"Tolvaj" címke archívuma

... már ha egyáltalán nyomoztak valamit is 10.-e óta, továbbá értesítenek ebben a 28.-án feladott levélben, hogy egybe iktattak az Ida utca 3-ból ugyanaznap, ugyanolyan módszerrel ellopott Giant bicikli ügyével. Azt nem írják, hogy mi lett az ujjlenyomat vizsgálat eredménye, de a körözést kiadták a gyári szám alapján. Ennyi. Azt hiszem keresztet vethetek a bringámra.

Közben olvasom a Facebook üzenőfalán, hogy csak az ismerőseim közül azóta háromnak is ellopták a kerékpárját. Iszonyatosan bosszant!

Nem tudom mit vártam, de mondjuk nem azt, hogy azt fogja mondani az ügyemet megkapó nyomozó, hogy ne hívogassam, mert semmi értelme, majd pár hónap múlva ha kielemzik az ujjlenyomatokat, küldik a papírt az ügy lezárásáról. Még ki sem nyitotta a megkapott anyagot, azt sem tudta miről beszélek, el kellett neki mesélni mindent, 5 nappal a történtek után. Azt mondta ne haragudjak, de legalább 35 ügye van. És?

Azt találtam ki, hogy kiteszek néhány fényképes plakátot a környéken, a boltok ajtajára, a hirdetőtáblákra, illetve teleszórom a postaládákat, pár szórólappal. Egyrészt hátha látott valaki valamit, másrészt pedig egyúttal figyelmeztetem is a tágabb szomszédságot is a veszélyekre. Hátha kevesebb biciklit lopnak el a területemen, és egy kicsit biztonságosabb lesz az utcánk.

Meg nézem majd az internetet, hátha belefutok valahol az én bringámba. Ebben segíthetnétek ti is! Narancs-grafit, egy hónapos, Neuzer Nelson 30-as kerékpárt keresünk. Van alvázszám is meg minden! Ha nincs kedved keresgélni, az sem baj, örülök határtalanul annak is ha megosztod mindenfelé ezt (vagy ezt) a bejegyzést, továbbítva ezzel a kérésem. Előre is köszönöm!

Ez itt nem Amerika! - szoktuk mondani megkönnyebbülve, de azért azt be kell ismerni, hogy néha jobb lenne ha az lenne. Például akkor előfordulhatna, hogy a rendőr már megfogta volna azt a disznót, aki fényes nappal a bezárt udvarról, a második emeletről, a lelakatolt biciklimet ellopta. Nem biztos, de ...

... valószínűleg van ujjlenyomat a lakaton, hiszen látszik, hogy kézzel és egy fogóval szakította szét, és a ház kapujának a kiengedő gombja is tiszta vér, tehát felsértette a kezét. Ha már volt büntetve az illető, akkor benne van az adatbázisban. Szerencsémre az intézkedő járőrök kihívták a helyszínelőket, akik rögzítik majd a nyomokat. Egy kicsi bizakodásra ad okot, a srácok is azt mondták, hogy mostanában egyre több "brazilt" kapnak el lopott bringákkal.

Tudom, az én hibám isaz ami történt, mert ez már a második bringám amit elvisznek, csak azt a földszintről, és hiba volt azt hinni, hogy az emeletek megmászása visszatartotta volna az elkövetőt, vagyis elkövetőket, mert a járőrök szerint ilyen nyílt terephez, fényes nappal ketten kellenek. És igen, U lakatot kellett volna vennem, de a franc sem hiszi, hogy ez még egyszer megtörténhet, ráadásul nappal, amikor a szomszédoknál nyitva az ajtó, mert állandóan, még éjjel is szellőztetnek. Meg akkor mi van? Talán csak a kerekeket, meg a lámpát és a csengőt, illetve a sárvédőt lopták volna el? Juhé, lenne egy vázam! Azt már kiderítettük egyébként a lakókkal együtt, hogy fél 5 és fél 6 között történt az esemény, de a rend őreinél tett bejelentés után közel két óra múlva jelentek meg a járőrök, pedig telefonba azt mondták, negyed óra. Talán idefelé látták volna még eltekerni a tolvajt. Kicsit bosszant ez a lassúság, de ettől függetlenül nagyon korrektek voltak, segítőkészek, illedelmesek, bizakodóak.

Inkább az tesz bosszússá, hogy egyrészt megint milyen naiv voltam, hiszen ha betonba öntöttem volna a kerékpárt, talán még meglenne, másrészt meg azért vagyok dühös, mert ezek után biztos nem költök még egy kétkerekűre, lévén nem tudom megvédeni. Hacsak be nem hozom a 30 négyzetméteres lakásba, kettőnk és a kutya mellé. És ez itt kérem szépen Pest Rózsadombja, Zugló!

Update: Megjöttek a helyszínelők, viszonylag gyorsan, elvitték a lakatot, a kapcsolót leszerelték. Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Távozásként azt mondtam nekik, hogy majd legközelebb elővigyázatosabb leszek és brutálisan erős lakatot teszek rá, mire ők: "Ennél többet nem tehet, akkor szétszedik!" Beszélgettünk a XIV. kerületről is, hát azt kell mondjam tévedésben élek. Azt mondták a VIII. és a X. kerületben összesen van annyi bűncselekmény mint itt. Nálunk most is négy csoport dolgozik, a 8-ban meg kettő. Azt is mondták, hogy a legtöbb amit tehetek, hogy minden nap hívom a rendőrséget, és nem hagyom leülni az ügyemet. Ha hívom őket, válaszolniuk kell!

Nektek is volt már biztos olyan, hogy eltűnt valamitek, melyről azóta sem derült ki, hogy hol van. Van amit ellopnak, mint a bringámat, de most inkább olyanokra gondolok, melyek megmagyarázhatatlan módon tűntek el a föld színéről. Persze tippjeitek vannak, nekünk is!

Nálam anyukám féltve érzett esernyőjével kezdődött, melyet egy osztálykiránduláson hagytam el. Persze sejtem, hogy mindez azért történt, mert annyira sokszor figyelmeztetett rá, hogy ne veszítsem el, amiből persze egyenesen következett az elhagyás.

De amikor albérletben laktam, szőrén-szálán eltüntettem a Loving You More című BT kislemezemet is, melyben Vincent Covello énekel. Képzeljétek, még a beépített szekrényt is szétszedtem, hátha mögötte meglelem.

Aztán jött a Skinny alsógatyám, ami olyan rejtélyes úton került le rólam, és veszett el, hogy még tippem sincs rá hol lehet. Gondolom így tíz év után már nem is kerül meg! Pedig évekig kerestem!

Ennél már csak az a furább, hogy Édespofa a farmerját hagyta el, és azóta sem értjük mi történt, hiszen mindig nadrágban jön haza, én nem láttam még alsógatyában flangálni az utcán. Arra gondolunk, hogy talán a szárítóról lopták el, ami a folyosón van, de nem ér gyanúsítgatni.

Ugyanez a helyzet a labdákkal is, ugyanis eddig már kettő veszett el, azaz egy teljesen az udvarról, az egyik kocsi alól, a másik pedig ma reggelre, de tudom hol van. Valaki éjszaka levitte a folyosóról az utcára, és bedobta a szemben lévő ház udvarára. Megáll az ész! (Javítás, vagyis eredmény: az első labda került a szemben lévő házba, még hónapokkal ezelőtt, a másik pedig begurult a szomszédomhoz, ma reggel találta meg. Úgy tűnik semmi összeesküvés nincs a háttérben, semmi rejtély, sőt inkább vicces az egész!)

És nektek mitek tűnt el? Segítsünk megkeresni? Mesélj, mit nem találsz, írd le a történetét, már amennyire emlékszel, és kiderítjük merre lehet. Játszunk nyomozósat?

Lulu megkapta ma az "utolsó" oltását, és olyan kis rendesen viselte, hogy mint apát, ez büszkeséggel töltött el, nem is kicsivel. De azzal is örömet okoz, hogy már ismeri a kacsa, a laszti, az ül, a vár, a bot, és az ügyes szavakat. Majd egyszer bemutatom videón, mit művel amikor kiejtem a számon a laszti szót. Pörög körbe, és keresi a labdát!

Volt is nagy bánat, amikor ellopták a zárt udvarról a piros színűt, de nem bírtam sokáig, vettem helyette egy sárga alapon, fekete halálfejest, ezzel is jelezve haragomat a tolvaj felé, aki valószínűleg az egyik kedves szomszéd volt, talán éppen a buzizós öreglány. De nem találgatok, helyette inkább nagyon hangosan és örömködve szaladgálunk a labda után az udvaron, amennyire csak bírunk, ezzel is jelezve, hogy nem érezzük a piros színű hiányát.

Remélem aki elvitte, az is boldogan kergeti a lakásában, mert gondolom ott játszik vele, kihozni már nem meri. Pedig az lenne az igazán bátor tett, nem az, hogy éjszaka lelopózik az udvarra, és kiszedi az egyik parkoló kocsi alól, aztán ellopja.

Véletlenek nincsenek, legalábbis ezt szokták mondani, pedig most véletlenül nyomtam rá az új bejegyzés gombra. De ha már így történt, akkor megosztom veletek, hogy milyen mocsok emberek járnak mifelénk, és gyorsan kattintok egy képet is az alkotásukról.

Szóval az van, hogy körülbelül fél éve felépítettek két új házat a közvetlen szomszédságunkban, ahová aztán aranyos családok, sok gyerekkel és még több kutyával beköltöztek. Nem szemetelnek, rendszeresen nyírják a füvet, nincs hangoskodás, rendszeresen tollasoznak a kertben, nem túráztatják a motort, azaz tekintettel vannak másokra, és napról napra szépítgetik a környezetüket, és ezzel az enyémet is. (A tollas szép!) Például a héten az utca felőli frontot teljesen rendbe hozták, díszkavicsot szórtak le, virágokat és cserjéket ültettek.

És itt jön a képbe a mocsok, akinek szüksége volt három kis bokorra, és baszki ellopta! Tegnap reggel arra mentem le, hogy a kedves emberek nézegetik az utánuk maradt lyukakat, és lehajtott fejjel, halkan beszélgetnek. Ezek után nem tudom lesznek-e újabb növények, és azt sem tudom van-e értelme egyáltalán bármit tenni, amíg ilyen az emberek hozzáállása a dolgokhoz. És sajnos nem egyedi esetről van szó, de ezt gondolom ti is tapasztaljátok. Tavaly a mi házunk udvarára is ültetett az egyik szomszéd három fát, és két napon belül annak is nyoma veszett. Ráadásul nem hogy lapított volna az illető, hanem még büszke is volt a tettére, és felemelt hangon újságolta, hogy ő tépte ki őket, mert zavarta a parkolásnál. Pedig nem volt zavaró, mint ahogy a bringám sem az oszlop mellett, aztán az is eltűnt. És a kocsibeálló mellett sem lett volna zavaró az a pár kukacvirág, aminek a magvait elszórtam, de egy barom úgy döntött, ráönti a meszes vizét ami a lakásfelújítása közben keletkezett.

Egyébként meg totálisan elegem van már abból, hogy az ilyen viselkedés jellemez minket. Tényleg így kell, hogy legyen? A magyar ember legfőbb ismérvei a lustaság, a tolvajlás, és a "dögöljön meg a szomszéd lova is" hozzáállás? Én nem akarok ilyenek között élni. 

Nagyon nem szeretem amikor meglopnak, és minden ilyen alkalommal eszembe is jut, hogy az lenne igazságos, ha én is jól visszalopnék. De aztán mégsem teszem valamiért!

Érdekes beszélgetéseket mindig el lehet csípni a buszon hazafelé, vagy munkába menet, csak némelyiket fáj hallgatni. Ezt például a piros hetesen követte el két, egyébként jól szituáltnak és első ránézésre nem nagy gyökérnek kinéző srác:

- Te! Szójjá má az öcsédnek, hogy lopjon nekem egy biciklit, de gyorsan!
- Jóóvan, szerintem le van zsírozva, de majd mondom ám neki, hogy ne legyen olyan hülye mint a múltkor. Képzeljétek, ellopott Dunakeszin a vasútállomás elől egy fullos mountain bike-ot, aztán eladta valami fasznak 4000 forintért.
- Jó van má, azért remélem nekem is olcsón megszámolja! Nem kell ilyen olcsón, de 10-nél többet nem adnék érte.
- Áááá, te tuti megkapod annyiért. Egyébként van ennél durvább is! Mert a bringás volt a leghülyébb, ugyanis még vágnia sem kellett az öcsinek, mert a hülye úgy kötötte ki a bicajt, hogy csak át kellett fűzni a láncot meg a lakatot, aztán vihette is. Az ilyen állatok meg sem érdemlik, hogy legyen bringájuk.

Ehhez hasonlót én egyszer láttam a házunk előtt, csak neki a kocsiját akarták elvinni, amit gondolom megláthatott az ablakból és gondolkodás nélkül kirohant az utcára, de sajnos alsógatya volt rajta. Egyébként jó vége lett a dolognak, mert a tolvaj elfutott, a kocsi megmaradt, és azóta én is sűrűben nézelődöm kifelé, hátha ... Kár, hogy az udvar felé nincs ablak, akkor talán láthattam volna amikor eltolták a bringát.

Valójában most jutott el a tudatomig, vagy csak a napokban kezdtem igazán elhinni, hogy tényleg nincs biciklim, ugyanis az eltulajdonítása után én még egy jó ideig minden reggel úgy mentem le a lépcsőházban, hogy biztos visszahozták már, és csak egy rossz vicc volt az egész. De nem is ez a legrosszabb, hanem az, hogy a tolvaj a bringával a "szabadságomat" lopta el. Mert számomra nem létezett olyan hely ahol ennyire jólesően magányos, de közben szárnyaló, szabad, őszinte, szerelmes, szeretett, tökéletes, nyitott, és örök gyerek tudtam volna lenni, mint amikor a nyeregben ültem.

Milyen fura az élet! Tegnap este megírtam, hogy le akarom cserélni a bicajomat, erre megharagudott és még éjszaka ellopatta magát a házunk udvaráról. A lakat sem volt akadály, hiszen nehogy már az ő árának segítségével vegyek egy másik bringát!

Ugyanis tegnap egy másik boltból lopott, és az ottani személyzet közül egy lány, kiegészülve a biztonsági őrrel és egy másik fiúval, csak a metrónál tudták útját állni, ahol aztán akkora pankrációt csinált, hogy az összes, addig nyugodtan sétálgató ember megmerevedett. A jó az egészben, hogy mindenki megúszta köpések nélkül! Elvenni ugyan nem tudták tőle a női pénztárcát, de miután látta, hogy nem menekül, kidobta a kapálózás hevében az egyik bokorba.

És jön minden nap! Nálunk próbálkozott tegnap is bejutni a boltba, de Gömbi vehemens hozzáállásának köszönhetően már az ajtóban lepattant, amikor ezt a sikító hangot meghallotta: "Takarodjon innen, mert hívom a rendőrséget!!!" És mindehhez el kell képzelni egy 42 kilós, bátor kislányt, csípőre rakott kézzel! 

Egy hónapon belül, ma újabb attrakciót mutatott be a bácsi, aki már eddig sem volt egy egyszerű eset. Megint betért hozzánk, és természetesen nem hagyta ki a múltkori produkciót, de most tetőzte azzal, hogy kifelé fogott egy szép babarózsaszín esernyőt, és egy laza mozdulattal a zsebébe tette, aztán mintha mi sem történt volna, kisétált.

Messzire nem jutott, a bolt sarkában már el is kaptuk a kollégámmal, aztán legnagyobb meglepetésére visszavittük. Mivel magától nem volt hajlandó kirakni a szajrét, így nekem kellett elvennem tőle. A munkatársaim szerint egy hős vagyok, hogy a köpetektől való félelmemet leküzdve, bátran benyúltam neki, és visszaszereztem a tulajdonunkat. Hipp-hipp hurrá!!!

Este meg hazafelé majdnem felkenődtem egy taxi oldalára, mert a barom állat természetesen a biciklisávon parkolt, és rám nyitotta az ajtót. Remélem karcos lett a bömbi.