"Vásárló" címke archívuma

Végre eljutottunk odáig, hogy kiválasztásra került a gép, egy Nikon D5000, így Édespofa most már megkaphatta a születésnapi ajándékát, igaz január helyett most. Sokat válogat tudom, de így vagyunk mi ezzel! Legalább a névnapjára már kitalálta mit szeretne, és meg is kapja nemsokára. Egyébként meg köszöni mindenkinek aki felköszöntötte!

Eme érdekfeszítő bevezetés után most egy pár szóval még méltatnám a boltot ahol vettük a fényképezőt, ugyanis amellett, hogy a legolcsóbb árakon dolgoznak, még segítőkészek, kedvesek, és szolgálatkészek is. Mivel manapság ilyet ritkán tapasztalok, kalapot kell emelnem előttük. Bementem hozzájuk, és az első pillanattól az utolsóig úgy éreztem, hogy igen, én itt egy ügyfél vagyok, egy vásárló, és ők értem vannak.

A másik amit kiemelnék, hogy a magyar kereskedők nagy százalékánál előforduló, ajánlatok útján terjedő lehúzás szag sem volt érezhető. Tiszta volt a levegő!

Nem is meséltem mekkora nem várt meglepetésben volt részem a minap! Majd kicsattantam az örömtől egészen estig, olyan jólesett ami történt.

Ott kezdődik a mese, hogy történetesen a cégünk másik boltjában voltam helyettesíteni, ahol délután már fáradtan ácsorogtam az üzlet végében és néztem ki nagyon sokat mondóan a fejemből, hátha valaki azt hiszi, hogy a munkám nehézségeit akarom nem csupán felületesen átgondolni, amikor is megjelent egy 1-2 év körüli szőke kislány a látószögemben. Bekukkantott az ajtón, majd hátrahagyva a nagypapit, mosolyogva odarohant hozzám és átölelte a lábaimat, már amennyire azt a kicsi kezeivel átérte. Én köpni-nyelni nem bírtam, mire még meg is simogatott, majd kinyújtotta felém a kezecskéit, és felkéredzkedett a karomba.

Ekkor érte utol a helyzetet a papa, aki szabadkozott, hogy a Viola nem szokott ám ilyeneket csinálni, és elnézést is kért volna, ha hagyom, de én akkor már a tükör előtt álltam a picivel mert arrafelé mutogatott. Megnéztük jól magunkat, majd mondtam is neki, hogy jobb ha most újra ellenőrzi, mert én a tükörben sem az apukája vagyok, de nagy ívben tojt rá. Akkor és ott, én bizony az voltam, vagy legalábbis azt érezhettem, amikor még a vállamra is hajtotta a kis fejét. 

Elmesélem milyen is az, hiszen tegnap sikerült produkálnom egyet két vásárlónk előtt is, totál véletlenül, simán csak úgy, hogy adtam önmagam.

Fizetett egy lány, akinél láttam, hogy van egy Celebrity magazin, a címlapján Sarah Jessica Parker-rel és a Szex és New York reklámjával. Kérdeztem tőle, hogy látta-e a mozifilmet, mire elkezdett mesélni arról, hogy milyen jó, de a mondandójához hozzáfűzte, hogy mennyire sajnált egy srácot a nézők között, akit mindenki megbámult, lévén a teltházas vetítésen, ő volt egyedül pasi. Erre én megjegyeztem hirtelen, minden gondolkodás nélkül, hogy nem is értem miért csak ő volt fiú, mikor az én összes barátom nézi a sorozatot. Hát ekkor tört fel a nevetés a kollégákból, aztán a csajból, majd még egy 50-es vevőből.

Nem kicsit pirultam el, sőt annyira zavart lettem, hogy Samantha melleiről kezdtem el gagyogni, persze teljesen sikertelenül.  

Bejött nemrég egy öreg fazon a boltba, ahol körülbelül 3 másodpercet töltött, és akkor is azzal volt elfoglalva, hogy összegyűjtse a nyálat a szájában. Aztán ideköpött a bolt elejében a padlóra, és szépen kibotorkált. Még most sem tértem magamhoz!

Vásárló: Sziasztok! Azt szeretném megkérdezni, hogy ez a pulcsi hogyan mosható, mert elég kényes anyagnak tűnik?
Én: Hát ha engem kérdezel, akkor kézzel és hideg vízben. Nekem ezek a gyapjú cuccok mindig összeugranak, hiába az van ráírva, hogy kézmeleg vízben ajánlott mosni.
Vásárló: Jó, de biztos nem megy össze?
Én: Ha tényleg óvatosan mosod és hideggel, akkor tuti nem.
Vásárló: Jó, de utána megrázogatod?
Én: Dehogy rázogatom.
Vásárló: De legalább egy kicsit meghúzogatod?
Én: Jézusom, dehogy! Nem húzogatom!
Vásárló: Ja, akkor már értem a tiéd miért megy össze!

Persze mondanom se kell, hogy belül már majdnem szétvetett a röhögés, míg Barbara mellettem úgy röfögött, hogy már én szégyelltem magam.