"Vicc" címke archívuma

Átmegyek kutyás blogba azt hiszem, de szólj ha unod! A következő sztori is Luluról szól, azaz vele kapcsolatos, csak gondoltam felkészítelek!

Az történt ugyanis, hogy ma átszökött a szomszédba én meg közben dumáltam Annával, és szóba jött, hogy Lulut nem tudjuk lemérni, mert nem marad meg a mérlegen, pedig a táp adagolásához kellene a pontos súlya. Erre Anna felnevet: "De kis butusok vagytok! Hát magatokat mérjétek le, aztán a kutyával is és ki kell vonni egymásból a két számot, az lesz Lulu súlya."

Igazán hülyének érzem magam, de jó magamon nevetni. És különben is nem tudom mikor jöttem volna rá!

Hát én annyira röhögök, hogy közben már visítva kántálom, hogy: "Jaj, jaj, jaj, ..." Mert az az igazság, hogy már annyira fáj, könnyem sincs több, és különben is könyörülj rajtam Zoli!!!

Azt hiszen drága jó édesanyám menthetetlen az egyre súlyosbodó betegségével szemben, és lassan engem is az őrületbe kerget vele, így azt gondolom, hogy ez a típusú mánia sajnos nagyon rossz hatással van a környezetére is. Mostanában a beszélgetéseink egyik fő témája a doboz, és e köré rendeződik minden más mondandója. Lassan ki kellene találnom, hogy szabadítsam meg a dobozgyűjtögető életmódtól, vagy legalább attól, hogy ne az tegye a legboldogabbá, amikor dobozokat kap tőlem ajándékba, vagy amikor visszaviszem az egyik kajával telepakolt állapotában elhozott darabot.

Vagy ezzel más középkorú nők is így vannak, és nem kellene annyira komolyan fontolgatnom a gyógyíttatását? Lesznek még rázósabb időszakok is, vagy található rá gyógymód? A ti anyukátok spájzában is halomban állnak a dobozok, az Ikea típusútól, a jégrémesen át a margarinosig? Mennyire komoly ez az állapot, esetleg súlyosbodhat?

Pont ezt hallgatjuk a Glasvegas-tól, én meg a szokásos kérdést szegezem Édespofához: "Na, tudod mi ez?" Erre ő: "Hát persze, én régen nagyon szerettem a Nirvana-t, de amióta kivált az a szőke, már nem olyan jó!" Kicsit el is röhögte a végét.

Ma megtudtam, hogy a férfi már nem attól igazi, mert kivállóan lő mozgó célpontra, és mert tudja szőrén a lovat is, hanem azért, mert tud kocsit vezetni és számítógépet szerelni. Jelentkezni a hozzászólások között lehet "Külső nem számít!" jeligére!

Még nem is meséltem az új kollégáimról, pedig megérnek egy posztot külön-külön is mindannyian, a főnök meg pláne, akinek szinte naponta elénekelhetném a Maniac című dalt. És meg is teszem ha kell, de előbb lássuk csak a többieket:

Például ott van Lüszi, aki néha ölelésre vágyik, néha ölel, én pedig cserébe egész álló nap böködöm, amit meg kifejezetten utál. Tündibündi, már ha egy szóval kellene jellemeznem, és innen is üzenem neki, hogy remélem még egy darabig nem érik paradicsomtermesztő korba, és minden nap szagolgathatom a finom illatát. Mert az van neki!

De tündi és bündi a Szeleske is, aki simán kiugrik úgy a kocsimból, hogy majdnem elbassza a piros 7-es, csak azért mert egyszerre csupán egy dologra tud összpontosítani, az pedig a kiszállás. Én pedig még azzal is bekavartam, hogy elköszöntem. Így a busz már abszolút nem fért bele a képbe. Arról meg ne is beszéljünk, hogy eme folyamat során még a rikító kék színű telefontokját is sikerült elhagynia!Ha a Rákóczi úton valaki talált egy ilyet, jelentkezzen! A becsületes megtaláló vásárlási kupont kap az üzletünkbe, és Szeleske fogja kiszolgálni.

Aztán ott van legkedvesebb férfi kollégám, aki olyan bájos humorral vesz le minden nap a lábamról, hogy még rágondolva is beleborzongok. De nem csak én, hiszen a csajok is egész nap verik a fejüket, kenegetik a homlokukat, és törölgetik a fülüket. Csak tudnám miért!

De ha már fiú kolléga, akkor ott van a másik srác is, aki állítólag olyan filmeket tart az otthonában, hogy én még csak elképzelni is nehezen tudom a tartalmukat. Valamit mesélt róluk, de meghallani sem akartam.

Majdnem a legvégére hagytam Zizikét, akitől eszméletlen jó csavarokat tanultam a minap eladás téren. Úgy sürög-forog és tekergeti a szavakat, hogy még te is hanyatt vágódnál tőle, az tuti!

Ja, és persze Miss Vega, akivel remek konyhatippeket osztunk meg egymással munka után, és akivel ugyanannyira rajongunk a répatortáért, sőt ugyanúgy szeretjük a cukormázas tetejét is, mint a magos belsejét. Oh, és az a rétes!!!

De ami a legszebb az egészben, hogy a pár hetes munkám során, nem csak a humorukkal lopták magukat a szívembe, hanem azzal is, hogy mennyire jól tudnak együtt dolgozni. Ez inspirál engem is, és még ha vannak is zökkenők, akkor sem tudom elhagyni magam, ami szinte teljes részben köszönhető kedves főnökömnek. Mert ő tartja egyben a csapatot, és pontosan tudatában van annak, hogy lehet a maximális teljesítményt, egy emberként kihozni belőlünk. 

Hát kérem szépen az van, hogy az egész életem egy paródia, amit nem is gondoltam volna, de tényleg így van. Én csak ülök a lakásban, zenélgetek, töltögetek, eszem a vegát, sikítozom, panaszkodom, túlzok és még kérdezősködök is. Azt hiszem ezennel be is fejezem a blogolást, mert annyira unalmasnak találom magam. További jó mulatást mindenkinek, itt holnaptól nem hogy én, de blog sem lesz!

Zoli mérgelődött valamelyik nap itt egy problémán, én meg szinte ezzel egy időben találtam meg Natsume morgolódós bejegyzését egy kicsit hasonló témában arról, hogy a debreceni Pappné Dr. Tarányi Zita szerint már a gazdasági válságról is a buzik tehetnek. De szép az élet, ugyanis mindjárt a második komment kacagásra késztetett. Kalap úr nevéhez fűződik, és szíves engedélyével ide is másolom:

"Pedig én is úgy tudom, hogy ez pontosan így van! A melegek mértéktelen síkosító fogyasztása indította el a lavinát. Ugyanis a síkosító alapanyagául szolgáló kacsoke növény a szokottnál is szárazabb Afrikai nyár következtében kiszáradt. Ennek következtében a Durex és vetélytársai képtelenek voltak feltölteni gyorsan fogyó készleteiket. A melegek megsejtvén az esetleges síkosító hiányt a boltokból felvásárolták a megmaradt készleteket is. Persze ez csak tetézte a bajt. A teljes hiány nem vetett túl jó fényt a nagy síkosító gyártó cégekre, részvényeik árfolyama hatalmas ütemben kezdett esni. Ez a teljes részvénypiac összeomlásához vezetett. A világ azóta is képtelen kiheverni ezt a gazdasági sokkot. De tökre komolyan! :)"

Napok óta hülyeségek jutnak csak eszembe, és azokon agyalok. Mint például az, hogy miért van ráírva a vécécsészére, hogy lapos öblítésű és alsó kifolyású. Ezek szerint van vastag öblítésű, és felső kifolyású is?

Tegnap a munkahelyen, hála nekem, megint sikerült sikamlós témákra terelni a szót. Először is jól kitárgyaltuk a menstruációs dolgokat, majd a védekezést.

Barbi: Dita! Ti triplán is védekeztek nem?
Dita: Ááááá, nem is, csak duplán.
Én: Persze mert a tripla az, ha Dita gyógyszert szed, a pasi gumit használ, és mielőtt elélvez, ki is veszi.

Mert ki akartam szúrni a nőkkel. Legalább is az egyik kolléganőm ma ezzel állt elő, csak a vicc kedvéért. 

Lehet hogy már régi poén, de én tegnap láttam először és nagyon jót nevettem rajta. Mentem az interjú helyszínére, de amikor odaértem iszonyatosa kellett csurgatnom, így bevágódtam az irodaház mosdójába, ahol egy figyelmeztető felirat fityegett a vécé felett azzal a szöveggel, hogy: "Kérjük használja a WC kefét!" Alá pedig valaki odaírta, hogy: "Kösz, de maradok a papírnál!"

Több kedves bókot is kaptam ma a kollégáimtól, ezek közül az egyik például az volt, hogy már egy 90A méretű melltartót ideje lenne beszereznem, mert akkorák a melleim. Én meg azt hittem, hogy fogytam. 

Ma megint bizonyított a legkisebb kolléganőm, nem is akárhogy. A kis kíváncsi egész nap a seggemet stírölte, és megállás nélkül nyaggatott, hogy mutassam meg neki. Nem szexuális célzattal persze, csak a sebemet akarta megnézni már egy hete. Aztán egy nyugisabb pillanatban behívtam az egyik fülkébe, és letoltam neki. Meglepődött, de bámulta volna órákig ha nem unom el.

Nemrég találtam ezt az aranyos videót, melyben egy úszócsapat tagjai improvizálnak a Hot Chip, Ready For The Floor számára. A kedvencem az, amikor 1 perc 50 másodpercnél a gyerkőc a rúdhoz dörgöli a kis kukacát, meg a vége felé, amikor egymásnak feszülnek az izmos testek.

(Figyelmeztetés: Forró koreográfia, így az irodában nézését nem javaslom!)

Néhány dologra fény derült tegnap este, melyekről írhatnék bővebben is, de rátok bízom melyikre lennétek kíváncsiak.

Az első ezek közül, hogy a töltött tészta (Anyuha ajándéka) nagyon finom egy kis cukkinis, zöldborsós sajtmártással. (Elkészítési javaslatot, receptet és képeket kaphattok.)

Aztán rájöttem arra is másodikként, hogy több "borzasztóan negatív" hátránya is van annak, ha 10 évvel fiatalabb barátod van. Az egyik ezek közül, hogy hiába mutogatod a kedvesednek az ifjúkori kedvenceidet (pl. ezt meg ezt), ő bután néz rád, és nem érti mit is akarsz ezekkel. Ő még kisiskolás volt, amikor te már az Tungsram udvarban nyomtad a bulit. (Több "negatívum" is lesz ha erre lennétek kíváncsiak.)

Ráadásként egy jótanács! Néha a legkényelmetlenebb helyzetben a legélvezetesebb dolgokat lehet művelni. Olyankat, melyek közben felteszed magadnak a kérdést, hogy is kerültél oda, ahol vagy. (Részletes Kámaszutra!)

Jah, és tudjátok még mi jutott ma eszembe? Az egyik legviccesebb bók amit valaha kaptam eddigi pályafutásom során, ez volt: "Jé, milyen pici a szád! Ez érdekes lesz!" Mindez pedig ettől (Figyelmeztetés: irodában olvasók és farkaktól megriadók ne nyissák meg a linket!) a fickótól. (Ha ezt szeretnéd, elmesélem részletesebben.)

Amennyiben ezek közül egyik sem nyerte el a tetszésedet, még mindig van egy kiút, méghozzá az, hogy elmesélem miért, és ki miatt szoktam rá a cigarettára. Vagy azt, hogy miért nincs rajtam egy tetoválás sem.

Most már nincs más hátra, mint beírni a hozzászólásokhoz a véleményed és a javaslatod, melyik is legyen a következő bejegyzés témája.