"Vacsora" címke archívuma

Sosem szerettem reggelizni, de azt hiszem jót tenne nekem ha hozzászoknék, mert az meghozza az étvágyat a vacsorához is. Ja, és a háttérzene sem mindegy hozzá, meg a gyertyafény.

Most már tudom, hogy ha a szomszédasszonyom elhatároz valamit, akkor bizony eltántoríthatatlan a dologtól és kitartó mint egy öszvér. És ő bizony úgy döntött, hogy minket etetni fog, ha törik, ha szakad.

Mi viszont nem szeretjük a főztjét, mert akármit csinál, annak olyan szaga és íze van, mintha egy disznóvágásról érkezett volna, és csöpög a zsírtól. Mivel a szemébe ezt mégsem mondhatjuk meg, a finom utalásokra meg nem reagált, így aztán fellélegeztünk amikor vegetáriánusok lettünk mindketten, és szóltunk is neki, hogy nagyon szépen köszönjük, de többé nem kérünk vacsorát, mert már nem eszünk húst. Azt hittük ez a húsimádó szakácsnőnket majd jól kiüti, és soha többé nem kapunk a kosztjából, de nem így lett. Hetente kétszer, háromszor még így is hoz nekünk kaját, amelyben ugyan hús nincs, de mintha ezzel semmi sem változott volna, mert a szaga ugyanolyan, és továbbra is csöpög mindenből a zsír.

Pedig isten áldása egy ilyen szomszéd, én mondom. Meg is ennénk az általa hozott cuccokat, de ha egyszer mindegyik olyan mintha ... Én még a macskámat, amíg volt, azt is jobb kajákkal etettem. Most mit csináljunk? Sajnálom minden nap kidobálni azt a rengeteg, másoknak talán finom ételt. És igen, finnyás kis buzi vagyok, de legalább jószándékú. Nem ismertek egy rászoruló családot, akinek jól jönne hetente egy kis főtt kaja, és mondjuk nem Szegeden lakik? Mert oda azért nehezen juttatnám el.

Ahogy már 3 éve megszokhattuk, idén is lesz Torkos csütörtök, és ha minden igaz, akkor már az ország közel 1000 éttermében. Mi ugyan még egyszer sem használtuk ki ezt a lehetőséget, de talán majd február 26.-án megpróbálkozunk vele, habár ha jól látom a Donatella's, ahová a nyitása óta készülök, most sem fog részt venni ebben. Ti mit ajánlotok, hová menjünk enni ezen a jeles napon, ha már úgy alakult, hogy az általunk kinézett vendéglátó hely még várat magára?

Ma megismételtük azt amit tavaly is tettünk, csak Ella és nem Bálint napján, de most azzal a különbséggel is, hogy semmi ajándéknak valót nem találtunk, így elhalasztottuk a szerelmesek napját egy másikra. Talán majd Sára napján megtartjuk.

Aztán késő délután felmentünk Mohikánhoz, aki rám mindig (a blogjában és személyesen is) nagy hatással van, és most nem a megjelenésére gondolok, bár az sem kutya, hanem a pozitív kisugárzására. Azt hiszem kevés ilyen ember van mostanában körülöttem, pedig direkt keresem őket, és totál nyitott is vagyok. Mégis, mint tűt a szénakazalban .... Amby-ék meg ritkán járnak haza.

A másik dolog amit az este folyamán megfigyeltem, hogy mennyire jó látni, ha két ember ennyire passzol egymáshoz. Komolyan mondom, teljesen odáig és vissza voltam tőlük, hogy Mohikán vacsorájáról már ne is beszéljek. Volt előételnek valami szószos csoda pirítóssal, aztán egy mennyei leves, végül pedig egy spenótos tészta. Ha nem tudnám, hogy már választott szakmát és hivatást a srác, akkor azt mondanám, hogy menjen azonnal szakácsnak, mert valami belülről jövő titokzatos érzékkel és szeretettel készíti el az ételeket. Még egyszer köszönjük a meghívást!

Most volt nálunk Zoli, egyrész a bérletért, de dolgoztunk egy kicsit a még szupertitkos közös terveinken is, miközben én összedobtam egy rém egyszerű, de annál finomabb vacsorát.

A múlt heti Magyar Narancsban olvastam Chili & Vanilia recepjét, melyet hiába kerestem az blogon, ott nem találtam. Ezért most jól leírom nektek, hogy ti is me tudjátok csinálni, sőt meg is mutatom az alábbi fotón a tavaszi szendvicskrémet piros retekkel.

Szóval kell hozzá 10 retek, 5 újhagyma, 1 répa, snidling (ez nálunk az ablakban terem), 20 dkg natúr krémsajt, só, bors, frissen őrölt szerecsendió, és két kis kanál olíva olaj.

A retket és a répát meg kell mosni, majd lereszelni, ami nem kis feladat, izmos lesz tőle az ember alkarja, az biztos. A hagymát vékony karikákra kell vágni, a snidlinget szintén apróra darabolni és összekeverni az egészet, majd berakni a hűtőbe egy kicsit. Mi pirítóssal ettük, de a szerző szerint nyers zöldségekkel mártogatva is nagyon finom. Jó étvágyat hozzá!