"Takkerolás" címke archívuma

... hiszen tudja mindenki, hogy öreg is vagyok, takarításmániás is, meg egyébként is, a szemem sem áll jól. Hogy értsétek is, mostanság ami feldob, az például egy olyan nap, amikor Édespofa csak azért teszi rendbe a lakást, takarít egész nap, hogy örömet okozzon nekem. Meg a múltkor is, úgy rohangáltam az Auchan-ban, mint mint egy megkergült kecske, éppen csak nem sikítoztam, hogy: "Hová dugtátok az ecetes Frosch-t, ti anyaszomorítók!" Ez van, semmi különös. Lassacskán fejkendős, otthonkás, köténykés öregasszonnyá avanzsálok, persze próbálom ezt is stílusosan. Majd kitalálom, hogy most ez a divat!

Én úgy általában szeretek takarítani, de az évente kétszer, esetenként háromszor is aktuális hűtőtisztítást ki nem állhatom. És hogy miért? Mert nagyon elfáradok abban, hogy ki kell szedni belőle mindent, ami ugyan kivételesen most csupán pár konzerv és vagy 5 üveg cékla volt, aztán szét kell szerelni, kipakolni a polcokat, elmosni egyesével a tojástartó rekeszeket, és megszüntetni a bűzt. Tényleg ti mit használtok a hűtő illatosítására és milyen sűrűn tisztítjátok? Csak azért kérdem, mert én néha vendégségben be szoktam lesni mások éléstárába is, és bizony néha elszörnyülködöm, hogy honnan kapom a vendégváró falatkákat, netán egy ebédet. 

Tiszta hülye vagyok egyébként, mert mielőtt elindultunk nyaralni, kinyaltam az egész lakást. Kiráztam a szőnyeget a folyosón, porszívóztam, felmostam, letöröltem a polcokat, a szekrény tetejét, kitakkeroltam a fürdőkádat, a mosogatót, majd a vécét, és közben három adag mosást is lezavartam. Nem mintha nem lenne mindegy, hogy hol hány darab porszem és hány vízkőcsepp van, hiszen csak Anna látja, a szomszéd csaj, aki öntözi a virágokat és eteti a házőrzőt.

Egyébként ha már a szomszédoknál tartunk, egész jóban lettünk az új lakóval. Rettenetesen jó humora van! Pénteken is mondom neki, hogy majd teszünk a konyhában a pultra egy használati útmutatót Soma etetésével kapcsolatban, és leírjuk részletesen mit hol talál a munkálatokhoz, erre ő: "Szerintem első lépésben kezdjük a tekivel. Ő hol van?"

Aztán a másik oldalon lakó család is egész megbékélt velünk olyannyira, hogy Kati az új munkahelyéről minden nap hoz nekünk egy csomó kaját, így már hetek óta nem voltunk bevásárolni. Valami konyhára ment melózni, és a paprikás krumplitól a gombasalátáig mindenféléket hazacipel. Mire este mi is beesünk, már ott lóg a következő napi kaja a kilincsen, külön-külön, aprólékosan, szépen becsomagolva. Én meg napok óta azon töröm a fejem, hogyan háláljuk meg neki ezt a nagy segítséget. Fagyit már kaptak. Virágot is. Esetleg majd átmegyek hozzájuk is takarítani!

Hazajöttünk tegnap a vizsgáról, erre mit csinálok? Elkezdek takarítani, mire Édespofa: "Basszus, te így vezeted le a feszültséget, ezt már többször megfigyeltem." És tényleg így van, hiszen közben lerágom a körmöm, hasmenésem van, amikor pedig vége a stresszelésnek, akkor takkerolok.

Ti mivel szoktátok túltenni magatokat a stresszes dolgokon, van valakinek jobb ötlete, mint tisztára sikálni a kádat?