"Vásárlás" címke archívuma

Ilyet eddig csak filmeken láttam, de tegnap kivettük mi is a részünket az őrületből. Itt ugyanis vége az október óta előkészített meghitt ünnepnek egy nap alatt, a 24.-e még nem is számít karácsonynak, csak a 25.-e, rá egy napra pedig mindenki mint az őrült, elindul shoppingolni, ugyanis az üzletek rögtön 50%-os kedvezménnyel nyitnak ezen a napon.

Be is mentünk az Oxford Street-re délután, ahol nem lehetett mozdulni az emberektől, egymást taposták a menőbbnél is menőbb üzletekben, rángatták le a ruhákat a vállfákról, mintha másnaptól megállna a világ, nem mozogna többé a föld, és nem lennének megvásárolható ruhák. Kegyetlen volt! A Diesel boltban egyszerűen nem kaptunk levegőt, a Topshop-ban a földön, ruhákon átkelve lehetett bejutni, az utcán az egyébként is széles gyalogos úton hömpölygött a tömeg, és elfoglalták az autóutat is, így a buszok se előre, se hátra nem bírtak mozdulni.

Üröm az örömben, hogy amit mi meg akartunk venni, az egyik sem volt még leárazva, sem az Onitsuka kabát, sem az 55DSL fülhallgató, sem a Topman nadrág, de nem adjuk fel, ma a Westfield-be megyünk, aztán újra bepróbáljuk a Carnaby-t.

Na jó gyerekek, valaki tiltson ki bennünket a TK Maxx-ból, mert különben nem tudom mi lesz. Ma körülbelül 3 Diesel és 2 Puma cipőt tudtam volna venni, 6 különböző gyönyörű CK alsót, 50 pár zoknit, legalább 5 farmert, köztük egy álomszép neon zöld DSL55-öt, ...

Amik után eddig csak az interneten áhítoztam, most egy kéznyújtásnyira vannak, és akkor még nem is beszéltünk a Westfield, vagy az Oxford Street kínálatáról. Rossz vége lesz ennek!

Senki meg sem kérdezi mit keresünk Londonban? Persze azokon kívül akik tudják, mert mondtam nekik. Senki meg sem lepődik?

Pedig az van, hogy áttettük a székhelyünket, mert sajnos Brüsszelben nem jöttek be a számításaink, túl bonyolult a hivatalos papírok intézése, nem tudtunk munkát vállalni, és elszámítottuk magunkat a franciával is, többek között ... Ettől még jól éreztük magunkat, jó volt Zsuzscsiékkal együtt lakni, pedig eleinte paráztam tőle, de már sajnáltam amikor el kellett jönni. Körülbelül két hetet nyomtunk le ott keresve a lehetőségeket, de az utolsó napokban, amikor már Londont szerveztük, csak turistáskodtunk. Megszerettük az ottani szállásunkat is a Rue Wery-n, Lulu is jól érezte magát, még a meredek lépcsőket is örömmel ugrálta meg. Persze nem tettünk le a visszaköltözésről 100%-ban, hiszen engem behívtak a tanácsra október 27.-én a hivatalos papírok ügyében. Ha itt nem érezzük majd jól magunkat, akkor még mindig megvan a lehetőség ott folytatni. De nem akartuk felélni az összes tartalékunkat, és majdnem novemberig várni a sült galambot, közben meg azon aggódni, hogy beesik-e valami feketén végezhető munka, amiért ki is toloncolhatnak az országból, vagy sem. Inkább megkerestük a Londonban élő barátokat, hátha itt más a helyzet, könnyebb munkát vállalni, van is lehetőség, ...

... aztán miután lebeszéltünk mindent, csütörtökön elindultunk komppal Oostende-ből a kis Micukóval, de sajnos Lulu nélkül, akit ott kellett hagynunk 10 napra vagy még többre, Zsuzsiéknál. Itt ugyanis olyan kemény szabályok vannak a házi kedvencek behozatalára, hogy csak lestünk. Persze érthető, itt nincs veszettség, és nem is lesz, ezért kellett Lulu-t még elvinni Brüsszelben egy állatorvoshoz, aki vett tőle vért, majd elküldte egy laborba, melynek az eredménye után jöhet csak be a kutya az országba. Olvastunk mindenféle karanténokról, meg fél évekről, de a belga doki megnyugtatott, hogy csinált ő már ilyet, nem kell aggódni, nincs fél év várakozás. Remélem így lesz, de ettől függetlenül a napokban felhívjuk majd az itteni Home Office-t, és velük is beszélünk, nehogy aztán a határon fordítsanak vissza minket. Ők már csak tudják mit, és hogyan lehet. Egyébként sejtettem, hogy Lulu hiánya ki fog borítani, de amint átértünk Angliába, valami iszonyatos szomorúság vett rajtam erőt, de nem az idő miatt, itt süt a nap, nem esik, és 18-20 fokok vannak napközben. Inkább ez az egy hónapos pakolás, beköltözés, munkakeresés, idegenben tájékozódás, amire rátett még egy lapáttal Lulu hiánya, és az úton összeszedett fülgyulladás is. Összeomlottam, és első nap elsírtam magam, zokogtam Zsolti vállán, nem lehettem szép látvány, de aztán elmúlt. Megnyugodtam, pihentem, és számba vettem a dolgokat. Végül is ha minden jól megy, pár hét múlva megyünk Luluért!

Apropó fülgyulladás!!! Szombat délelőtt bementünk az itteni egészségügyi centerbe, ahol kaptam antibiotikumot, bár doki nem látott, csak egy nővérke. Az EU kártyámra nem is voltak kíváncsiak, elláttak anélkül is, csak a személyim kellett. Aztán tegnap estére olyan szinten voltam szarul, hogy már megváltásnak éreztem volna azt is, ha felszúrják, így visszamentünk a Wilson-ba, ahol egy nagyon kedves doktor látott el, majd felírt még két fájdalomcsillapítót, és kaptam fülcseppet is, melyek így már lehúzták egy kicsit a gyulladást, és végre rendesen kezdett folyni a fülemből a genny, nem csak cseppekben. Képzelheted milyen guszta, de legalább pár órára megszűnik tőlük a nyomás. A doktor egyébként kihangsúlyozta, hogy ha el is múlik a fájdalom és rendbe jövök, vagy legalábbis úgy érzem, azért ő szeretne még egyszer látni jövő pénteken. Olvastam egy magyar kórház oldalán, hogy milyen durva szövődmények lehetnek egy középfülgyulladás után, és mivel még sosem volt ilyenem, azt hiszem az lesz a legjobb ha szépen visszaballagok majd a kedves bácsihoz.

Egyébként itt mindenki kedves, nem nagyon találkoztunk még mogorva arcokkal, és ami főként kellemes meglepetés, hogy amint megtudják, hogy külföldi vagy, még tovább tudják húzni a szájukat a fülük felé. Elájulok, hogy itt mennyire illedelmesek, figyelmesek, ... Tegnap is a doktor, de a patikában a nénike is zabálnivaló volt, a bankban Ilene pedig olyan számlát nyitott nekünk amit még az itteni barátaink sem kaptak meg, és most marha irigyek. Silver Account-nak hívják, lehet vele mindenféle okos dolgokat csinálni, de sajna ma vissza kell mennünk, egyrészt az igénylőlapot leadni, másrészt szólni, hogy Zsolti nevét elírták. Mindenhol elírják, és nem lenne jó ha a bankkártyáján rossz név szerepelne. Mert várjuk, mint a messiást, ugyanis ez is kell a munkavállaláshoz, másrészt pedig itt nagyon furán néznek ha nincs chip-es kártyád. A legtöbb helyen az automaták el sem fogadnak másikat, tegnap pedig a Sainsbury's-ben méregettek furán amikor átadtam az Erste Bankos mágnescsíkos kártyámat. De van már Oyster kártyánk is, meg az itteni tömegközlekedésre kell, olyan mint a jegy, illetve a bérlet. Feltölthető online, vagy az állomásokon, és az utazás végén vonja le a megfelelő összeget. A londoni tömegközlekedés egyébként a magyar fizetésekhez mérten irtózatosan drága, ha majd keresünk, megmondom, hogy az ittenihez képest is az lesz-e! Ja, telefont és internetet is vettünk, itt fillérekért dobálják utánad a mobilokat, és az elektronikai cikkek úgy általában olcsóbbak mint otthon, vagy körülbelül ugyanannyiba kerülnek. Bár ahhoz nagyon gyorsan hozzá tudtam szokni, hogy Brüsszelben mindenhol van Wi-fi, ezzel ellentétben itt csak alig, azaz szinte sehol. Ez megrázott kicsit! De visszakanyarodva az árakhoz, a kaják sem tűnnek vészesnek, ahhoz képest meg pláne nem, hogy itt mindenki a sokszorosát keresi annak amit mi otthon. Mondjuk Brüsszel olcsóbb volt, az ottani Lidl nem egyszer meglepett minket, a kedvencünk pedig a Colruyt volt, ahol még a saját márkás (Everyday) termékek is finomabbak voltak mint Magyarországon a prémium kategória. Az áraaik pedig jóval alacsonyabbak! De itt sincs ez másként, a Sainsbury's iszonyatosan jó áruválasztékot kínál, és a saját márkás termékek is egész finomak. Gyömbérsört vedelünk minden nap, bár ezt még Belgiumban megszerettük, de itt is mindenhol kapható, még az Ikeában is!

Most elköszönök, mert Robi intézett nekünk egy meghallgatást a cégnél ahol ő dolgozik, így nemsokára indulunk a belvárosba. Majd jövök fotókkal, meg minden! Szorítsatok!

Még nem tudom milyen lesz az új, a régi Nokia E71-et pont most árulom, de többet is kinéztem, igazából csak az árakkal próbálok megbékülni. Mert azok bizony nem barátiak, és most próbálok spórolni, meg a legjobb árakat megtalálni.

És hanyagolom kicsit a Nokiát, ezért is nézegettem más típusokat. Például bele is szerettem pár napja a Sony Xperia X10-be, de baromira nem olcsó, sőt a T-Mobile is árulja, de majdnem hogy nem járok jobban, mintha kártyafüggetlenül veszem az Extreme Digital-nál. Ebből egyébként van mini is, de pont az egyik számomra leglényegesebb dolog veszik el benne, az óriási kijelző.

Aztán tetszik egy csomó HTC okostelefon is, például a Desire, a Legend, és a Touch HD2 - Leo is. A Desire például Android rendszerrel fut, melyről sok jót hallottam. Konkrétan azt mondják, a legjobb a mostaniak közül.

Nézegettem Samsung-ot is, ezek közül már fogtam is a kezemben a Monte nevezetűt, de tetszik a zöld S7550-Blue Earth, persze csak a "színe" miatt, Amby pedig az i9000-et ajánlja, melyhez még árat sem találtam.

És te milyet vennél, ha mondjuk most keresnél új készüléket? Tegyük fel, hogy te is szeretnél a telefonálás mellett mondjuk egy blogposztot is megírni, Facebook-ot használni, videókat nézni, zenét hallgatni, és néha-néha fényképezni is. Nos?

Végre eljutottunk odáig, hogy kiválasztásra került a gép, egy Nikon D5000, így Édespofa most már megkaphatta a születésnapi ajándékát, igaz január helyett most. Sokat válogat tudom, de így vagyunk mi ezzel! Legalább a névnapjára már kitalálta mit szeretne, és meg is kapja nemsokára. Egyébként meg köszöni mindenkinek aki felköszöntötte!

Eme érdekfeszítő bevezetés után most egy pár szóval még méltatnám a boltot ahol vettük a fényképezőt, ugyanis amellett, hogy a legolcsóbb árakon dolgoznak, még segítőkészek, kedvesek, és szolgálatkészek is. Mivel manapság ilyet ritkán tapasztalok, kalapot kell emelnem előttük. Bementem hozzájuk, és az első pillanattól az utolsóig úgy éreztem, hogy igen, én itt egy ügyfél vagyok, egy vásárló, és ők értem vannak.

A másik amit kiemelnék, hogy a magyar kereskedők nagy százalékánál előforduló, ajánlatok útján terjedő lehúzás szag sem volt érezhető. Tiszta volt a levegő!

Az van, hogy eladtam még ősszel a bringámat, de most vennék egy használt, de jó állapotú kétkerekűt, mert már nagyon hiányzik. Nincs egy eladó biciklitek?

... ám ismétlésre igazán nem méltó története, azaz mese egy pasasról, aki karácsony előtti napon, 10 perccel zárás előtt toppant be hozzánk.

Aztán úgy szaladgált mint egy mérgezett egér, egyik állványtól a másikig, miközben szinte harapni lehetett a benne felhalmozódott feszültséget. A homloka izzad, szinte rácsöppent a ruhákra a gusztustalan testnedv, a zihálása talán még a szomszéd bankban is hallható volt. Nem bírtam sokáig nézni, sőt hallgatni sem. Kimentem egy cigire, és mire visszaértem, egy kerek perccel zárás előtt, a pasas még mindig totális izgalomban állt a kasszánál egy hármas csomag zoknival. Műszálas zoknival.

Elsőre felhúztam a szemöldököm amikor a tévében megláttam a Tigáz utalvány reklámját, meg a szlogent, miszerint: "Ajándékozza ön is az otthon melegét!" Aztán mára leülepedett a dolog, és végül is nem annyira gáz (:-D) a történet, hiszen én is örülnék ha valaki hónapokig (mert alig van) fizetné a gázszámlámat. Elképzeltem mennyi cipőt vehetnék abból a pénzből!

Elajándékoztam, illetve eladtam egy csomó régi ruhámat amikor már feladtam, hogy valaha is újra rám jönnek majd az M-es pólók, a 31-es nadrágok, és az M-es alsónadrágok, erre tessék, most vásárolhatok be újra. Kell farmer, alsók, télikabát, pólók, pulóverek, de még sál is, mert a nyakam is kisebb lett, de most legalább elajándékozhatom az XL-es felsőket, és a 34-es nadrágokat!

Tegnap egyébként voltam körülnézni, de azt hiszem megvárom a leárazásokat, akkor féláron is menni fog a ruhatár lecserélése.

Hihetetlenek ezek a "kutyatenyésztők"! Már a harmadik olyanba futok bele amelyik vagy egyáltalán nem tesz fel fotót az eladásra kínált kutyáról, vagy feltesz két olyat ahol a pár napos csöppségeket tartja a tenyerén. Amikor pedig kérek képet az aktuális állapotról, az első magyarázkodni kezd, hogy nincs fényképezőgépe, és csak sok-sok fáradozás árán tud szerezni, a másik már megígéri, hogy még aznap küld, a harmadik meg azt, hogy másnap. Persze egy sem jön!

Tényleg, ha tudtok Budapesten francia buldog tenyésztőt, olyat aki megbízható és korrekt árat kér, ne felejtsetek el szólni. Előre is köszi!

Azt meséltem már, hogy Édespofa napszemüveg, autó és óra mániás? Legalább annyira el tud alélni egy kerettől, mint én egy Diesel farmertól, vagy egy Puma cipőtől. De a legjobban az a szemüveg tetszett neki, amit tavaly viselt Roísin Murphy a budapesti koncerten, és hasonló volt mint a képen látható. Szerintetek hol lehet itthon ilyet szerezni? Kell, nincs mese! Erről beszél azóta is!

Hát csak nem bírtam ki, és még ma este visszamentem, hogy megvegyem ezt az Adi-Heeven gatyát. Ugyan nem adták olcsóbban mint tegnap, de 44 helyett 16-ért még így is az enyém lehetett. És még Édespofa szerint is nagyon jól áll. Azt mondta, hogy megerőszakolna benne, de csak ha röhögök a végén ...

Ma megint sikerült jó sokáig aludnunk, ez már szinte mindig így megy, ha mindketten itthon vagyunk. Ma is csak 1 óra után indultunk el itthonról, hogy együnk valamit, és bevásároljunk, de előtte még megnéztük az ágyból az Egy asszony meg a lánya című 1988-as olasz filmet, amit én már láttam párszor, de Édespofa még nem. Most már ő is odáig van érte!

Egyébként a már jól megszokott Mixr-be mentünk a film után, de nem tudom mi történt velük, mert majdnem egy órát kellett a kajára várni, aztán még egyet a desszertre. És nem csak mi reklamáltunk, hanem mások is. Pedig régen amellett, hogy olcsón adtak nagy adagokat, a másik amiért szerettük őket, a gyorsaságuk volt. Biztos a gazdasági válság miatt elküldték a szakácsok és a kézilányok felét, vagy tudom is én.

Aztán viharos sebességgel elhúztunk a Récsei Centerbe, mert már nem emlékszem ki, de valaki itt a blogon a RideBike boltot ajánlotta a figyelmembe. Vettem is egy stroboszkópot a Motobecane-re, azaz egy lámpát előre, aminek olyan durva fénye van, hogy majdnem megvakultam tőle. Egyébként tényleg jó kis bolt, és az eladó srác is baromi szolgálatkész volt. Megyek még oda, azt hiszem.

Később pedig az Auchan áruházat vettük célba, és muszáj ajánlanom pár dolgot, amit eddig még csak náluk láttam, és ezek nem mások, mint a Ziaja kozmetikai termékei. Eddig még csak az olívás és a kakaóvajas tusfürdőt használtuk tőlük, de már lehet kapni mindenféle krémet is, többek között kecsketejes arcápolót. Baró. Ja, és újra árulnak Dusch Das-t is, amit már csak azért is vettünk, mert régen imádtam. Zslati meg addig nyaggatott, amíg vásároltunk egy igazi kávéfőzőt is, olyan kotyogós félét, persze eredeti olaszt. Most, hogy az ebből lefőtt kávét iszom, azért igazat adok neki abban, hogy ez mégis csak más mint a 3in1 Nescafé.

És úgy volt, hogy kinézünk a Lakástrend kiállításra is, de sajnos ahhoz előbb kellett volna elindulni vagy kihagyni az Árkádot, ahol Édespofa szerzett be új fülbevalókat magának, vagy nem két órát tölteni az ebédre várással. Ma ennyi fért bele, holnap meg meló. Azért a csajoknak boldog nőnapot innen is! 

Nem tartom vicces dolognak a bombariadót, főleg azt a formáját nem, amelyet egyértelműen arra használnak az áruházak üzemeltetői, hogy szívassák a másik kereskedelmi egységet. Már csak azért sem vicces dolog, mert évek óta nem tudják az elkövetőket elkapni, eltekintve pár béna esettől, így ez egy szabad és közkedvelt módja annak, hogy nagyobb bevételt szerezzenek egy adott napon. Ugyan gyanúsítgatni nem szokásom, de talán ti is kitaláljátok erre kinek és miért volt szüksége! Bomba persze soha sincs, mint ahogy a jelen esetben sem volt.

Egyébként pedig a nagy "kedvencem" a Glamour napi őrület, ami ha a hírnökeim nem csalnak, idén már 4 vagy 5 napos lesz. Majd figyeljétek csak, hogy hány helyen lesz akkor bombariadó, ahogy ez már évek óta megszokott. Tavaly is két egymástól szinte csak egy ugrásralévő plázában volt riadó, ezzel egy harmadik malmára hajtva a sok vásárlót és az általuk otthagyott rengetek lóvét! És ilyenkor még szerencsésnek mondhatja magát az a boltos, akinek mindhárom helyen, de lagalábbis ott van boltja, ahol éppen nem ürítették ki az áruházat.

Azt hiszem ma megint bebizonyítottam magamnak, hogy könnyedén túlzásba bírok vinni bármit, főleg ha valamiért még lelkesedem is. Mást meg úgy sem érdemes eltúlozni, csak azoknak akik mazohisták.

Például vettem ma egy új Zara télikabátot, mert baromi olcsó volt, azaz 3990, ennyiért pedig akkor sem bírtam volna otthagyni, ha legalább 30 téli hacukám lenne a szekrényben, pedig csak 12 van. Majdnem két hétig minden nap másik kabátba járhatok. Az élet apró örömei, ugyebár!

De itt még nincs vége a mostanában túlzásba vitt dolgoknak, hiszen a digitális televíziózást sem bírom rendes keretek közé szorítani, lévén ma egész nap a felvett sorozatokat néztem, és meg kellett állapítanom, hogy lassan már mindent felveszek amit adnak, kivéve a Barátok közt című magyar szappanoperát és a TV2 hasonló borzalmát. Tehát csak hogy tisztán lássatok! Ma megnéztem a Skins-t, a Dexter-t, a Született feleségeket, a Bones-t, a Lipstick Jungle-t, a Mentalistát, az NCIS-t, a Donelly-Klán című fergeteges sorozat újabb részét, és a Mad Men-t! 

Tegnap este teljes átéléssel meséltem Édespofának az új szerelmemről, gondoltam ki más értene meg, ha nem ő, de sajnos csak üres szemekkel nézett rám, miközben én lázasan ecseteltem a részleteket. 

Szerintem egyszerűen nem értette miért vagyok annyira odáig egy piros farmertől, hogy lassan egy hete érlelem a vásárlás gondolatát magamban. Átrágtam minden lehetséges kombinációt, a fekete cipőtől a fekete felsőig, a piros órával. Aztán a fehér cipőt, fehér pólóval, amin piros minta van, és hozzá természetesen fehér öv. Majd a kék papucsost, fehér pólóval, amin kék a minta. És ráadásként a zöld-piros Puma sapkás kollekció is a szemem előtt lebegett.

Ő meg csak nézett bután, pedig nem is a piros nadrág itt a lényeg, hanem az új és egyben remek szokásom! Mert bizony úgy tűnik, hogy ezután már nem vásárolok majd meg fejetlenül minden szart, hogy aztán egyszer se vegyem fel őket, inkább a pénzkidobás előtt hetekig rágom magam, százszor megfontolom, a döntést magamban. És nem mellesleg az is fontos, hogy egyáltalán odáig eljussak valamivel kapcsolatban, hogy ne tudjam kiverni a fejemből. Mert amit már a boltból kifelé jövet elfelejtek, akkor arra biztos nem is volt szükségem, ugye?