"Vita" címke archívuma

Az Index vicces oldalról is megközelítette a gázos dolgokat, konkrétan fagyhalál elkerülésére ad jobbnál-jobb tanácsokat, de közben a tesómék már a bőrükön érzik a hatását az orosz-ukrán vitának. Egyébként ha tényleg nem lesz elég gáz, és nekünk is fagyoskodnunk kell, azt hiszem minden este rendezünk majd Uno partit, csak hogy összemelegedjünk.

Fura, de eddig egy kivétellel, akármilyen munkahelyen is dolgoztam, ha már két nő volt a csapatban, akkor szinte biztosra lehetett venni a marakodást. Előbb vagy utóbb, de elkezdték utálni egymást, csupán idő kérdése volt, hogy mikor. És szinte sosem lehetett rá kellően felkészülni, mert bármi, bármelyik pillanatban óriási erdőtűzre lobbanthatta az amúgy nagyon apró kis szikrát.

És sosem tudtam megakadályozni, ami nem tudom hogy hibámként róható-e fel nekem. Pedig már sokkal óvatosabb vagyok mint a pályám kezdetén. Próbálok figyelni az aprócska jelekre, de még így is már csak akkor eszmélek, amikor már nagy a baj. Oké, elsimítani a dolgokat sikerül néha, de megakadályozni sosem. És ellenpéldaként ott van az az egy kivételes munkahely, ahol ugyan 3 nővel dolgoztam együtt, mint a jelen esetben is, de mégsem történt egyetlen alkalommal sem öldöklés. Ők szerették és tisztelték egymást, de a titkukat nem sikerült megfejteni. A mai napig nem értem, hogy tudtak teljesen gördülékenyen együtt dolgozni, miközben az esetek többségében, azaz eltekintve ettől az egy esettől, még mindenhol hajba kaptak a nők egymás között. Volt olyan munkahely, ahová azért vettek fel, hogy oldjam meg a 8 női kolléga között kialakult feszültséget, és enyhítsem az elmérgesedett helyzetet. Életem egyik legszörnyűbb csődje volt, pedig mindent beleadva küzdöttem, de nem bírtam megérteni a dolgok lényegét, így megoldást sem találhattam rájuk.

Az pedig csupán elenyésző alkalommal adatott meg nekem, hogy férfitársaimmal dolgozzak együtt, és ez nem várható a jövőben sem túl gyakran, így azt kell szeretnem ami van. Márpedig én szeretek csajokkal melózni, de szívesen eltekintenék attól, hogy én legyek a bíró, az edzői feladatkört meg rettenetes mód kerülöm. Szerintetek miért nem vagyok képes hathatósan kezelni az ilyen dolgokat? Mit kellene tudnom, amit még nem tudok? Okosítsatok! Vajon csak számomra adatik meg, hogy napi szinten harcok tömkelegébe futok bele, vagy ez az általános viselkedés, ha több nő kis helyen sokáig van összezárva? Netán csak én nem látom a megoldás kulcsát, pedig ott van a szemem előtt? 

Most megint ott tartok, hogy remélem minél több rossz tulajdonságot sikerül kiírtanom magamból amiket a szüleimtől örököltem. A szerencse az, hogy már profinak számítok a témában, hiszen több mint egy évtizedig tartott pár kitűzött viselkedésforma teljes leépítése, most biztosan gyorsabban összejön.

Néha egyébként a miatt is sajnálom, hogy nem lesz gyerekem, mert nem lesz kinek tovább adnom ez a töméntelen tudást. 

Szóval ahogy tegnap ígértem, elmesélem a vasárnap reggelem, ugyanis visszaütött a vicces rendőrös történet.

Bicajozok a Hősök tere környékén, amikor elém vágódik egy rendőrkocsi, kipattan belőle egy csaj meg egy srác: "Igazoltatás!" Mondtam nekik, hogy rohanok melózni, 10 perc múlva a boltban kell lennem, várnak is már. Nem hatotta meg őket, igazolvány elő, bringa alvázszám leolvasva, rádió üzembe helyezve. 20 percig tartott mire kiderült, hogy nem köröznek és a járgányom sem lopott. Legalább haszna is volt, úgy is kéz alól vettem!

Mint az őrült úgy tekerek be ezek után a melóba, mire a kollégáim hülyéskedve: "Már messziről látszik rajtam, hogy komcsi vagyok, biztos ezért állítottak meg!" Persze csak viccnek szánták, de én nem értem az ilyen viccet, ráadásul értelme sincs annak amit mondtak, sőt még szarul is esik. Aztán szóba került a tegnapi hajcihő, aztán meg jött a "Gyurcsány takarodjon", meg a "Kilopják a szemünket is" és hasonló indulattal teli szövegek. Vitázni nehéz, mert szóhoz jutni küzdelem árán lehet, és felesleges is. Újra megfogadom, hogy hallgatok, egy fél mondatot sem szólok ha megtudom, hogy valaki ennyire érzékenyen van érintve a témában, főleg nem a munkahelyemen. Elég ha minden nap, mindenhol ezt hallom, nem kell még ott is.

Én nem akarok senkit meggyőzni arról, hogy az a helyes amit én gondolok, hát engem se akarjon ugatva senki az ellenkezőjéről. Mostantól itt a blogon is visszafogom magam, mert a francnak sem hiányzik ez az egész.

Megy a közszolgálati tévében ez a parlamenti vita, és mindenki mondja a magáét, vérben forognak a szemek, fújjolnak, hőbörögnek, de a középút felé senki sem közelít, csak távolodnak. Amennyiben ők távolodnak, mi is fogunk. Sajnálatos!

(Néhányan alszanak is, és ez nem vicc! Mutatja a televízió.)