"Tanár" címke archívuma

Nem csak sírás-rívás van ám munkaügyben, még ha munkahely ügyében egyenlőre kevés is a jó hír, azért nem teljesen elkeserítő a helyzet. Ugyanis többek között az történt, hogy a blogon keresztül már a sokadik felkérést kapom különböző feladatokra, melyeknek nagyon örülök.

Van aki arról olvashatott, hogy mennyire jól takarítok, így vette a bátorságot és megkeresett egy teljes lakás tisztasági tervével, melyet nekem kellene kiviteleznem. És tudom, most azt gondoljátok, nehogy már a Gus takarítónőnek szegődjön, de szerintem ebben nincs semmi gáz dolog. Felcsapom a fülhallgatót, porszívót elő, és már éneklek is! Ráadásul egy közeli ismerősömről van szó, akinek nincs ideje ezzel pöcsölni, én meg úgy sem munkának fogom fel az ilyet, inkább lazításnak.

Másrészt meg annak is híre ment, hogy szeretek lakberendezéssel foglalkozni, és többeknek tetszik az otthonunk, mint ahány embernek nem. Így már sokadik alkalommal jön olyan megkeresés, hogy segítsek ötletekkel, vagy akár kétkezi munkával is kedves ismerősöknek. Eddig pénzt sosem fogadtam el ilyenért, de most már a második ajánlat futott be olyan formában, hogy akár még fizetést is kaphatok érte.

Most mondjátok azt, hogy nem csupa jó hírrel szolgálok! És akkor azt még nem is említettem, hogy a nem is olyan titkos ötletünk is a megvalósítás felé közeledik. Vagyis megtettem az első lépéseket! Mint ahogy angoltanár ügyben is. Ha minden jól megy, jövő hónaptól megint tanulok.

Fcking már nyaggat egy ideje, én pedig felelőtlen ígéretet is tettem eme történet publikálására, így nem bújhatok ki ez alól, még akkor sem ha elsőre a címből ítélve azért izgalmasabbnak hangzik annál, mint amilyen valójában volt. Vagy mégsem?

Szóval a középiskoláig kell az időben visszamennünk, ami esetemben nem most volt, hanem úgy 1989 nyarán, azaz 15 éves koromban. Akkoriban a szünetek alatt vagy a piacon árultam kazettákat, vagy a Balatonon güriztem, vagy az osztálytársaimnál töltöttem az időt Barcson. Az tőlünk csak 30 kilométer, de mivel akkoriban sem voltam eleresztve anyagilag, (azaz nem egy, hanem legalább kettő lyukas zsebem volt) így stoppal oldottam meg az útjaimat, oda-vissza.

Aztán egy alkalommal az történt, hogy egy horvát rendszámú Zastava állt meg bájos integetésemre, de az első falunál kiszálltam a pasas mellől, bokáig összefosott állapotban. A fickó ugyanis nem gyengén próbálkozott be nálam, én meg kis csitri lévén úgy beijedtem, hogy sírva kértem, engedjen kiszállni. Amikor ez történt, pontosan egy évig nem mertem újra a stoppolással próbálkozni, de időközben érlelődött bennem a dolog, és odáig merészkedtem önmagammal harcolva, hogy már szinte lehülyézetem magam a bátortalanságom miatt.

Több sem kellett aztán, elérkezett az a bizonyos nyár, én pedig tágra nyitott szemmel kerestem az alkalmat, és egy nekem tetsző srácot. Nos a srác az nem jött össze, de helyette belefutottam egy, a környező nagyvárosban tanító, 40-es pasasba, akivel már első perctől úgy éreztem, őszintén beszélgethetek a hosszú út alatt. Sok mindenről dumáltunk, aztán egyszer csak a stoppolás került szóba. Ő is elmesélt pár történetet még diák korából, aztán én is előadtam neki a történeteimet, köztük a Zastavás horvát figurát, akit baromi rondának festettem le, ami azért nem is állt olyan messze a valóságtól. Erre már neki sem kellett több, belenézett a szemembe, aztán megkérdezte: "És ha tetszett volna, akkor hagyod magad?" Képzelhetitek milyen nehéz volt őszintén válaszolni, de győzött a belőlem kitörni szándékozó kíváncsiság, és azt mondtam amit gondoltam: "Veled kipróbálnám."

Innentől kezdve már csak egy arra is alkalmas leállót kellett keresnünk, ami végül egy kukoricaföld közepe lett, aztán belevágtunk életem első szeretkezésébe, egy kombi Wartburg hátsó részében, egy baromi jó illatú pléden. Egyébként azért is nem írom, hogy kefélés volt, mert számomra ez sokkal többet jelentett. Nem szerelem volt, de olyan őrületes erővel tört fel a vágy belőlem, hogy minden porcikáját fel akartam falni a fickónak. Jó illata volt, az ápoltságában nem volt kifogás, és bár nem volt egy adonisz, sem egy Limahl édes pofikájával rendelkező kissrác, de eszeveszett férfias, szőrös és izmos férfi volt, akkor farokkal, melyről egészen addig csak a mesékben (apám erotikus újságjaiban) hallottam.

Emlékeztek arra a Szex és New York részre, amikor arról volt szó, hogy a legjobb szex az ember életében előfordul, hogy olyan emberrel esik meg, akit még csak véletlenül se mutatna be a barátainak. Tudjátok, mikor Charlotte összejön a kopasszal, és nem érti miért van megőrülve tőle teljesen, hiszen kategóriákkal jobb barátai voltak előtte, és sosem szerette a kopasz és szőrmók férfiakat. Ez velem is így volt, hiszen magamban úgy képzeltem el a dolgot, hogy egy nagyon jóképű lovag fehér lovon, ... aztán meg egy kocsi hátsó ülésén egy nem lovag kinézetű, de annál érdekesebb bácsi. Ilyen az élet.

De kicsit sem bánom, hogy így veszítettem el a szüzességem (van pasinak is ilyen?) hiszen a jó szex hatalmát jelzi, hogy a tanár úrral utána még évekig folytattam a kis kalandomat. Ami persze kimerült a heti vagy havi óriási szexcsatákban, és a rengeteg tapasztalat megszerzésében. Izgalmas időszak volt, és a világért sem hagynám ki, még akkor sem, ha újra kezdhetném az életem. Most is pont ilyen korán, pont egy ilyen férfias, ápolt, intelligens, türelmes és 40-es pasival szeretném elveszíteni az ártatlanságom, mint akkor.

Ugyan hallok innen-onnan rémtörténeteket az első aktusról, de bennem nincsenek rossz érzések, csak is csupa jó emlék. Elszánt voltam nagyon, nem kevés bátorsággal és kíváncsisággal fűszerezve, egy nagy adag szerencse társaságában. És csak most érett meg bennem, valójában mennyit is köszönhetek ennek a fickónak, túl azon, hogy később tanított is a gimnáziumban egy évig, de az igazi tanítása a saját szexualitásom, a testem, és a vágyaim alapos és mélyreható megismerése volt.

És akkor, hogy ne legyen üres a kommentbox, jöhetnének a ti történeteitek arról, hogyan is éltétek át az első szexuális élményeiteket. Szerelmesek voltatok, vagy csak megtörtént? Jó volt, vagy inkább elfelejtenétek az egészet? Szégyenkeztetek utána, vagy büszkék voltatok? Jah, és tartjátok még a kapcsolatot az elsővel, vagy teljesen megszakadt minden szál?