"Villamos" címke archívuma

Mostanában valahogy nem vesznek észre a pasik, biztos látszik rajtam, hogy nem vagyok szabad préda, de tegnap valamiért mégis leszállt a villamosról utánam egy nagyon helyes srác, aki egész úton nagyon aranyosan mosolygott, aztán meg nagyon feltűnően követett egy darabig. Nem mondom, hogy nem esett jól, attól függetlenül, hogy eszembe sem jutott berángatni egy bokorba, de a tény, hogy még mindig tetszhetek valakinek, nem is kevés.

Üzenem a kiscsajnak akivel szemben egyik este a 3-as villamoson ültem, hogy nem tudom miért mosolygott rám egész úton, és kinek írt rövid szöveges üzenetet azonnal amikor meglátott, de én is örültem neki.

De neked faszkalap, inkább azt üzenem, hogy hagyjál már békén, ne foglalkozz velem annyit! Mi közöd van neked az életemhez? Nincs sajátod? Nem kellenek a tanácsaid, feleslegesen adod őket, van akitől kapjak!

Édespofának üzenem, hogy mindent el fogok követni az ügyben, hogy a Heti hetest áttegyék vasárnapról szombatra, mert amióta tudom, hogy miért nem szereti, kötelességemnek érzem intézkedni.

Neked meg azt üzenem, hogy igazad van, mindig is az volt, holnap megyünk és elaltatjuk Lulu-t, mert nem érdemeljük meg. Valójában nem is érezi jól magát nálunk, és ugyan megfordult a fejünkben, hogy neked adjuk, de hát te is egy csöpp kis lakásban laksz, ráadásul nem is egyedül, így ott sem lenne jó helye. Felmerült még az is, hogy bezárjuk egy ketrecbe a szomszéd kert végében, ahol naponta egyszer majd csak ráköszön valaki, de ennél meg még a halál is jobb. Van itt nem is messze egy boxer akit a gazdája így tart, szerencsétlen meg ül egész nap a sarokban szomorúan, és minden járókelőnek megenged egy simogatást. Nagyon szomorú látni! Bár szerinted így kell kutyát tartani, de szerintem meg had legyen már nekem is beleszólásom a dolgaimba!

Te pedig tudom, hogy csak jót akartál, minden segítő szándék megvolt benned, de amit mondtál, azzal csak jó alaposan összezavartál. Hidd el, jobb lett volna, ha inkább csak hagyod a maga medrében folyni a dolgokat.

Aztán üzenetem van annak a kutyatulajdonosnak is, aki minden hajnalban összeszaratja az utcát a kaki méretéből ítélve nem kis kedvencével, hogy ha meglátom csak egyszer is, hogy nem szedi össze a szart, én fogom felvenni, majd jól megdobálom vele. Csak mert így tartom fairnek.

Illetve ha már szar, akkor van egy talán teljesen haszontalan üzenetem is. Azért haszontalan, mert merem feltételezni, hogy a hajléktalanok nem fogják olvasni, és ha olvassák is, gondolom tojnak rá. De mégis, talán valakihez aki tehet az ellen, hogy ne használják a patakpartot nyilvános toalettként, eljut a gondolat. Mondjuk egy éjjeliőrhöz, egy polgárőrhöz, a zuglói önkormányzatnál valakihez, vagy tudom is én kicsodához, de a méterenként leszart kerítés az Arany Alkony mellett nem valami szívderítő látvány. Mit lehet tenni vajon? Szervezzenek a környéken lakók megfigyelőállomásokat? Legyen ügyelet és felügyelet a szarzsákok felett? Vagy vegyünk egy Toi-Toi vécét és építsük be a díját a közös költségekbe?

Ma le kellett szállnom a 7-es buszról, mert nem bírtam elviselni egy srác szagát. A múltkor meg a harmadik villamossal jutottam el reggel a Bosnyáktól az Örs-ig, mert olyan büdös volt reggel mindegyik kocsi, azaz valakik aki bennük ültek. És nem is az én finnyás pofám itt a legborzasztóbb, hanem az, hogy a bűz és a kosz már senkit sem zavar. Minden ablak zárva, a pisaszagban meg békésen olvasgat mindenki. Biztos én is megszokom majd, csak úgy tűnik kell még egy kis idő. Ha meg nem megy, én komolyan veszek majd olyan száj elé csatolható valamit, ami Jackson-nak is volt.

A másik meg az, hogy kesztyűt is hordani fogok megint, még jó hogy szezonja lesz nemsokára, mert azért az mégis csak durva, hogy mire beérek a munkahelyemre, az első utam a kézmosó felé vezessen. Mintha kukásember lennék. Basszus, nyáron a hőségben megizzadva biciklizés közben nem éreztem magam annyira visszataszítónak, büdösnek, koszosnak, és elhasználtnak mint egy oda és vissza út alatt a BKV-n. 

Nagyon fura éjszaka volt ez a mostani, hogy aludni mikor aludtam, azt nem tudom. Fáradt is vagyok mint állat, pedig most indulunk vidéki turnéra.

Nah, mesélek is gyorsan! Első körben az történt, hogy iszonyú furát álmodtam. Álltunk Chillout-tal a 4-6-os megállójában, a Nyugati pályaudvar előtt, amikor egy rokkant nénikére lettünk figyelmesek. Hiányzott minden végtagja, melyeket műanyaggal helyettesítettek. Nagyon érdekes volt, mert a kezein és a lábain kívül, a feje is műanyag volt. Szóval szétesett a megállóban, de mindenki undorodva kerülgette, csak Chill és én mentünk neki segíteni. Miután összeraktuk és felvittük a villamosra, sok érdekességet mesélt, mi pedig úgy döntöttünk, hogy elkísérjük a Keletibe.

Egyébként nekem már volt olyan élményem, amikor művégtagot kellett visszasegíteni egy emberre. Nagyon fura dolog. Konkrétan itt a házunk előtt esett el egy fickó, és leszakadt a lába. Részeg volt, úgyhogy ez még tovább nehezítette a visszahelyezést és a csatok megszorítását.

Visszakanyarodva az álomhoz, a Keletinél aztán kettesben maradtam a nénivel, és nem tudom miért, de 5 évig ültem vele egy padon, mint a hajléktalanok. Ő meg csak mesélt és mesélt az életéről, így nekem repült az idő. Közben ő felszállt egy vonatra, de én maradtam valamilyen ok miatt. További 5 év telt így el, a turisták pedig etettek és kaját tettek le nekem minden nap a padra. Aztán egyszer csak jött egy olasz lány, aki elmesélte, hogy a néni akinek segítettünk, egy német cár felesége volt. Írt közben egy könyvet, amit nekem ajánlott. Bele volt írva, hogy "Gus-nak sok szeretettel, az együtt töltött évekért!"

Ekkor nagyon boldog lettem, hogy hallok megint a néniről, így felálltam, hazajöttem, letusoltam, és aludtam egy nagyot.

Pont hajnali 3 volt mikor elbóbiskoltam az álom szerint, amikor csörgött kétszer is a telefonom. Nem írom le ki volt, de az elsőt még nem vettem fel. Jól be is voltam ijedve, mert hallottam egy repülő nagyon közeli hangját, és átkoztam magam, amiért nem vettem fel, mert az illető biztos szólni akart, hogy ránk fog zuhanni egy nagy utasszállító masina. Másodszor, miután megnyugodtam, hogy mégsem lapítottak ki, már felvettem. Innen üzenem a hívónak, hogy remélem minden oké és rendeződött a helyzet, sőt a kulcsok is megtalálták azt a zárat.

Persze erre már Édespofa is felébredt, de legalább gyorsan elmeséltem neki az álmom. Rám nézett nevetve és csak ennyit bírt kinyögni: "Nagyon morbid!"

A különös éjszaka után meg bekapcsolom a Netvibes-ot, erre mi fogad az egyik bejegyzés címeként? Gus - The Beauty Issue! Hirtelen azt hittem, kirakták a nénike könyvét a netre!