"Teleregény" címke archívuma

Itt ülök egy órája a gép előtt, bámulom a monitort, mondogatom magamnak, hogy: "Szedd már össze magad, ne hagyd, hogy cikázzanak a fejedben a gondolatok, valami értelmes és összefüggő dolgot csak ide tudsz böfögni a blogtalálkozóról. Annyira nem lehettél részeg, hogy mostanra ne tudd magad a helyére rakni, és megfogalmazni pár érdekességet azon kívül, hogy be voltál rúgva, mint a csacsi. Arra csak emlékszel és meg tudod írni, hogy Évi kicsípte magát, csak ahhoz le kellett vetkőznie, és ööööö ... De az nem lehet, hogy mást nem tudsz kihozni magadból!"

Pedig nem megy, vagyis mindenre emlékszem, Kisvirág süteményétől, Redblek tricepszén át, mindenki köldökéig, de ezekből összehozni egy teljesen érthető és élvezhető bejegyzést, már nem tudok írni. Ezért találtam ki, hogy mindenki aki ott volt, írjon pár mondatot a hozzászólásában, természetesen a saját stílusában azokról a dolgokról, amelyekre emlékszik, én pedig mint egy teleregényt, folytatólagosan kiteszem ide, ehhez a bejegyzéshez. Lássuk is őket:

Elolvasom »

"Már nehézkesen járt, úgy érezte magát mint akit véglegesen kiütöttek, noha előtte egy oroszlán erejével lépett a ringbe. Gyengének és elesettnek érezte magát, teste kezdte feladni, a hazafelé vezető út úgy tűnt legalább ezek kilóméteres, holott csak pár méter választotta el a biztonságos kapualjtól.

Összeroskadt, ötven kilós burgonyával teli zsákként zuhant a földre, és az ájulás kerülgette. Nem tudhatta mennyi időre dőlt ki, de amire biztosan emlékszik, hogy három lány és egy srác hajolt fölé aggódó pillantásokat vetve rá. Messziről hallotta a hangjukat, de felfogni már kevésbé volt képes őket.

- Jézusom, nem tudom mi lehet vele! Pörgök itt mint egy búgócsiga, rohanok hozzátok a melóból, erre itt ez a lány. Bárcsak sikerülne időnként érzéketlen picsává válnom, akinek minden mindegy, aki magasból szarik a mindenre, aki egyszerűen csak vállrándít egyet és topog tovább a tűsarkúiban és két perc múlva már nem is emlékszik az egész hóbelebancra, de nem bírtam nem megállni.
- Nem néz ki hajléktalannak, talán csak egy kis speed kellene neki, és máris jobban lenne. - szólalt meg az emberséges tulajdonságairól jól ismert barátnőnk.
- Gyerekek! Egy ilyen puccos csaj biztos nem fekszik itt a kövön csak úgy. Hívjunk mentőt, mert ha sokáig itt állunk, kihűl a vegakaja, amit főztem nektek.
- Nézzétek, kinyitotta a szemét!
- Hahóóóóóó! - ordított fel Cascata.
- Mintha mondana valamit. - csitítottam a lányokat.
- Ha megvalósítottam volna a tervem, hogy jógázni fogok, most biztos nyugisabb lennék. - így Cascata megint.
- Antibaby, hívj egy mentőt, szerintem ez így nem kóser. - szólal meg az egyébként beszédes Búgócsiga.

Már a messzi távolban hallottuk a sziréna hangját, amikor felért hozzánk a lakásba a lányra vigyázó Anibaby is. A kaja az asztalon, kedvenc zenéink, Robbie Williams, a 30Y, Zagar, a U2, a Pearl Jam és a Portishead dalai a lejátszóban, mi pedig meglepve hallgattuk a beszámolót, ugyanis a lány magához tért még a mentő megérkezése előtt és beszélt pár összefüggéstelen mondatot.

- Azt mondta, minden összejött neki, most pedig még a cipősarka is letört. Gagyogott valamit arról, hogy itt lakik, de nem tudta megmondani melyik lépcsőházban. Aztán a kezembe nyomott egy lapot, van rajta egy telefonszám.
- Hát, ez izgalmas volt így a baráti összejövetelünk előtt. Meg is adta az alaphangulatot, de azért én bizakodom, hogy semmi komoly. - zárta le a témát a mindig optimista Cascata.

Másnap Antibaby mobilján csak úgy égtek a vonalak, ugyanis én az örök aggódós, bementem a kórházba délelőtt, ahol közölték velem, hogy a lány akit tegnap bevittek, kiugrott az ötödikről és szörnyethalt. Persze mivel újságíró is akadt közöttünk, így rögtön nyomozósdit kezdtünk játszani. Volt pár információtöredék a kezünkben, egy rejtélyes telefonszám, és a kapcsolataink. ..."

Szóval van itt egy játék, melyhez a negyedik fordulóban az én csapatomról a Looking4-ról kellett dolgokat elárulni, azaz mélységet vinni a karakterekbe. A fenti novellarészlet sok mindent elárul Antibaby-ről, Búgócsigáról, Cascata-ról és rólam is. Azt gondolom ezzel a feladat teljesítve, remélem sikeresen, de közben az is eszembe jutott, hogy ebből is lehetne egy folytatásos teleregény, hiszen nagy sikerrel futott már a blogon hasonló.

Nincs más dolgotok, mint tovább bonyolítani a szálakat, tovább írni a történetet kommentek formájában, akár párbeszédekkel is színesítve. Hogy érdekesebb legyen a dolog, az egyes beszélgetéseket úgy kell megírni, hogy egy blogger, csak egy mondatot írhat, valakinek a szájába adva, a következőt más valakinek kell kiagyalni. A köztes sztori pedig lehet bármilyen hosszú, de semmiképpen nem lehet olyan, ami gyors befejezéshez vezet.

Még két apróság így a végére, az egyik, hogy a cím ne tévesszen meg senkit, hisz terhes lehet a gondoktól is valaki, a másik pedig, hogy jó lenne, ha a szereplők blogjába beleolvasva, őket jobban megismerve, személyiségüket kifejezve írnátok a folytatást. Persze nem kötelező, csak ajánlott!

Mi most elutazunk egy napra, addig teljesen tiétek a pálya. Remélem mire hazaérünk, itt egy kerek, izgalmas, sírós, nevetős, fetrengős, tanulságos történet lesz kialakulóban. Jó szórakozást hozzá!