"Vendégpostok" címke archívuma

Amikor nagyon ki vagyok dögölve vagy akár csak kevésbé, akkor leheveredem a nappaliban a kényelmes kanapéra és nézem a tévét vagy lágy zenét hallgatok. A rendszeres stressz után kizárólag nyugalmasakat. Mivel pedig a stresszből bőven kijut, gyakorlatilag leszoktam a legnagyobb kereskedelmi csatornákról. Nekem már az is sok, ha a celebek összeszólalkoznak az argentínai túlélőtáborban vagy az egymásnak rendezett vacsorákon. Úgy találom, az ezen műsorokban támasztott feszültségek, például, céltalanok és értelmetlenek is. Akkor meg minek? Heveskedünk élőben éppen eleget.

Aztán, itt van ez a Gus. A blogján rendszeresen olyan zenéket tesz fel post-ban, amelyek szintén nem a lenyugvás irányába hatnak. Attól a lakótelepes, öregasszonyos, zombis kliptől majd' a frász jött rám és legalább egy napomba tellett, mire sikerült kivernem a fejemből a megrázó élményt. Több lelkes kommentelő el volt ragadtatva tőle és mások nyilvánvalóan nem a semmiért fektettek pénzt a klip elkészítésébe, hanem mert éppen erre a sikerre számítottak. Ez gondolkodtatott el. Valamennyien zaklatott világban élünk. Tele vagyunk feszültséggel, türelmetlenséggel, ki-kirobbanó agresszívitással. Ettől csak keveseknek sikerül függetleníteniük magukat. Vajon korunk aktív emberének miért van szüksége arra, hogy a szabadidejében is feszültségkeltő szórakozásokban merüljön el? Csak ettől érezzük úgy, hogy élünk és riaszt a csend, mert nem tudnánk mivel kitölteni? Vajon mennyi ideig lehet ezt szünet nélkül csinálni és mi fog jönni utána?

Ezúttal én szeretném feltenni Gus visszatérő kérdését: Van itt valami titok, amit csak én nem tudok? Miért gondolom úgy, hogy a lelkünknek is szüksége van időnként nyugalomra és nem a zaklatottság örökös fenntartására, a folyamatos pörgésre? Egyáltalán, miért pozitív érdem, ha valaki pörgős vagy/és adrenalin, dopamin függő? Vajon eme állandóan felhevült embertársaink látnak egyáltalán bennünket? És ők már látták milyen a búgócsiga, amikor elfogy a lendülete?

(Ez a poszt egyébként Traiano nevű olvasóm első próbálkozása a blogvilágban, mely ezen kezdeményezés első terméke. Ha te is blogolnál, de előtte kipróbálnád magad, mert félsz belefogni, vagy egyenlőre még nem látod értelmét, esetleg csak kíváncsi vagy, akkor nálam megteheted!)

Ma volt az utolsó napja, hogy a bloggertársaim bejegyzéseit itt olvashattátok, mostantól megint be kell érnetek velem, sőt holnap reggeltől a kórházas beszámolókkal.

Szeretném még egyszer megköszönni mindenkinek aki írt hozzám pár sort. Remélem ti is jól szórakoztatok és az olvasók is örömmel vették, hogy nem szünetelt a betegeskedésem alatt sem a blog.

A mai estétől lehet számítani arra, hogy egy hétig nem saját, hanem általam szeretett, tisztelt és nagyra becsült bloggerek fogják megtölteni a blogom, érdekes, vicces, elgondolkodtató, és izgalmas bejegyzésekkel. Lesz post többek között Attis-tól, Anyuha-tól, Wiko-tól, de a régóta eltűnt College is feltűnik majd itt. Jó szórakozást kívánok mindenkinek, és sok hozzászólást a felvetett témákhoz, melyekre a szerzők remélhetőleg válaszolni is fognak, sőt Zslatko is itt lesz veletek, (zslatko@gmail.com, ha kérdésetek lenne) mint a blog megbízott gazdája. Ha minden jól megy, jövök én is 5-7 nap múlva, illetve az egyik délután egy előre dátumozott általam összehozott évértékelő írás is meg fog jelenni, a tévésorozatok kategóriájában.

Még egyszer köszönöm a bloggerek segítségét, hiszen olyan lelkesedéssel fogadta mindenki a felkérést, hogy igazán meghatódtam. Volt olyan kedves emberke is, aki egyszerre több írását is a rendelkezésemre bocsátotta. Remélem egyszer viszonozni tudom azt a sok szeretetet amit tőletek kapok.

Még időm sem volt megszokni a semmittevést és a megnyugtató illatokat, máris visszazökkentem a fárasztó hétköznapokba. Tegnap meló volt ezerrel, ma már leltár, és rá kellett jönnöm, hogy a puha kórházi ágyamba érkezésig szinte végig melózok minden napot. Azt hiszem hulla leszek a műtét előtt és lehet hogy majd altatni sem kell mesterségesen!

Tegnap az az ötletem támadt, hogy megint megkérek pár bloggert, hogy amíg én nem leszek, írjanak a blogomba, és szórakoztassák az olvasóközönségem. Akinek esetleg nem küldtem levelet, de lenne kedve egy frappáns bejegyzést összerakni nekem, az legyen olyan kedves 7.-e reggelig átküldeni azt a gusvagyok@gmail.com-ra. Előre is köszönöm!

Eszembe jutott az is, hogy a hordozható számítógépemmel vonulok be a kórterembe, majd szépen végignézem az összes eddig letöltött, de időhiány miatt kimaradt sorozatot! Szerintetek ez nagyon merész elképzelés? (Szenvedek túl sokat is, tudom!)