"Vasarlo" címke archívuma

Nem is meséltem még, hogy a múltkor a cég ahol dolgozom a névnapját ünnepelte egy 30%-os akcióval, amit a törzsvásárlók részére nyújtott. Erre az egyik kedvenc vevőnk berobogott egy üveg borral, hogy ő is szeretne nekünk örömet okozni. Teljesen meghatódtam!

Én: Hello!
Gizda: Figyi! Sapkátok van?
Én: Persze. Milyet szeretnél? Van színben valami konkrét elképzelésed?
Gizda: ... (sóhaj)
Én: Mondjuk ha van otthon már két piros sapkád, akkor gondolom nem szeretnél még egyet. Szóval milyen színű sapkáid vannak otthon?
Gizda: Oh, bazd meg! Teljesen hülye vagy? Azt sem tudom milyen nap volt tegnap!

Sokféle vásárlót nem bírok idegekkel, de nézzük csak szépen sorjában:

1. Amelyik nem köszön amikor bemegy egy üzletbe! Torokvágás javasolt, vagy egy enyhébb formátum, a nyelvkivágás! Könyöröm basszus, az óvodában, sőt már a bölcsiben is tanítják, hogy ha bemész valahová, akkor köszönni kell a napszakhoz megfelelően, de én már ott tartok, hogy megelégednék egy szimpla szia odaböffentésével. A mosolygást már meg sem említem, az iszonyatos luxus!

2. A kajával és itallal a boltba érkező "kedves" vevő. Na, ezektől is kiráz a hideg, főleg ha meg sem kérdezik, hogy bejöhetnek e a sajtburgerrel, meg a kólával. Aztán persze sértődés lesz belőle ha merek szólni, hogy rakják le az eledelt a pultnál és tiszta kézzel tapogassák össze a ruhákat. Volt már olyan is akinek mikor átadtam egy zsebkendőt, hogy ugyan már a ketchupot törölje le a mancsáról, felhúzta az orrát és szó nélkül kisétált. Fulladásos halál a javaslatom, de persze a kínlódós fajta!

3. Nagycsaládos, anyukát kísérő több fős csapat. Általában hétvégi jelenség ez a típus, a történet pedig arról szól, hogy a gyerekek üvöltenek, vagy körbe rohangálnak az üzletben és mindent levernek, amíg anyuci boldogan vásárolgat és rángatja magára a rucikat. Apuci mindeközben szaladgál a gyerekek után, néha odapillantva felesége zseniális öltözetére. Javasolt eljárás részemről a Dogville című film zárójelenete!

4. A főnök ismerőse. Bejön mintha haza érkezett volna, ledobja a táskáját az ajtóban, a vizes esernyőjét lerázza a bolt közepén, majd kidolgoztatja a beled, aztán amikor már látja, hogy nem kap engedményt elviharzik a következő mondat kíséretében: "Jól van majd szólok a Gusztinak, hogy szerezzen nekem ilyet más színben!" Persze véletlenül sem olcsóbban!!! Javasolt a kéz és lábtörés, majd egy finom mozdulatú nyaktörés!

5. Zárás előtt 5 percel beeső páciens. Nyugodtan vásárolgat, mosolyog, fesztelen, szinte táncra perdül mikor meglátja álmai szoknyáját! Kicsit sem zavarja, hogy közben mindenki a záráshoz készülődik, a zene már nem szól, a lányok porszívóznak, ő csak kajlán mosolyog és pörög a tükör elött. Aztán fél óra múlva immár kabátban én is, szólok neki, hogy bocsesz de zárnék, ha akarja, természetesen beblokkolom még a kiválasztott darabot. Erre az ajkaira fagy a mosoly és odaböki: "Á, nem is tetszik annyira!", majd köszönés nélkül kimegy! Javasolt módszer a hatástalanítására, hogy a fém, vagy márvány zárva táblával agyon kell ütni!

6. A minden széthajtogató, káoszmániás vevő. Bejön iszonyat lazán, szinte szétesik, majd négyszer minimum végig megy a bolton és közben mindent megtapogat,szétszed, megcsodál, levesz, kipakol. Körülbelül három eladó kell, hogy utána járjon és pakolja visszafelé a cuccokat. Hiába kérdezed tőle, hogy segíthetnél e, adhatnál e méretet, ő az önkiszolgálásban hisz. Persze nem vesz semmit, de utána a bolt olyan mint egy turkáló. Javasolt eljárás, hogy mindent amihez hozzáér a szájába kell tömni!

7. A finnyás. Neki aztán semmi sem jó, ha rövid akkor az a baj, ha hosszú akkor az, ha virágmintás akkor az, de ha csíkos akkor tuti az nem jó. Rendszerint ez a típus is mindent szétszed, felpróbál, de csak fanyalog, majd addig nem megy ki, amíg mindent le nem fikázott. Természetesen mikroszkóp van nála mindig, a legkisebb hibát is mindenen észre veszi, olyanokat is amiket te 10 perc vizsgálódás után sem. A végén már úgy érzed magad tőle, mintha nem is egy minőségi és márkás ruhákat árusító üzletben dolgoznál, hanem egy szeméttelepen. Nos, neki a máját vágnám ki aztán felajánlanám az elsőként arra járó kóbor ebnek!

Én meg persze mosolygok, de a legtöbb esetben csak magamon és a hülyeségeken amik ilyenkor az eszembe jutnak!

Újabb bumbis történetet mesélek nektek és azt hiszem még lesz egy pár, hiszen ezen az új melóhelyen, szinte naponta 2-3 megfordul, de azért remélem nem mindegyik olvas! Szóval a beszélgetés:

Bumbika: Szió! Rózsaszín pólótok van?
Én: Persze csak a raktárban van, mindjárt kihozom.
Mutatom neki az elég egyszerű, galléros darabot, mire ő: Oh, ez elég semmilyen. Nekem olyan csilli-villi kis buzis kellene!
Én elpirulva: Sajnos olyan nincs!

Bejött ma két szeleburdi bumbi a boltba és kérdi tőlem a szedett szemöldökű Jolánka, hogy merre van a nemrég nyílt Mexx bolt! Mondom neki, míg Panka a háttérben sunyin mosolyog, hogy mellettünk kettővel, jobb kéz felé. Erre kikerekedik a szemük, majd Jolánka: "Okés, de mi a neve?" Erre már én is bámulom őket tátott szájjal, majd kinyögöm: "A Mexx bolt neve? Hát Mexx bolt!" Panka erre a fejére csap és kifelé menet röhögve mondja Jolánkának, hogy mekkora hülyék is ők, hát még is mi lenne a neve, ha nem Mexx bolt, hiszen az egy Mexx bolt!

Mindig is jobban szerettem a természet lágy ölén dolgozni mint egy levegőtlen plazában és ez a mostani melóhelyem is ilyen, sőt a leendő is utcai bolt lesz. Az ilyen helyeken valahogy szellősebb az ember feje és az sem utolsó szempont, hogy rengetek állat vesz körül minket, én pedig nagyon szeretem az aranyos állatokat.

Tartottunk már itt macskát, kutyát, volt egerünk, levelibékánk és mindennapos látogatók nálunk a darazsak, szúnyogok és a legyek.

A macskák simán ideszoktak és köbö fél évig etettük őket minden nap, de aztán egyik napról a másikra a vörös meglépett, bár az is lehet hogy simán felfalta a félszemű és sánta kutya.

Aztán egy bernáthegyi féle látogatott meg minket minden nap és meg kell mondjam őszintén, vele első látásra szerelmesek lettünk egymásba. Sajnos ő is elkóborolt, de remélem valami jólelkű és sok gyerekes család befogadta.

Amikor egyik reggel jöttem dolgozni, egy bagoly várt a bejárati ajtóban türelmesen és hiába mondogattam neki, hogy majd csak 10-kor nyitok, mindenáron be szeretett volna jönni. Aztán toporzékolni kezdtem a dühöm levezetésére és a madár elijesztésére, mire nagy sértődötten, morcos fejjel távozott Bumbinyek úr!

A múlt héten egy kacsára lettem figyelmes a parkoló autók között, amint éppen dolga végeztével billegett volna tovább, de szemmel láthatólag elfelejtette hová parkolt. Többen is próbáltak a segítségére sietni és megkeresni neki a járművet, de valszeg azt ellophatták a Gazsiék, mert aztán magánrepülővel távozott.

Szombaton egy denevér suhant be az egyik vásárló után a még nyitott ajtón. Rémület az volt, mondanom sem kell, de vélhetőleg a vérszívó jól szórakozott. Bebújt egy kilógatott nadrág zsebébe és próbált aludni egyet. Végül egy nő mentette meg a boltot a teljes kiürítéstől, aki férfiakat megszégyenítő bátorsággal vitte ki a kis dögöt és indította útjára.

Ma egy gyík gondolta úgy, hogy mi árulunk az ő méretében is forrónacit, de aztán csalódottan távozott, amikor felvilágosítottam, hogy még forrónadrágunk sincs! Mondjuk a mérges farokcsóválása miatt legszívesebben felpofoztam volna, na de mindegy! Azért remélem nem lépett rá senki, amíg ő egyik boltból ki, a másikba befelé sasszolt!

Az eddigi csúcspont pedig a mai pók volt, akinek jobb dolga nem lévén, az én agyonzselézett hajamba szőtt egy méretes hálót, gondolom a legyek és darazsak fogságba ejtésének céljából. Gondolhatjátok milyen gyorsan költöztettem ki, az új albérletéből. Nagyon gyorsan, egy mozdulattal!

Még az én sokat tapasztalt személyemet is meg tudja hökkenteni egy-egy vásárló néhanapján: "Olyan vastag kordnadrágot keresek, amiben van csippés!" (nem elírás kérem szépen, tényleg így hangzott)

Szia! Lehet, hogy nem tudsz nekem segíteni, de azért megkérdezem. Az Outlet-et merre találom? - kérdezi érdeklődve
Melyiket? - nézek rá mosolyogva
Hát azt amelyik tegnap nyitott az Auchan mellett. - és mutatja, hogy melyik az Auchan
Ez az! - és már nevetek
Ennyi az egész? Ez itt? - és mutat befelé az üzletbe
Nem! Az ott! - és kimutatok, körbe a bevásárlóközponton
Ja, de hát ez eddig is itt volt! - mérgelődik összehúzott szemmel
Igen, úgy van csak át lett nevezve Outlet-nek. - mondom
Oké, értem én, akkor ez csak névváltoztatás! Hát köszi! - és elviharzik a kocsija felé, majd füstölgő kerekekkel kilő

Ma is nagyon jó fej vásárlók tévednek be hozzánk feldobni a napunkat:

Vevő: Bocsi, ebből van xxl-es?
Én: Nincs sajnos!
Vevő: Hm, és a feketéből?
Én: Sajnos most abból sincs!
Vevő: Netán a zöldből?
Én: Megnézem, de nem hinném, esetleg a sárga!
Vevő: Nem az semmi esetre sem!
Én: Cipzáros lehet?
Vevő: Na, azt már nem!
Én: Oké, te tudod!
Vevő: Barna nincs?
Én: Elfogyott már az is sajnálom, csak egy xl-es maradt!
Vevő: Az nem jó, nézz már rám baszki, dagadt vagyok mint állat!
(Én magamban de kaján mosollyal a számon: Az vagy baszki!)

Jah, és itt volt Kathy Bates is, aki egyébként Dolores! Őnagysága annyira félelmetes volt, hogy nem mertem tőle megkérdezni, benevezne e a hasonmásversenyre!