"WestEnd" címke archívuma

Kicsit bosszankodva indult a tegnapi nap, mivel a szombaton vásárolt ruhaszárítóhoz két balos elemet adtak, így nem tudtuk összeszerelni és vissza kellett mászni vele az Auchan-ba, de sebaj. Végül is rendesek voltak, rögtön visszaadták a pénzt és így vehettünk egy jó kis olasz gyártmányt az olcsó kínai helyett. Érted? Na, de nagyon előreszaladtam a történtek elmesélésében.

Ugyanis mikor elindultunk itthonról, keserves macskanyávogásra lettünk figyelmesek a szomszéd udvarról. Nekem több sem kellett, macskabuzi lévén, rohantam át megnézni mi ez az éktelen ricsaj. Pár pillanat alatt észrevettem a fűszálak között mocorgó kis szürke kölyköt, felkaptam és sietve Édespofa orra alá dugtam. Rajta nem láttam annyira a lelkesedést, így mivel fél szavakból is megértjük egymást, azonnal a szülő felkutatása lett az elsődleges cél, nem pedig a kisállat felhurcolása a lakásba, és cumisüvegből etetése. Visszamentünk a szomszéd házhoz, de sajnos a csöppség anyukáját nem találtuk, ellenben egy éppen kismacskákat pottyantó, másik anyukát találtunk. Már három kijutott a hátsó kijáraton, akikhez este újra visszamentünk, csak megnézni, hogy minden rendben van-e velük. Szóval vissza a délutánhoz, hisz Édespofa szerencséjére egy fiatal pár is kijött megnézni mivel foglalatoskodunk, így mivel Redblek a telefonban nemet mondott egy újabb macsek befogadására, így ők vették magukhoz. Happy End lett a történet vége, de a többi tegnap világrajött kisállat sorsáról még be fogok majd számolni.

Ezek után én persze a kocsiban is csak azt hajtogattam egész úton, hogy: "Kismacska! Kismacska! Kismacska! Pupúúúúúú!" Mely skandálásnak csak a WestEnd-ben lett vége, hiszen ott azért mégsem viselkedhetek úgy mint egy 5 éves gyerek. Egyébként a bevásárlóközpontot körülbelül fél óra alatt meguntuk, és arról kezdtünk beszélgetni, hogy mi a francot szeretnek mások ebben a hodályban, hiszen még jó üzletek sincsenek, amióta ugye a Diesel is megszűnt.

Aztán végül úgy döntöttünk, hogy cigizünk egyet, kettőt, hármat a friss levegőn, amíg kedves barátnőnk megérkezik és beülünk az általa kinézett U2 3D mozira. Nem akarom megbántani nagyon a zenekar rajongóit, ezért csak finoman az észrevételeim. Első körben nem tudtam mi zavar jobban, az untrendi szemüveg, vagy a zenekar produktuma. Aztán persze a 3. szám megmentette kicsit a dolgot, hisz a New Years Day nem rossz nóta, de aztán megint olyanok következtek, melyeknek még a címét sem ismertem. Gyalázat, hogy igazán csak a One és a The Fly került be ebbe a felvételbe a jó dalok közül, ellenben egy csomó nyávogás helyet kapott. A vége felé aztán a századik Peace, Love, No War és hasonló ideológiai sablonduma után megállapítottam, hogy Bono igazából a világ Kovács Ákosa. Adj hitet! Az egyébként látványos 3D filmecske pedig közel olyan jó hangulatú volt mint egy Vidám vasárnap. Személy szerint csak fanatikus rajongóknak ajánlom, de ők vigyenek egy százas csomag papírzsepit.

Egyébként pedig az évek során nekem fel sem tűnt, hogy Edge-nek milyen jól áll az öregedés. Egyre dögösebb pasi lesz, ellenben Bono-val, akinek néha mutatták a cipőjét, és totál kiábrándító volt a magas talpú Buffalo, de gondolom a "magassága" miatt kellett!

Letudtam az idei West End és McDonald's látogatásomat is egyszerre. Történt ugyanis, hogy Édespofa 23. szülinapjára készülődöm és bevásárlókörútat terveztem ma délelőttre. Nem írom le merre voltam még, mert ő is olvassa a blogom, de a West End útba esett. Sokféle ellenérzésem van az Árkád kivételével minden mega pénzszívó hellyel és hosszas tanakodás és gyomorforgás megnyugtatása után mégis benéztem a West End-be. Eleve utálom ott az eladókat, mert szinte minden boltban "kihaneménszösziszépvagyokéslehengerlő" csajok dolgoznak akiknek semmi keresnivalója nem lenne a kereskedelemben, max kirakati babaként.

Szóval bementem a Springfield-be, mert jó cuccaik vannak és ötletes, vidám kollekciójuk. Nézelődök, de a szemem sarkából látom, hogy a bizti őr olyan mind egy tappancs és nem akar letapadni rólam. Ok, elviselem, mert valami furcsa okból, mindenhol ezt csinálják. Biztos mondták nekik!

Kérdezem a kiscsajt: "Bocs, ebből a papucsból lenne negyvenkettes?"

Csaj: "Az van ami kint van."

Szóval nézzem meg letérdelve a földre. Sebaj, akkor lépjünk tovább!

Odamegyek újra: "Ne haragudj ebből az akciós naciból szeretnék egy harminckettest. Lenne?"

Kiscsaj, úgy hogy meg sem nézi: "Nincs. De a drágábból igen!"

Én: "Okés, akkor felpróbálom a harmincnégyest."

Kicsit ugyan nagy lett, de már hónapok óta nézegettem, gondoltam ennyiért (13000-ról, felére árazva) nem hagyom itt.

Kassza és újabb kérdések:

Én: "Fel tudnád hívni az Árkádot, talán nekik van kisebb"

Csaj: "Igen, pillanat!"

Lekasszázott még három embert, majd telefonált és nem volt ott sem.

Én: "Jó akkor elviszem ezt! Köszi."

Csaj: "Tizenhárom lesz."

Én: "Ok, de ez a féláras csak nincs rányomva. Az összes többin rajta van."

Csaj: "Ez ennyi!"

Én: "Oké, akkor viszlát!"

Mindez kb. fél órát vett el az életemből de legalább nem hagytam a csaj zsebében hatezerötszáz forintot.

Nem elég, hogy bosszantott a dolog még éhes is lettem. Gondoltam egy ilyen szar napot, hogyan is lehetne jobban elcseszni - MEKI.

Rendelés, majd mondja az újabb kiscsaj: "Várni kell a tortillára, ülj csak le majd kivisszük."

Mindent megettem mire kiért, de egy ilyen kicsi kaja még elfért a gyomromban. Fele akkora mint a Burger King-es, ugyanannyiba kerül és az íze, az nem semmi, mert nincs neki. Jó étvágyat!

Oh, és bent voltam másfél órát amire a parkolóban kifizettem négyszáz forintot.

No komment!