"Work" címke archívuma

Ebben a hónapban a merkúri energiáim segítenek a kommunikációban és a tanulásban, kreatívvá válok és lenyűgözöm a környezetem. Érzelmi téren kiegyensúlyozott, nyugodt és birkatürelemmel rendelkező leszek, nagy kedvvel és várakozással nézek a hétfő elébe-írja a horoszkópom.

Nos, ebből a nagy várakozás igaz, a többi szemen szedett hazugság és kitaláció! Reggel a BKV Bosnyák téri jegypénztárában akartam áldozni, de a néni elzavart, hogy váltsam már fel a tízezresem, mert ő ugyan addig jegyet nem ad amíg kisebb pénzzel nem jövök. Mondtam neki, hogy ne már még én szaladgáljak apróért, akkor inkább ma ingyen utazom! Felszálltam a piros hetesre, majd a Blahán le és mindezt ingyé!!!

Aztán tele önbizalommal be az állásinterjúra, ahol köbö fél óra alatt kiderült, így a második fordulóban, hogy azért nem fognak felvenni az üzletvezetői állásra mert túlzottan vevőközpontú szemlélettel állok a kereskedelemhez. Szerintük egy vezető feladata nem a vásárlók maximális elégedettségi szintjének elérése, hanem az eladók (azaz ebben az esetben árufeltöltők) koordinálása, a termékek kipakolása, árazása, visszáruzása. Mint megtudtam, náluk nem cél foglalkozni a vevőkkel, mert olyan alacsony árakon dolgoznak, hogy úgyis mindenki, mindent megvesz. Javaslatot is kaptam, hogy az én tapasztalatommal és hozzáállásommal, inkább a Versace és a Dolce & Gabbana boltjaiban keressek munkát, ott még fontos lehet a vásárló seggének nyalása.

Ezek után hazafelé ballagva, a Blahán majdnem felöklelt egy görkoris srác és olyan arcok jöttek velem szembe, hogy szabályosan félelmet keltettek bennem. Biztos régen jártam aluljáróban és utaztam tömegközlekedéssel, azért szoktam el a látványtól. Elfelejtettem már azt is, hogy az aluljáróba úgy szabad csak bemenni, hogy a lépcsőn lefelé belégzés, a túloldalon felfelé kilégzés. Ezt valszeg manapság már a tüdőm sem bírná és ott esnék össze lila fejjel az összepisált kövezeten, aztán akkor én is jó bűzös lehetnék és nem néznének ki a társadalomból. Mit nekem Lolita Lempicka!

Azt a bizonyos kereskedelmi egységet ma is meglátogatták a karbantartók, az ilyenkor szokásos óraleolvasások kapcsán. Én most is nagyon megörültem nekik és ecseteltem már másodszor a csótányok elszaporodásának tényét, amit egy kuka mellett talált méretes példánnyal bizonyítottam is. A válasz, mint az előző hónapban is, most is úgy nézett ki, hogy: "Szólunk az illetékes szakembernek és jönnek!" Köszi!

Felteszem most sem szólnak semmilyen illetékesnek ezért nekem kell majd intézkednem. Több hirtelen felmerült lehetőség közül is választhatok: a, csótánycsapda (állítólag ez olyan halálos bigyó, de ahhoz át kellene mennem vásárolni a multihoz) b, összeszedegetem őket a kis kezemmel (aztán akár meg is lehet őket enni, úgy hallottam más kultúrákban ezeket élvezettel fogyasztják) c, összeszedem az összeset és beviszem holnap az állatkereskedésbe (feltételezem a kígyók örülnének nekik) d, forgatok velük egy csótányinváziós horrorparódiát (ha volt már olyan akkor bocsi).

Most hogy ezeket felsoroltam, azt hiszem inkább várok még egy napot, ma úgyis megöltem már egy darazsat (mert meg akart csípni) és gyötör a lelkiismeret!

Most jut eszembe azt említettem már azt, hogy pontozni kell az üzletvezetőknek a karbantartók munkáját? Havonta körülbelül 3 percre látom őket, (plusz kétszer egy évben az elromlott légkondi miatt hívom őket, de akkor meg eszükbe sem jut kijönni) és 1-től 5-ig osztályzatot kell nekik adnom, amit persze mindig aljas vihogás kíséretében szoktam megtenni. No, erre ma a tudatalattim keményen odatett nekik és kávéfőzés közben véletlenül egyest írtam mindhárom rublikába, amire szerencsétlenek rácsodálkoztak egy nagyot! (Innen kérek elnézést, csak jöjjön már az a csótányszaki!)

Azt hiszem mélyen elgondolkodtatott ez a mai nap és valszeg én is benyújtok egy népszavazásra alkalmas kérdést. A megfogalmazása még nem tudom milyen lesz, de természetesen olyan amire csak igennel lehet válaszolni; a tárgy pedig a 4 napos munkahét bevezetése lesz, mert szerintem 2 pihenőnap iszonyatosan kevés és csupán arra elég, hogy kipihenjük a megfeszített munkával töltött időt. Ha ez megvalósul, akkor mindenkinek lehet majd olyan gondtalan és szárnyaló napja, mint nekem a mai. Tudjátok én azért nem megyek el "rendes" munkahelyre dolgozni, mert nem bírom ezt az öt napos igát. Inkább melózok napi 12 órát, hiszen akkor nem megy el feleslegesen a fél nap és tudom, hogy ha vége, akkor másnap vagy akár harmadnap is itthon maradhatok, majd kitölthetem kedvem szerint a jól megérdemelt két-három szabadnapom.