"Takarítás" címke archívuma

... hiszen tudja mindenki, hogy öreg is vagyok, takarításmániás is, meg egyébként is, a szemem sem áll jól. Hogy értsétek is, mostanság ami feldob, az például egy olyan nap, amikor Édespofa csak azért teszi rendbe a lakást, takarít egész nap, hogy örömet okozzon nekem. Meg a múltkor is, úgy rohangáltam az Auchan-ban, mint mint egy megkergült kecske, éppen csak nem sikítoztam, hogy: "Hová dugtátok az ecetes Frosch-t, ti anyaszomorítók!" Ez van, semmi különös. Lassacskán fejkendős, otthonkás, köténykés öregasszonnyá avanzsálok, persze próbálom ezt is stílusosan. Majd kitalálom, hogy most ez a divat!

Lulu érzi a tavaszt, már hullik a szőre, tele van vele a lakás. Csak tudnám honnan van ennyi, mivel a fele kutya kopasz. Édespofa szerint az utcáról, más kutyák szőrét szedi össze, és hozza fel. Na, ezután jobban figyelek, ha ezt meglátom, szíjat hasítok a hátából.

Édespofa nem bírja türtőztetni magát, szinte úgy kell lefogni, hogy ne álljon neki azonnal porszívózni, így hajnali 6 órakor. Azt mondja, hogy ezért is kelt fel, de már álmában is a csövet tolta össze, és kereste a konnektort. Meg kell zabálni!

Én úgy általában szeretek takarítani, de az évente kétszer, esetenként háromszor is aktuális hűtőtisztítást ki nem állhatom. És hogy miért? Mert nagyon elfáradok abban, hogy ki kell szedni belőle mindent, ami ugyan kivételesen most csupán pár konzerv és vagy 5 üveg cékla volt, aztán szét kell szerelni, kipakolni a polcokat, elmosni egyesével a tojástartó rekeszeket, és megszüntetni a bűzt. Tényleg ti mit használtok a hűtő illatosítására és milyen sűrűn tisztítjátok? Csak azért kérdem, mert én néha vendégségben be szoktam lesni mások éléstárába is, és bizony néha elszörnyülködöm, hogy honnan kapom a vendégváró falatkákat, netán egy ebédet. 

Ma rohantam haza a munkából, mert este Mohikánék jöttek át hozzánk egy dödölle-partira, és mint tudva lévő, én szeretek mindenkit tip-top lakással várni. Még fél órával az érkezésük előtt is a fürdőkádat takarítottam, és amikor végeztem, megkönnyebbülten sóhajtottam fel, mire Édespofa: "Nagyon ügyes vagy Pupu, most már nyugodtan le is tusolhatnak nálunk!"

Van egy légy a lakásban, most télvíz idején. Én jobban szeretném azt hinni, hogy kintről jött be, de Édespofa szerint itt született, mert a kinti mínuszokat biztos nem élte volna túl. Rettenetes érzés, hogy ebben a patyolat tiszta lakásban valahol legyek tanyáznak! Na, de hol vannak a peték? Melyik sarkot nem takarítottam ki? 

Nem csak sírás-rívás van ám munkaügyben, még ha munkahely ügyében egyenlőre kevés is a jó hír, azért nem teljesen elkeserítő a helyzet. Ugyanis többek között az történt, hogy a blogon keresztül már a sokadik felkérést kapom különböző feladatokra, melyeknek nagyon örülök.

Van aki arról olvashatott, hogy mennyire jól takarítok, így vette a bátorságot és megkeresett egy teljes lakás tisztasági tervével, melyet nekem kellene kiviteleznem. És tudom, most azt gondoljátok, nehogy már a Gus takarítónőnek szegődjön, de szerintem ebben nincs semmi gáz dolog. Felcsapom a fülhallgatót, porszívót elő, és már éneklek is! Ráadásul egy közeli ismerősömről van szó, akinek nincs ideje ezzel pöcsölni, én meg úgy sem munkának fogom fel az ilyet, inkább lazításnak.

Másrészt meg annak is híre ment, hogy szeretek lakberendezéssel foglalkozni, és többeknek tetszik az otthonunk, mint ahány embernek nem. Így már sokadik alkalommal jön olyan megkeresés, hogy segítsek ötletekkel, vagy akár kétkezi munkával is kedves ismerősöknek. Eddig pénzt sosem fogadtam el ilyenért, de most már a második ajánlat futott be olyan formában, hogy akár még fizetést is kaphatok érte.

Most mondjátok azt, hogy nem csupa jó hírrel szolgálok! És akkor azt még nem is említettem, hogy a nem is olyan titkos ötletünk is a megvalósítás felé közeledik. Vagyis megtettem az első lépéseket! Mint ahogy angoltanár ügyben is. Ha minden jól megy, jövő hónaptól megint tanulok.

Tiszta hülye vagyok egyébként, mert mielőtt elindultunk nyaralni, kinyaltam az egész lakást. Kiráztam a szőnyeget a folyosón, porszívóztam, felmostam, letöröltem a polcokat, a szekrény tetejét, kitakkeroltam a fürdőkádat, a mosogatót, majd a vécét, és közben három adag mosást is lezavartam. Nem mintha nem lenne mindegy, hogy hol hány darab porszem és hány vízkőcsepp van, hiszen csak Anna látja, a szomszéd csaj, aki öntözi a virágokat és eteti a házőrzőt.

Egyébként ha már a szomszédoknál tartunk, egész jóban lettünk az új lakóval. Rettenetesen jó humora van! Pénteken is mondom neki, hogy majd teszünk a konyhában a pultra egy használati útmutatót Soma etetésével kapcsolatban, és leírjuk részletesen mit hol talál a munkálatokhoz, erre ő: "Szerintem első lépésben kezdjük a tekivel. Ő hol van?"

Aztán a másik oldalon lakó család is egész megbékélt velünk olyannyira, hogy Kati az új munkahelyéről minden nap hoz nekünk egy csomó kaját, így már hetek óta nem voltunk bevásárolni. Valami konyhára ment melózni, és a paprikás krumplitól a gombasalátáig mindenféléket hazacipel. Mire este mi is beesünk, már ott lóg a következő napi kaja a kilincsen, külön-külön, aprólékosan, szépen becsomagolva. Én meg napok óta azon töröm a fejem, hogyan háláljuk meg neki ezt a nagy segítséget. Fagyit már kaptak. Virágot is. Esetleg majd átmegyek hozzájuk is takarítani!

Ma egyedül aludtam, mert Édespofa hazautazott a szüleihez, én meg nem tudtam vele menni, mivel a banya beosztott dolgozni a hétvégére. Azaz pontosítok, nem is aludtam egyedül, hiszen a szomszédos párnára ilyenkor Zslati mindig kikészíti az egyetlen plüssmacinkat, hogy vigyázzon rám. Egyébként én a mostani kivételével utálom ezeket! Mindig ki is dobom őket ha valakitől ilyen személytelen és ötlettelen ajándékot kapok. Csak tudnám ez honnan van! Szar a rövidtávú memóriám, ezt már Bruce is megmondta! Mindegy a lényegen nem változtat. A maci vigyázott, és jól végezte dolgát, ugyanis egy rossz álmom sem volt, nem úgy mint tegnap. Biztos erre tanította be Édespofa előző reggel, hogy űzzön. Mármint álmokat! Ő meg űzött egész éjszaka, és ez látszik is szegényen, hiszen még mindig ki van dőlve a fáradtságtól.

Jah, hogy én ma reggel milyen kis cserfes vagyok, a lényegről meg teljesen eltereltem a gondolataimat! Szóval este mikor hazaértem, várt még egy meglepetés a notebook tetején, méghozzá a Zsuzscsi által szerzett új Batman film, a The Dark Knight! Már alig várom, hogy lássam, de tegnap két okból sem néztem meg, így is kihúzva az izgalmas várakozást. Egyrészt nem akartam Zslatko nélkül, másrészt pedig az újonnan telepített XP-re próbáltam rávarázsolni pár cuccot. A nyomtatót sikerült is végre, úgy hajnali 1 körül, mert azt ugye mondanom sem kell, hogy felforgattam a lakást a telepítőlemezért, amikor eszembe jutott, hogy van internet is a világon. Így lett Dita-nak kinyomtatott önéletrajza, amit ma bead a Lacoste boltba. Mert igen, nálunk olyan jó dolgozni, hogy az elmúlt két hétben ő lesz a harmadik aki felmond, ha ide felveszik.

És persze takarítottam is az este, ami azért ilyen nagy szám most, mert mióta rámtelepedett ez a fránya depresszió, valahogy már nem tudtam olyan élvezettel megragadni a porszívó nyelét, mint nem is olyan rég. Úgy látszik most már megállíthatatlanul jövök ki a depis időszakomból, és remélem jól el is kerül ez az érzés most egy darabig. Elég ez 5 évente egyszer is!

... és megint fecsegek! A lényeg, hogy ha fent bírok ma maradni 3 nap 12 órázás után, akkor megnézem feltétlenül a TDK-t és írok is róla, még a hazai bemutató előtt, amire természetesen el fogok menni, hiszen azért ezt látni kell ott is! 

Kérdés késő este, lefekvés előtt: "Mi az amit nem szeretsz bennem?" Megdöbbentő válasz erre: "Azt, hogy takkermániás vagy. És mi az amit te nem szeretsz bennem?" Újabb lehengerlő válasz: "Azt, hogy te nem vagy takkermániás."

Aztán mindketten mosolyra, egymás kezét fogva, szépen elaludtunk. Így megy ez nálunk, ha két év után komolyan kíváncsiak vagyunk arra, hogy min kellene változtatnunk ahhoz, hogy a másik ne őrüljön meg tőlünk, és ne szeressen ki belőlünk, az egyre észrevehetőbb hibáink miatt. 

Hazajöttünk tegnap a vizsgáról, erre mit csinálok? Elkezdek takarítani, mire Édespofa: "Basszus, te így vezeted le a feszültséget, ezt már többször megfigyeltem." És tényleg így van, hiszen közben lerágom a körmöm, hasmenésem van, amikor pedig vége a stresszelésnek, akkor takkerolok.

Ti mivel szoktátok túltenni magatokat a stresszes dolgokon, van valakinek jobb ötlete, mint tisztára sikálni a kádat?