"Tervek" címke archívuma

Én ebben nem hiszek, így soha nem is fogadtam meg semmit, szerintem a fogadalmak csak arra jók, hogy megszegjék őket, ezért nekem csak terveim vannak. Terveim is csak a közeljövőre, lássuk mik is azok:

Februárig meló, aztán megyünk haza, ahol el kell intézni egy csomó dolgot, kezdve a TB-vel, a bankon át, egész a lakás kiadásáig. Szeretném ha ismerős venné ki, de ez nem azt jelenti, hogy szarért-húgyért odaadom, akkor inkább megtartom nyaralónak. Ha visszajöttünk, akkor most már muszáj lesz elköltöznünk, erről ha már megtörtént, majd írok bővebben, hogy ti is értsétek miért tartott ilyen sokáig. Lulu miatt is muszáj menni innen, mert ebbe a házba nem hozhatjuk és nem is akarnánk ha itt élne. Aztán tervbe van véve egy bringa vásárlása, de előbb még törlesztgetni kell az adósságokat, csak aztán rúgunk ki a hámból. Persze jó lenne nyaralni is, ezt otthon már évek óta nem engedhettük meg magunknak, így szeptember körül nézni fogunk valami jó kis utat, mert már nagyon hiányzik. Izland, Spanyolország, Dánia?

Ha ezekkel megvagyunk akkor már fut a szekér, ősszel már teljesen fellélegezhetünk, és 2011 karácsonyára olyan bulit rittyenthetünk, hogy még a 2010-es őrületnél is durvább lesz, pedig ilyen sem volt évek óta. Hajrá előre!

Új szelek fújdogálnak, úgy érzem, hogy ez a 2010 a nagy változások éve lesz. Tele vagyok tervekkel, álmok várnak megvalósításra, és az energiám is megvan hozzájuk. Majd szétrobbanok az energiától, azt hiszem ez a helyes megfogalmazás! És ez még csak a kezdet, mi lesz, ha nem várt dolgok is valóra válnak ... Például lottót is vettem ma!

Eszembe jutott a Bakancslista kapcsán, hogy amikor 17 évesen elkötöztem otthonról, nekem volt egy listám, ami tele volt olyan megvalósításra váró tervekkel, melyeket 30 éves koromig bezárólag meg akartam csinálni.

Ilyen volt első sorban a saját lakás, mely 26 évesen meg is adatott. Azt hiszem azóta, hogy elköltöztem a családi fészekből, ekkor volt a második nagyobb változás is az életvitelemben. Érdekes, hogy mennyit dobott rajtam, hogy saját kuckóban élhettem tovább, és nem albérletekben, vagy különböző pasiknál. Hirtelen vége lett a bulizós időszaknak, az alkoholizálásnak, és a mértéktelen pasizásnak. Mintha elkezdtem volna egy kicsit felelősebb magatartást tanúsítani magammal és másokkal szemben is.

Aztán fejembe vettem azt is, hogy írni fogok egy könyvet. Nem csak olyan kis himi-humi novellákat mint addig, hanem egy igazi regényt, mely természetesen egy meleg fiúról szólt volna. Tele izgalmas, tanulságos, és baromi szexi kalandokkal, és egy igazi katarzissal a végén. Ez ugyan még nem valósult meg, de ami késik az múlik. Még lehet, hogy egyszer író leszek ám, bár az már nem biztos, hogy ennél a korai témaválasztásnál maradok, hiszen ha úgy vesszük, ez a blog által már meg is valósult, és még kitalálnom sem kellett a buzi fiú történetét, hiszen itt a sajátom.

Tudom, kicsit naiv és butuska dolog, de szintén a terveim között szerepelt a nagy Ő megtalálása, ami szintén megadatott, bár arra rá kellett jönnöm, hogy semmit sem jelent megtalálni. Ez még nem garancia semmire. Megtalálni mindenki tud.

És mivel elmúltam 30, azt hiszem egy újabb 30 éves tervet kell készítenem, ami fejben már megvan egy ideje, de most nem annyira szenvedélyes már mint akkor. Talán ez probléma is, nem tudom. Például most angolozom, itthon magamban és pár hét múlva tanárbácsinál is. Mert terv, hogy előrébb akarok jutni, bár még nem biztos, hogy itthon.

Kíváncsi lennék ti milyen terveket dédelgetve hagytátok el a szülői házat, vagy éppen készültök elhagyni azt? Nektek is olyan fontos a saját lakás mint nekem volt? Csak azért kérdezem ezt, mert én ismerek olyan embert aki 40 évesen is jól elvan albérletről-albérletre, és nála a fontossági sorrend élén az utazás áll, nem a biztos, meleg, és tiszta otthon. És mit gondoltatok kölyökként, mi lesz belőletek ha nagyok lesztek? Megvalósult minden álmotok? Egyáltalán terveztetek ti is úgy mint én, hogy kitűztetek egy határidőt a teljesítésre?