"Tavasz" címke archívuma

Ledörzsöltem egy csomó elhalt hámsejtet a bőrömről, hiszen végül is tavasz van, ilyenkor rügyezni kell aztán meg kivirágozni. Nem olyan nagy ügy, csak egy jó erős mosdókesztyű kell hozzá ... De később, sajnos csupán kíváncsiságból, merő naivságból képes vagyok a lefolyót is szétszedni, hogy megnézzem jó helyre kerültek-e, minden rendben van-e velük, pedig nem kellene ezt csinálnom. Mert ez a legnagyobb baj velem, hiszen merő csalódottságba torkollik amit művelek.

Olyan vagyok mint Antibaby, mert én már egy kis napsütéstől is boldog leszek, vagy egy jó kis kajától, egy kóbor kutya simogatásától, pár óra bringázástól, vagy ha odaadhatom a használt ruháimat egy hajléktalannak (Édespofának üzenem, hogy eltüntettem a zacskót az ajtó mellől) de egy jó zenétől, is majd kiugrom a bőrömből. Igen az előbb belinkelt dal alapján jól következtetsz, hiszen megint rákattantam az Alphaville-re, akikhez számos nyári emlék fűződik még a gyerekkoromból.

És eszembe is jutott erről életem egyik első önálló döntése is, ami akkor történt, amikor a szüleimmel kimentünk "jugóba", és anyukám hátrahagyott a lemez osztályon, a következő mondat kíséretében: "Vehetsz egy kazettát kisfiam, azt megkapod húsvétra!" Én pedig csak álltam ott, a fejemben megannyi gondolattal, többek között azzal, hogy számba vegyem mik is vannak meg otthon a polcon, és mit kaphatok meg a haveroktól is hamarosan. Aztán három utolsó album maradt, egy a Modern Talking-tól, egy C.C.Catch-től, egy pedig az Alphaville-től.

Aztán hazafelé csak bámultam kifelé az ablakon, néztem az esőcseppek táncát az ablakon, miközben már sokadszor ment le a Forever Young, és boldog voltam. Még könnyeztem is!

... csak nekem ne kelljen még, legalább addig amíg el nem tüntetem a téli úszógumit. Rajta vagyok, ma már súlyzóztam is, és kimentem a levegőre bringázni vagy 3 órát. Amíg pedig a kerékpáron ültem, volt időm szemlélődni egy kicsit, és meg kellett állapítanom, hogy bizony mindenki elég rendesen kivetkőzött magából. Mindenhol félig meztelen keblek, illetve szőrös mellkasok, rövidnadrágos srácok, kivillanó hasak. Aztán attól meg majdnem lezuhantam a bringáról, amikor megláttam egy párt csókolózni az egyik padon, és a lány keze a srác sliccén át el volt tűnve, és a kígyót masszírozta. Majdnem így is tömegbalesetet okoztam, hát mi lett volna velem, ha azt látom amint Banasha?

Ja, és azt tudtátok, hogy újra divat lesz a mokaszin? Én pedig most először érzem úgy, hogy a műanyag papucsokat és a sportcipőket szívesen lecserélném a képeken látható modellre. Mondjuk kék, vagy fehér farmeringgel, szakadt farmernadrággal, és svájci sapkával, szerintem dögös lehet. És ezzel a Clarks Lugger típussal is tudnék mit kezdeni!

Kikapcsoltam a fűtést, bár nem mintha nagyon ment volna, hiszen csak őrlángon pislogott, és egész télen ha 10 napot feltekertük, akkor már sokat is mondok. Szerencsésnek érzem magam, amikor másoknál 36 ezres gázszámlákról olvasok, nálam meg maximum van 6 darab ezres, de még azt is soknak tartom ahhoz képest, hogy nem is melegítünk.

Kell hozzá egy szakács, aki nem tud főzni, ezért tojásrántottát akar csinálni, melyhez pirít egy fej hagymát, egy kaliforniai paprikát, kevés sóval, borssal, és egy kis friss snidlinggel. Feltör 4 tojást, és egy kis tejszínnel kikeveri, majd gondol egyet és kenyér híján tésztát kezd főzni hozzá.

Amikor a tészta lecsepegett, csak hozzá kell borítani a már előzőleg megpirult hagymás cucchoz, majd ráborítani a tojásokat. Tálalásnál pedig szakácsunk dudorászását elviselve, tovább hülyíthetjük az egészet egy pár kanál tejföllel, és sok-sok sajttal. Szevasz tavasz!

Néhány napja már annyira magával ragadott a tavasz hangulata, hogy egészen feldobódtam, én akinek a kedvenc időszaka a tél, és aki azt sem bánná, ha egész évben esne a hó.

Például már egy hete elpakoltam a téli kabátokat, a frissen mosott ruhákat pedig kintre teregetem, és hagyom, hogy a nap és a friss szél szárítsa meg őket. Szombaton pedig már kertészetbe is elmentünk, ahol többek között kinti virágokat is vettünk, melyeket ma reggel percekig nézegettem, ahogy éledeznek, és hozzák a friss hajtásokat. Később pedig rövidnadrágban bicajoztam le a postára, ahol még flörtölt is velem egy pimasz fickó. (Azaz nem is, hiszen valószínűleg azért mosolygott bőszen, mert totál hülyének nézett, hogy amikor ő még a téli ruháit hordja, én már félig pucéran mutatkozom.)

Édespofa meg tavaszi mondókákkal bombázott az előbb telefonon, ezért lett a bejegyzés címe is ilyen vicces. Ami nem is hülyeség, mert napok óta hagymát eszem hagymával. Egyébként ti is tudtok ehhez hasonló tavaszi versikéket? Például olyat, hogy: "Itt a tavasz, dagad a fasz!"

Amíg meg irogattok nekem poénos szövegeket, addig kimosom a tornacipőimet, és csinálok a Netvibes-nak vidám színeket. Pá-pá! Sállálá!

Mi már megkaptuk az új tavaszi és nyári kollekciót, itt a legnagyobb télben, térdig érő hóban és fagyban, bizony mi már szandálokat árulunk. De nem csak mi, hanem mindenki, hiszen a legtöbb boltban már vége van a leárazásnak, és szoknyákat, papucsokat és rövidnadrágokat talál a vásárló. 

Pedig emlékszem, hogy pár éve még nem volt ilyen sietős. Amikor én a kereskedelemben kezdtem dolgozni, bizony még márciusban is akció volt és a tavaszi ruhák csak ezután kezdtek szállingózni a polcokra. Most meg már a nyári dolgok is eltűnnek szeptemberre, és hiába van még 40 fok, de már télikabátok lógnak a fogasokon. Persze van ennek is jó oldala, hiszen minél előbb van leárazás, annál nagyobb rá az esély, hogy még az idei szezonban is hordható termékeket vehetünk olcsón. És ez volt a vevő szempontjából a pozitívum, a kereskedőnek meg ...

Olyan ez a havazás így február végén, mintha sosem akarna elállni. Éjszaka bekúszott fölénk, és most beborít a gyönyörű fehér pihéivel, melyek ha kimennék a lakásból, biztos úgy simogatnák az arcom, mint anya a gyermeke puha bőrét simítja végig alvás közben.

De gyönyörű így nézni az ablakból is, miközben a hagymából már kibújt és virágzik a hónapok óta dédelgetett növény, mi több illatával betölti a szobát.

Egész gyorsan javul az állapotom a műtét óta, így ma már meg mertem kockáztatni, hogy biciklire üljek, és tekerjek egy rövid szakaszon. Sütött a nap, mindenhol a tavasz friss illatai, sőt még csacsit is láttam.

Szóval el kellett mennem a Mandala Kertbe, lakásokat nézegetni, meg információkat gyűjteni, de sajnos nem sok sikerrel jártam. Olyan kapós volt minden teraszos lakás, hogy már csak egy darab van, amire még nem írtak alá szerződést, és nem sok esély van arra, hogy a vevők lemondják. Így is csak várólistára tudtam feliratkozni, mert másokat is érdekel ugyanez.

Nem is gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan elmennek ezek az új lakások. Észnél kell lennem, ha legközelebb találok egy szimpatikus lakóparkot a neten, hogy sorban állhassak a még fel sem húzott kapu előtt.

Egyébként sokkal egyszerűbb lenne a helyzet Édespofával közösen venni valamit, így tegnap meg is beszéltük, hogy együtt próbálunk belevágni. Mint tudjuk ez itthon még nem egy sima ügy, de majd beszámolok a részletekről. Ha van ötletetek, hogyan tudnánk mindezt megvalósítani, ne kíméljetek.

Dorka és Meir is mutogat, hát most én is megmutatom milyen gyönyörűséget vettem tegnap a piacon. Klikk a képre, több is lesz, nagyobb is lesz!

Ja, és aki szereti a rétest, nagyon finom házi réteses nyitott a Bosnyák piacon. Én tegnap a túróst, az almás-dióst és a mákost kóstoltam. Mennyei volt, és nem sajnálták belőle a tölteléket!