"Ugatás" címke archívuma

Voltatok már úgy, hogy altató beszedését fontolgattátok? Én tegnap először, de azért mégsem tettem, mert egyrészt nincs itthon, másrészt pedig még csak 35 vagyok, nem kellene máris leszedálnom magam.

A dolog azzal kezdődött, hogy elmentünk megnézni este 10-kor a Harry Potter és a félvér herceget, ami megint csak felvetette nálam a kérdést, miért is van ekkora őrület ekörül a varázslógyerek körül. Szerintem kiszámítható, unalmas, cseppet sem lebilincselő, és még butácska is a történet. Tudom, ezzel 100 emberből, én vagyok így egyedül, de nem tehetek róla, én a Star Wars-t sem szerettem.

A moziból hazaérve aztán ágynak dőltünk, de míg Édespofa körülbelül 2 másodperc alatt aludt be, én még hallgattam egy kicsit Lulu szöszmötölését, ami aztán átment idegesítő csámcsogásba. Feloltottam a villanyt, mert már tudtam mi történt. Öribari másik szeme is a szájban végezte, ami pedig azt jelenti, hogy véget nem érő szopogatás az eredmény néhány röffentés kíséretében. Így aztán megszereztem a gombszemet, de nem, én nem szopogattam tovább, csak simán kidobtam a kukába. Szépen vissza is helyeztem magam az ágyba, de addigra Édespofa már úgy horkolt, hogy akkor meg attól nem bírtam aludni. Felébresztettem kétszer is, de semmit sem ért. Aztán mire már kezdtem megszokni, és a hangok által álomba is ringattam volna magam, jött az újabb zavaró tényező az ágy másik feléről. Lulu időközben bealudt, és álmában nyöszörgött, majd a kinti kutyák csaholására álmában válaszolva, néha felugatott. Persze halkan, alig hallhatóan, de időbe telt míg ehhez a hanghoz is hozzászoktam, és végre 2 után el bírtam aludni.

A jóhír viszont, hogy hosszú hetek óta most aludtam először 8-nál tovább, bár azért azt nem mondanám, hogy kipihenten ébredtem, de mégis örömmel tölt el a tudat, hogy nem, nem kellett 5-kor kelni!!! Juhé!

Nem is meséltem még nektek az újabb szomszédunkról, aki ugyan nem itt a házban lakik, hanem a szemben lévő kertben, és egy baromi nagy testű keverék kutya, de mindennapos a kialakult kapcsolat közöttünk.

Már első nap felfigyeltünk rá, még mielőtt láttuk volna, hiszen fura szokásával magára vonja a fegyelmet rendesen. Azt csinálja ugyanis, hogy a leglehetetlenebb időpontokban kezd el ugatni, olyan mély hangon, melyet még egy barnamedve is megirigyelne. Sőt tetézi ezt még azzal is, hogy az ugatása kimerül egy 10 perces "Vuuuu-vuuuu" ismételgetésben. Innen a beceneve is, amit adtunk neki Édespofával.

Nem mondom, hogy eleinte nem idegesített, sőt olyannyira zavaró volt a hajnali szerenádja, hogy már fogadásokat kötöttünk itthon, vajon meddig húzza szerencsétlen állat, és mikor fog valaki totálisan kiakadni tőle. Nos, gondolom mindenki hozzászokott, sőt talán meg is kedvelték ezt a vicces hangot, mely időről-időre feljön Vuuuu torkából, hiszen már több mint 3 hónapja üde színfoltja a környéknek. Mi pedig már odáig jutottunk, hogy hiányozna, ha nem lenne! Minden reggelem úgy indul mostanában, hogy megyek simogatni és beszélek hozzá, sőt Zslatinak már mondtam is, hogy ha családi házunk lenne, én simán elvinném ezt a kis bociszemű jószágot, mert annyira beleszerettem.