"Vega" címke archívuma

Most jut eszembe, nem is szóltam még, hogy ez már nem húsmentes blog, mostantól lesznek cafatok, kizabálom a májad, és kitépem a gégéd is, aztán megpárolva két pofára bezabálom. Hogy miért? Mert Édespofa szervezete nem bírta a vegázást, én meg azt eszem amit ő. Olyan macerás külön főzni, meg minek is! Ma is egy nagy adag májas rizottót nyomtunk be ... Van étvágyunk!

Mindig is kerültem ezt a fajta kikapcsolódást, holott gyerekkoromban próbálták elhitetni velem, hogy az mekkora buli, de amióta úgy 10 éves korom körül láttam egy disznót késsel a nyakában, melyből fröcskölt a vér, a szőlők felé futni, majd eltűnni, és 20-30 férfit utána rohanni vérben forgó szemekkel, azóta senkitől nem veszem be, hogy mennyire jó mulatság is ez.

Most is szinte légmentesen elszigeteltem magam a történtektől, sőt el is aludtam, hogy hangmentessé is tegyem eme jeles eseményt. Nem mintha ettől nem történt volna meg, de legalább nem láttam és nem voltam részese. Nem tehetek róla, mások számára ez lehet szükség vagy élelemforrás, mert másként nem élet az élet, én akkor sem bírnék megölni egy állatot sem a húsáért, sem másért.

Pedig nem is emiatt lettem vegetáriánus, és nem is vagyok eltökélt, elvakult és elszánt állatvédő, csak nem tölt el jó érzéssel egy ilyen mocskos dolog.

Mióta vegetáriánus vagyok, időről-időre megkívánok egy bizonyos húsfajtát, aztán hetekig ezen pörög az agyam, de amint elém kerül, rögtön rosszul leszek tőle. Például a múltkor vettem virslit, mert napok óta másra sem bírtam gondolni, erre majdnem kijött belőlem már az első falat is. Mostanában a csirkemájat kívánom, de már okultam az előző esetből, így nem fogom megint átélni azt a borzalmas érzést, amikor nem lefelé, hanem felfelé akar jönni az első falat. Mert hülye azért nem vagyok!

Feljön rám a három évvel ezelőtti rövidnadrágom, ami csak azt jelentheti, hogy már akkor is ilyen dagadt voltam. Vagy az lehet, hogy a vega kaja miatt ugyan kilóra nem változtam, de átrendeződött a zsírt a derekamról máshová? Tényleg! Szerintetek akkor most a fejem lett nagyobb, vagy a farkam?

Én még életemben nem ettem olyan rakott burgonyát, amelyben volt sárgarépa, és olyat is csak ritkán amiben volt sajt, olyat meg aztán még soha, amiben nem volt jó szaftos kolbász. És basszus ez a verzió valami állati finom! Ízorgia volt a javából, szerintem próbáljátok ki ti is!

Szögezzük le mindjárt az elején, hogy én sosem akartam hívő lenni, megrögzött ateista vagyok. Soha nem is érdekelt semmilyen vallás, ennek tetejébe például a legtöbb vallási daltól, ahogy a krisnástól is, még sikítozó frászt is kapok, noha Boy George-tól néha elviselem. Elég is ennyi a jóból!

Mégis a minap szöget ütött a fejembe valami. Ugyanis akármikor hozza a Vegafood-os kajámat a futár srác, vagy a csaj, mindig nagyon kedvesek. Soha nincs rossz napjuk, mindig mosolyognak, a fiú megkérdezi hogy ízlett az előző napi kaja, ajánl pár dolgot az étlapról, sőt még az is érdekli, hogy milyen a kedvem. És valóban érdekli, nem csak úgy megkérdezi, hiszen figyelmesen hallgatja a legtöbbször 1-2 mondatos válaszom, visszakérdez, társalog. Nem tudom hol van itt a kutya elásva, de szerintetek minek örül állandóan ennyire? Nem mintha zavarna, inkább azt tartom furcsának, hogy néha már olyan érzésem van beszélgetés közben, hogy legszívesebben a mellemhez ölelném, pedig ez igencsak érdekes lenne bent a munkahelyemen. Fura, pedig akár ez a vidámság lehetne akár a "normális" viselkedés is a szolgáltatók között. Képzeljétek el, mennyivel jobb lenne mindenkinek, ha a kajafutár a saját vidámságát átragasztaná mindenkire aki tőlük rendel. Ilyen, és ehhez hasonló "extra" szolgáltatásra én például nagyon ki vagyok éhezve!

Ami meg teljesen meglepő, hogy nézegettem egy sulit a másik mellé, hátha ez is tetszene. Szerintetek jógaoktatónak milyen lennék? El tudsz engem képzelni, amint 20 nővel vagyok egy terembe bezárva, és a lábainkat a fejünk fölé emeljük?  

Most, hogy lassan két hete eszem a Vegafood ételeit, ideje egy kicsit jobban bemutatni őket, hiszen lassan mindent kipróbáltam ami az étlapjukon megtalálható.

Amit mindenképpen ajánlok a figyelmetekbe, azok a zöldségfasírtok, melyek káposztával, répával, mákkal és hasonló finomságokkal készülnek, általában Baszmati rizzsel tálalva, de én simán magában is elrágcsálom őket. Van olyan is, hogy egy nap két adagot (8 db) benyomok!

A magyaros kínálatból eddig a paprikás krumplit kóstoltam csicseri kolbásszal, ami szinte alig különbözött az általam megszokottól. Aztán tegnap ettem hamis túrógombócot is, ami csak a nevében volt hamis, ízében nagyon is hasonlított az igazihoz.

A szendvicsek pedig még rajtam is kifogtak, pedig én aztán bírok enni. Volt egy nap, amikor egy darab elég volt, mellé két almával. Úgy eltelített, hogy egész nap nem voltam éhes. Különösen a lencsepástétomos ízlett, ha először próbálkozol, akkor mindenképpen azt próbáld ki!

Én máris szomorú vagyok, hogy egy hétig ki kell hagynom a kajáikat, hiszen szabadságon leszek, és mivel a jövő héten még egy programom sem biztos, így nem rendeltem, hátha nem leszek itthon. De aztán folytatom, addig meg Édespofa vegetáriánus főztjére leszek utalva!

... a nagy vegetáriánussá válásom rövidke történetéhez, hogy én sosem voltam odáig a húsért, vagy ahogy McDas mondta vala, én sosem láttam igazán az ételt az állatban. 

Emlékszem gyerekkoromban anyám sírógörcsöt kapott mikor a tányér szélére tologattam a húscafatokat, és nem voltam hajlandó semmilyen kaját megenni, ami a tányérra kerülésének pillanatában egy kicsit is hasonlított egy emlőshöz. Azoktól a húsoktól még most is a hányinger fog el, amelyeket csonttal együtt tálalnak, így szegény édesanyámnak nem volt más választása, ha állati fehérjét akart belém táplálni, mint virslit és párizsit felszolgálni. Meg persze rántott húst, de kiskoromban azt is úgy ettem, hogy kiszedegettem a panírból a húst, félretoltam, és bekanalaztam a finom, kissé égett lisztes, zsemlemorzsás, tojásos cuccot, a körettel és a savanyúsággal. Szóval ezért nem szenvedek jelen pillanatban sem a hús hiányától.

Amit pedig tegnap óta kezdtem észrevenni, hogy baromira nem vagyok éhes, pedig kevesebbet eszem mint két hete. És nem akarok senkit rábeszélni arra, hogy mit egyen és mit nem, mert valójában engem nem érdekel. Nekem ez jól esik, úgy érzem jót tesz, és élvezem! A többi meg nem rám tartozik. Nem vagyok én hittérítő, csak rúdugró!

Bizony én sem hittem volna, hogy ennyit számít egy kis életmódváltás! Elsőként ugye a Vegafood ételeit kezdtem enni, aztán szinte ezzel egy időben majdnem teljesen abbahagytam a kávézást, és nem mellesleg próbálok kicsit többet mozogni. Ma például 4 megállót sétáltam, és azt tervezem, hogy ezt amikor csak tudom, mindig így csinálom.

Egyébként egyre kevésbé vagyok fáradt, ami azért egy jó dolog, főleg most, hogy totális káosz van a munkahelyen, és egyre többet melózok. Ami pedig minden közül a legjobb érzés, hogy nem görcsöl a hasam állandóan, és nem vagyok olyan mint egy lufi.

Aztán, hogy a kaján kívül írjak még valami más érdekességet is, ma rájöttem, hogy valamit nagyon szarul csinálhatok, mert 12 óra alatt kétszer is megríkattam egy nőt, pedig csak pár problémát próbáltam vele megbeszélni, a munkájával kapcsolatban. Türelmes is voltam, a hangomat sem emeltem fel, egyenesen a szemébe néztem, nem kerteltem, finoman közelítettem, nem rohantam le, mosolyogtam, és mégis. Mit rontottam el?  

Az van gyerekek, hogy 3 nap vegetáriánus koszt után, én nagyon élvezem a dolgot, és nem is kell kitartanom, mert egyáltalán nem érzem a hiányát a húsnak. Olyan könnyűnek érzem magam, hogy akár még el is bírnék szállni.

A Vegafood-os ételek pedig eddig kivétel nélkül finomak voltak. Na jó, bevallom, hogy azt az epres cuccot nem ettem meg, mert valami másra emlékeztetett, ami nem étel, pedig az illata nagyon fincsi volt. Mindegy, majd máskor veszem a bátorságot és megeszem. Egyébként van pár, számomra bizarr kinézetű dolog, de egyrészt nem ilyenekhez szoktam, másrészt pedig mindegyik az első falat után csak úgy olvad a szájban, és aztán már nem lehet betelni vele. Biztos ilyen lett volna az epres is, csak az a fránya bátortalanságom megint kijött rajtam.

Hoppá! Ami pedig még az első napok tapasztalatához mindenképpen hozzátartozik, hogy a puffadásom megszűnt szinte teljesen, a székletem pedig évek óta nem tűnt ilyen egészségesnek!  

Remélem nem annak köszönhető, hogy a hónapok óta szüntelenül görcsölő hasam ma jobban érzi magát, mert keveset ettem. Én inkább annak örülnék, ha attól lennék jobban, mert a Vegafood-tól ettem, és az jó volt a beleimnek. Befaltam, mint aki még sosem evett!

Mivel csupa jót hallok és tapasztalok mostanában a vegetáriánus étrenddel kapcsolatban, úgy döntöttem, hogy megint rászánom magam az átállásra. Egyszer már próbáltam, de akkor egy hétig sem bírtam. Ígérem, most kitartóbb leszek!

Édespofa körülbelül 3 hónapja nyomja, nem csak simán vega módon, hanem konkrétan vegán, azaz még tojást, sajtot és tejjel készült ételeket sem eszik, amit könnyen megold hétköznap a Vegafood-dal, hétvégén pedig itthon szokott főzni. Engem a vöröslencsés pástétomával már függővé is tett!

Az életmódváltásnak pedig elég sok pozitív hatása mutatkozik meg rajta, amitől én is kezdek elcsábulni. Például a bőrbetegsége úgy látszik szépen kezd helyrejönni, pedig már mindenféle gyógyszereket és több féle krémet is kipróbált, de ez az első dolog ami tényleg pozitív változást hozott. Nem mellesleg pedig több mint 10 kilót is leadott, ami bizony rám is rámférne. És ehhez még csak nem is koplalt, hiszen szinte ugyanannyit, sőt néha többet is eszik, mint előtte.

Mindenesetre ha belevágok, akkor jövő héttől több posztot is írok majd a témában, hátha tudok hasznos információkkal szolgálni a vega életmód rám mért hatásairól, vagy csapásairól.

Tényleg, közöttetek van vegetáriánus? Meséljetek nekem a jó és a rossz oldalairól. Miben változott meg az életetek? Jobb az egészségetek, szebb a bőrötök, jobban működik az emésztésetek, ...??? Mire figyeljek oda?

Kiraktam pár általam olvasott és kipróbált, vagy az ötleteiket kipróbálni tervezett gasztroblogot a bal oldalsávba, de szívesen veszek további ajánlatokat is. Írjátok meg, hogy ti milyen főzőcskés blogot olvastok, honnan szereztek izgalmas és kreatív ötleteket az egyhangú konyhai munkák elkerülése végett.

Itt említeném meg azt is, hogy pár napig rendeltem a Vegafood étlapjáról, és egyáltalán nem igaz, hogy a kaják ilyen gusztustalanul néznek ki, ráadásul még finomak is. Az egy dolog, hogy nem lettem vega továbbra sem, de nem rajtuk múlt, inkább azon, hogy én néha szeretek húst enni. És csak azért nem akartam, mert az állatokat sajnálom, akiket az én kedvemért meggyilkolnak. Hogy a lelkiismeretem megnyugtassam, egy kicsi középutat választottam, azaz csak minimális állati fehérjét veszek magamhoz, van olyan is, hogy napokig semmit.

Aztán pedig, hogy kép is legyen! Megcsináltam a spenótos krém tésztás változatát, amit itt fenn megcsodálhattok. A recept ugyanaz, csak tésztán van kisütve.