"Tapasztalat" címke archívuma

Nem is meséltem, hogy mióta újra bringázok, milyen érdekes dolgot figyeltem meg. A tegnapi Audi tulaj kivételével, eddig nem nagyon volt negatív élményem, sőt egy csomó pozitív dolgot tapasztaltam.

Ma reggel például egy nénike lábhoz hívta a vérfarkasát, amikor meglátta, hogy közeledem a ligetben, majd meg is fogta és maga mellé ültette. Kedvesen mosolyogva megköszöntem.

Aztán hazafelé a Dohány utcában elengedett egy telepjáró, majd nem tolt le az útról, hanem addig jött mögöttem türelmesen, amíg biztonságosan el nem fért mellettem. Intettem neki mikor mellém ért a lámpánál, ő meg mosolygott.

Később a Szugló sarkán egy bárgyú kiscsaj átengedett maga előtt, pedig a zebrán neki lett volna elsőbbsége. Mosolygott, én pedig próbáltam túlkiabálni az iPod zenéjét, hogy:"Köszi!"

Persze ezek lehetnek véletlenek is, vagy csak szerencse. Majd beszámolok néha, és remélem hasonlóan jó tapasztalatokat írhatok máskor is. Ha ez így lesz, akkor annak tudom be a változást, hogy az emberek többsége már nem huligánoknak látja a bicajosokat, csak egy egyenrangú közlekedőnek.

Gyömbérke rengeteg kérdéssel bombáz és erről eszembe jutott, hogy én valamiért sosem bántam meg semmit és mindent ami történt velem, próbáltam felemelt fejjel viselni, még ha néhol nehéz is volt.

Nem, nem vagyok tökéletes, de a rengeteg hibát amit elkövettem, azt a sok rossz dolgot ami megesett velem, nem úgy éltem meg mintha azokat majd egyszer meg kellene bánnom. Ezekből mind tanultam és talán tanultak mások is, sőt ha megbántottam valakit, vagy én okoztam óriási csalódást valakinek, azt sem bánom, hiszen az illető valószínűleg most ettől is olyan ember amilyen. Persze azt csak remélni merem, hogy ha hosszútávon visszagondol valaki rám és a velem történt eseményeire, nem csak negatív dolgokat lát és le tudja vonni a megfelelő és építő következtetéseket.

Én nem gondolok senkire sem haraggal már! Velem is viselkedett már úgy valaki, hogy hirtelen felindulásból legszívesebben szétvertem volna a fejét, de ezekre hosszú idő elteltével én nem úgy gondolok, mint amiket sosem szerettem volna átélni, sőt! Hálás vagyok életem első nagy szerelmének is, hogy megismertette velem a pokol bugyrait. Nem vagyok mazochista mielőtt még valaki azt hinné, csak úgy gondolom, hogy az élet napos és borongósabb oldalán is lehet mit tanulni és felépíteni az éppen aktuális önmagunkat.