgássérült hely szabad. Ugye mondanom sem kell, kizárólag Mercedes, Audi, BMW áll azokon a helyeken és ha türelmesen várakoztok, megpillanthatjátok a lufimellű csajt is a kopasz fukszi barátjával beszállni a járgányba!

Aztán ott van a "kedves" alattam lakó Tücsinéni (aki egyébként Vera, de a kutyája után kapott tőlünk találóbb nevet), akinek egész nap semmi más dolga nincs, mint újabb dolgokat kitalálni, amikkel állítólag én zavarom az ő unalmas kis életét. Amikor odaköltözött az volt műsoron, hogy a vadiúj mosógépemtől ő nem tud nyugodtan aludni, ezért csak reggel 8 és este 7 között mossak. Amikor ez lekerült a listáról, akkor meg azzal jött, hogy túl hangosan járkálok a lakásban és dübörög az egész plafon. Hallottam egyszer a barátnőjével beszélgetni a folyosón, amikor azt merte állítani, hogy én direkt ugrálok, mert ki akarom őt készíteni. Nem tudom hogyan képzelte, hogy én hazaérek az egész napi melóból hulla fáradtan és csak arra vágyom, hogy ugrálhassak lefekvésig. Most az a legújabb heppje, hogy ha én kiteregetem a folyosóra a ruháimat, akkor azok úgy belógnak hozzá, hogy kitakarják a napot! Sorolhatnám még a vicces hülyeségeit, hiszen van pár!

Tegnap is történt egy eset amikor legszívesebben a falhoz állítottam volna az illetőt és golyót neki! Beálltam a fagylaltos elé és nézegettem mit kérjek. Láttam, hogy a ribanc direkt úgy csinál mint aki nem vesz észre és meresztette a valagát (mert az volt neki nagy, biztos a sok üléstől). Nehézkesen és olyan fejjel nézett felém, mikor már meglátta, hogy nem lesz más választása mint felállni és hozzám szólni, hogy úgy éreztem rögtön ki kell térnem a köpet elől. Sem köszönés, sem kérem szépen, sem egy biccentés, semmmmmmmmmi!!!!!!! Ilyenkor mindig az bosszant a legjobban, hogy rengeteg ember szívesen dolgozna itt helyette és megbecsülné magát, mosolyogva kiszolgálna, köszönne, ... akkor meg miért kell ilyen fapinákat alkalmazni?

Néhány napja bejött egy "úriember" hozzánk a boltba és minősíthetetlen, agresszióval közölte, hogy azonnal cseréljem ki neki a nadrágot amit vett mert szar! Ezt sem lehetett volna emberi hangon, hogy ne alázd le a másikat, te faszfej? Itt is megszokott kopasz fukszi jelenség persze, akikkel csak nálunk, vagy Romániában találkozhatsz! Tőlünk nyugatabbra az ilyeneket kinézik minden helyről, de talán pont ezért, nem is igen vannak!

Minden napra jut egy ilyen eset, nem is untatlak tovább titeket és nem bosszankodom tovább. Már megtanultam többé kevésbé kezelni ezeket a szitukat és nem hagyom magam lealázni, hanem én is mondok valami okosat és frappánsat amitől magába néz az illető és nem tud mit válaszolni rá! Jó ellenszer az is amikor a bunkóságra pontosan ugyanúgy reagálsz csak pozitívan. A legtöbb állat ilyen esetben megrökönyödik, mert nem érti, hogy a paraszt viselkedésére te miért reagálsz maximális kedvességgel!

Sajnos itt valami iszonyat népnevelésre lenne szükség, mert én nem hiszem el, hogy Amszterdamban, Londonban, de még Zadarban is tudnak mosolyogni, előzékenyek, kedvesek lenni az emberek egymással, csak itthon nem!