"Zslatko" címke archívuma

Hogy tud elrepülni úgy 3-4 óra, hogy észre sem veszed? Én tegnap este bármeddig tudtam volna ülni a Tandemben és hallgatni az asztaltársaságunkat, néhány dolgot pedig még most is emésztek. Annyi lebilincselően érdekes témáról volt szó, és megannyi, számomra építő véleményt ismertem meg, hogy napokig el fog tartani mire lecseng bennem ez a kellemes érzés. Feltöltődtem! És persze az egyre jobban az asztal alá csúszó emo-s csapatot, is végtelenül felemelő volt látni!

Egyébként meg igazából azért van szar kedvem, mert még tegnap elveszítettem Zslatit a Hungária és a Thököly kereszteződésében. Pánikrohamot kaptam a kocsiban és kiugrottam a pirosnál, de mire jobban lettem és visszakászálódtam volna, már sehol sem volt az autó. A térdig érő hóban kerestem Édespofát, de sehol sem találtam, és a telefonja is ki volt kapcsolva. Ma meg már alig várom, hogy megint aludhassak, és az álom folytatásában megtaláljam végre!

Én mondom ez a Zslati gyerek egyre ügyesebb! Azt ugye eddig is mondogattam, hogy egy csomó mindenhez van tehetsége, sőt eszes, baromi szexi, és most már azzal is kezd még nagyobbra nőni a szememben, hogy egyre több olyan dolgot csinál, melyhez nekem fingom sincsen. Például most a webszerkesztéssel itt tart, én meg kaparom össze magam a padlóról!

Bizony szar ügy mikor hirtelen jön, aztán újra, és még az ujja is szaros lesz az embernek. Vince (aka Vince(nt) újra a régi: "Betolom a kajákat, nyomatok rá sok-sok kólát. Böfögök és kell már fingani is, de nagyon. Mordul a gyomrom is - gondoltam, ennek a fele sem tréfa, irány az 1. emeleti budi, mert reggel még kevesen használják. Benyit, mind2 fülke 'okjupájd', piszoárba nem tolom, így ELSE ágon nyomás a második. Lépcsőfordulón már görcsöl a belem, közben mormolom: "nem tolhatod itt ki, nem tolhatod itt ki, bárki jöhet. ..."

Ha pedig már az önmagunkhoz való visszatalálás a téma, akkor remélem ez Amby-nek sem fog sokáig tartani: "Örültünk volna, ha bekerülünk a Goldenblog 2008 helyi.érték kategóriájának első tíz helyezettje közé. Amikor azt mondom, örültünk volna, nem is értek többet alatta. Nem vártuk, hogy bekerülünk és nem is éreztük többre érdemesnek magunkat. De arról nem volt szó, hogy rosszkedvem lesz tőle, ha mégsem!!! ;-) Pedig, ez lett a vége. Megnéztem a tíz blogot, jókat választottak, Basahalom első helyének így kellett lennie, Marci, Zhaoman, Csanád egyaránt évek óta kiemelkedő külföldi blogok. Ha tehát nincs mit kötözködni a Goldenbloggal, akkor hol van a gond? ..."

És neki sem, hiszen mióta a Goldenblogon felfedeztem a Hogyan-Fu blogot, nagy kedvenc lett belőle nálam, és nem szeretném ha a szerkesztője felmondaná a szolgálatot: "Ez haszontalan bejegyzés lesz, mert még én sem tudom a választ. Egyelőre minden kurva reménytelen, üres és jövő nélküli, és egy kicsit meghaltam belül. Lesz még jobb is, biztosan. ..."

Aztán az "évi egy" bejegyzés Édespofa blogjába is megszületett, bár azt is én írtam, tehát nem egészen hű ez az ajánló a Blogbuzi alcíméhez. Mégis talán ez most arra sarkallja Zslatit is, hogy írjon még karácsonyig valamit!

Szóval az van, hogy az én Édespofámat a főnöke beíratta egy Webdesigner tanfolyamra, mivel most már az Ötlet-Ház is a feladatkörébe tartozik, és hogy minél szebb és jobb legyen, ugyebár az én szerelmemnek is okosodni kell. 

Ma este hazajöttem, és olyan büszke voltam amikor megmutatta az első háziját, hogy majd összecsókolgattam, pedig biztos nem nagy dolog mások szerint, de szerintem az. 

Itt van nálunk Zslati gyerekkori barátnője, mi meg fetrengünk a dumától. Tudósítok nektek, nehogy kimaradjatok:

- Vettünk tengerimalacot. Olyan édes, mondja hogy hüpp-hüpp-hüpp.
Erre mutatja a képet amin négy malac van, én meg kérdezem:
- Nem egyről volt szó?
- Nem kettő, de az egyik persze terhes volt, így most van egy Nyunyó, de Csöre született előbb. Persze fent voltam mikor születtek, mert olyan hangosan nyöszörgött.

- Hallottad már az új Madonna dalt, a 4 Minutes című borzalmat?
- Huh, nem is tudom, az a "Tik-tak-tik-tak"?

- Kimegyek vécére!
Pár pillanat múlva félve bekukkant a szobába:
- Mi az a klotyóban, amit nem én csináltam oda? Rápisilhetek?
(Egyébként a muskátli leesett lila virágai voltak, amit Édespofának készítettem oda, hogy virágokra pisilhessen! Én sem vagyok normális egyébként!)

- Most jön az a kérdés, hogy mi van Jancsival. - mondja Zslatko.
- Jah, tényleg az apja belém van szeretve, pedig ezt a pólómat még nem is látta. Mondjuk van egy jobb is, abban még jobban kilóg a mellem.

- Ha már írsz rólam, akkor kérdezd már meg a blogon, hogy a szexmánia az probléma-e. Majd válaszolok mindenkinek aki kommentel.
- Jah, Zslati! Világosíts már fel ha meganalizálnak hátulról, az először fáj?

- ... Az meg durva, hogy a múltkor úgy megraktak bagózás közben, hogy el sem bírtam szívni a cigit!

- Múltkor felhívom a pasimat, mondom neki kellene egy kis telefonszex. Erre azt mondja, hogy most nincs kedve. Mert ő olyan, hogy kedv kell neki, de akkor bírja az igényeimhez mértem 6-7 órán keresztül is!

- Jaj, már megint pisilnem kell.
- De már nincs muskátli!
- Hihi, de van mert úgy húztam le, hogy maradt még egy kicsi!

Erre visszaér a pisiből és mutatja, hogy lefotózta a muskátlit a vécében mielőtt rápisilt:
- Olyan szép, kirakom háttérképnek!
- muskátlirapisiltem.com - mondja Édespofa.

- Tudok neked munkát Gus egy most induló fitness klubban.
- Jó, de én nem vagyok túl sportos az nem baj?
- Nem, vannak irodai munkák is.

Szóval akkor most jöjjön a blogtalálkozós élménybeszámoló, meglepetésvendégekkel, külföldi sztárokkal, szülinappal, és sok fotóval.

Jó szokásomhoz híven, megint sikerült elkésnem az általam szervezett találkozóról, de ezzel azt hiszem sok újat nem mondtam. Mondjuk nem én tehettem róla, hanem Amby, de ezt ne firtassuk, legyen elég annyi, hogy az új kocsijuk baromi szép, de lassú. Mindegy is, a lényeg az, hogy 20 perces késéssel azért beestünk a Tandembe, ahol meglepve tapasztaltam, hogy milyen kevesen vannak. Persze most már belátom, az időpont megválasztása nem volt a legjobb, ezért is nem tudott ott lenni pár eddigi törzsvendég, mint Ana, Kyan, Mike, Wovbagger, és még sorolhatnám, de talán pont ezért meg ott tudott lenni Euthymia, Balázs, vagy éppen Nilito.

Mivel a humor nagyágyúi, mint már fent is említettem, nem voltak ott, én pedig nem vagyok egy vicces figura, a blogtali eléggé csendes és beszélgetős irányba mozdult el, melyet csak Fcking bugyogója, Ricsi álszerénysége, Szuperapu füstölése, Lost mérgelődése, Redblek vakuvillanásai, Numa beszólásai, Katica szépsége és kedvenc Zoltánom vérszívása zavart meg néha.

Külön öröm volt számomra Eszencia, Mohikán, Euthymia, Külföldi, Fcking, Ada, Agi, Noel és Nilito megjelenése, akiket már régóta meg szerettem volna ismerni, de eddig egyik összejövetelre sem tudtak eljönni. Eszencia egyszerűen imádnivaló volt, Mohikán baromi szimpatikus, Euthymia mosolygós, Külföldi nagy dumás, Fcking vicces-részeges, Ada csillogóan hófehér mosolyú, Agi csendes megfigyelő, Noel igazi angol úriember, Nilito pedig csupa kedvesség.

Szülinapot is ünnepeltünk, hiszen Amby betöltötte az 50-et (azaz 33-at, ami hihetetlen, tekintve az öreges külsejét?)! Ezt a méltóságot és komolyságot megkövetelő kort, nem is tudtuk volna szebben megünnepelni, mint egy WU2 samponnal, és egy eszméletlenül pink pólóval, amit már csak heterók hordanak, ugyebár! (Ugye mindenki tudja miért e kettő dolog mellett döntöttünk!)

Nem is szaporítom a szót, itt találtok még egy csomó képet tőlem, melyekre ha ráklikkeltek, nagyobbak lesznek, itt pedig Redblek fotóalbumát. Nálam érdemes elolvasni a címeket is!

Jah, és valaki árulja el, hogy ki volt a két kedves arc Apuskával, mert bemutatkozás hiányában, őket végképp nem tudtam név szerint említeni.

Ma vagyunk 2 évesek Édespofával, és eszembe is jutott az első találkozásunk, amit ha jól emlékszem még el sem meséltem nektek.

Nagyon romantikus randi volt, amit a GayRomeo-n beszéltünk meg, a Ferenciek terére, a Match közért elé. Én hazafelé siettem a munkából, gondoltam ha óriási lesz a csalódás, akkor már szállhatok is fel a buszra, és csak pár perc esik ki az életemből. Most biztos sokan úgy gondoljátok, hogy mennyire kegyetlen dolog így készülni egy találkozóra, de a melegek többsége biztosan tudja, hogy mennyire félrevezető tud lenni egy kép és a netes ismerkedés. Rengeteg idiótával és szellemi fogyatékossal lehet összefutni, sőt olyannal is aki nem saját fotóval próbálkozik, sőt a profilja is tele van hazudva (ugye Csaba).

Szóval visszakanyarodva a mi kis randinkhoz, ott nem ez történt. A profilba felrakott képek híven tükrözték a valóságot, tehát akit elképzeltem, az ott várt rám a bolt előtt, a kezét tördelve. A bemutatkozás után az első amit észrevettem, hogy Zslatko csupa Mustang ruhában van, én pedig akkoriban ott melóztam. Gondoltam is magamban, hogy milyen fura ez, és átfutott az agyamon, hogy honnan tudhatott arról, hogy hol dolgozom. Kiderült pár perc alatt, hogy az anyukája is a cégnél melózik, mely hír hallatára teljesen elfehéredtem, de aztán megnyugtatott, hogy ő nem a főnököm gyermeke, hanem a varrodában melózik a leendő anyósom. Vicces, mert a gyár meg 30 kilóméterre van a szülővárosomtól és ezek szerint 10 év különbséggel, de ugyanazon a környéken nevelkedtünk.

Mivel már az előzetes üzenetekben megbeszéltük, hogy zeneileg egy hullámhosszon vagyunk, így adott volt a műsor, miszerint nem megyünk unalmas kávézókba, hanem első randi gyanánt lemezeket fogunk hallgatni és másolni. El is indultunk hozzám, de mikor a ház elé érünk, újabb meglepetés fogadott. Kiszálltunk a kocsiból, mire Zslatko: "Jé, te itt laksz? Ezt a házat jól ismerem, itt él a cégunktől egy alkalmazott és a főnökömnek is is van lakása, amit meg egy másik alkalmazottnak ad ki albérletbe." Ekkor már csak röhögni tudtam a sok egybeesésen!

Ha jól emlékszem szinte hajnalig muzsikáltunk mielőtt elváltunk egymástól, de tartottunk magunkat ahhoz, hogy nem szexelünk az első alkalommal, amit nehezen, de kibírtunk és kitoltuk egy nappal.

Azóta Édespofa itt lakik, bár hivatalosan csak az első évfordulónkon cuccolt át, addig hátizsákban hordta a ruháit és a fogkeféjét. Azt szokták mondani, hogy a második év környéke vízválasztó lehet, de én semmilyen sötét felhők érkezését nem észleltem, sőt egyre jobban szerelmes vagyok.

Hetek óta készültem már Édespofa születésnapi meglepetésével. Csináltam a saját két kis kezemmel tortát, bulit szerveztem és ajándékokat vásároltam. Nagyon jó volt látni a mosolygós fejét, amikor bebújt mellém az ágyba tegnap este. Szeretem boldoggá tenni.

(Köszönöm: Ana, Spring, Redblek, College, Mimke, Sini, Kriszti, Janó)

Az előbb hívott Gus, hogy bekötötték neki az infúziót. Számításaim szerint kb. most tolják a műtő felé. Pár óra múlva rohanok látogatóba.

UPDATE (14.58): Felhívtam a kórházat, az ápoló megnyugtatott, minden rendben ment.

Voltam ma Pupunál látogatóban. Holnap dél körül kell majd nagyon izgulni, akkor fogják műteni. A doktornéni előadta neki, hogy mit is fognak csinálni, meg hogy kb. mire lehet számítani, és sokkal durvább dolgokat mondott mint ahogy gondoltunk. Most izgulok nagyon.

Holnap ilyenkor ugyanitt...

A mai estétől lehet számítani arra, hogy egy hétig nem saját, hanem általam szeretett, tisztelt és nagyra becsült bloggerek fogják megtölteni a blogom, érdekes, vicces, elgondolkodtató, és izgalmas bejegyzésekkel. Lesz post többek között Attis-tól, Anyuha-tól, Wiko-tól, de a régóta eltűnt College is feltűnik majd itt. Jó szórakozást kívánok mindenkinek, és sok hozzászólást a felvetett témákhoz, melyekre a szerzők remélhetőleg válaszolni is fognak, sőt Zslatko is itt lesz veletek, (zslatko@gmail.com, ha kérdésetek lenne) mint a blog megbízott gazdája. Ha minden jól megy, jövök én is 5-7 nap múlva, illetve az egyik délután egy előre dátumozott általam összehozott évértékelő írás is meg fog jelenni, a tévésorozatok kategóriájában.

Még egyszer köszönöm a bloggerek segítségét, hiszen olyan lelkesedéssel fogadta mindenki a felkérést, hogy igazán meghatódtam. Volt olyan kedves emberke is, aki egyszerre több írását is a rendelkezésemre bocsátotta. Remélem egyszer viszonozni tudom azt a sok szeretetet amit tőletek kapok.

Egyszerűen nem értjük azt a jelenséget, miszerint minden mosás alkalmával Édespofának kétszer akkora ruhaadagja gyűlik össze mint nekem. Valaki fejtse már meg nekünk ezt a rémesen izgató talányt!

Azt hiszem Édespofa egyik kedvenc filmje a Brokeback Mountain, hiszen minden alkalommal megnézi, amikor az HBO-n megy. Szeretem ezért is.

Depresszió a WC deszkán (Restroom Depression)

Amikor már a szar is le van szarva! (Where even shit sucks)

Romantikus dráma, 2007

Főszereplők:

Dávid - Marco Dapper
Gábor - Colin Farrell
Klaudia - Nicole Kidman
Gábor anyja - Maggie Smith

A film tartalma:

Klaudia, Dávid és Gábor, na meg Gáborka és a mutter. Emberek, akinek közük van egymáshoz, vagy mégsem? Budapest - London - New York - Budapest, és egy prostiból is lehet jó anya. Szerepek, pillanatok és időnként kibogozhatatlan helyzetek, amikor egy rakás bélsár is képes történelmet írni.

Dőljön hátra, és képzelje el magát a vécén ülve, korán reggel. Nézzen bután ki a fejéből, és higgye azt, hogy Önnel ez nem történhet meg. Egy ember, aki elindul, hogy learassa a sikert. A múlt viszont nem felejt, hanem kísért láthatatlanul, de mégis érezhetően belép a jelenbe, és mindörökre bevési a monogramját Gábor is, aki csak a múltját szeretné megismerni, de rájön, hogy inkább felejteni akar.

A film segít annak megértésében is, hogy soha ne kérdezzünk, mert a végén szaros lesz a kezünk, és a visszafojtott érzések rákot okozhatnak, ha időben nem ismerjük fel a veszélyt. De ha mégis, a döntés akkor is a miénk, hogy beszálljunk vagy elinduljunk az ellenkező irányba. De azt se felejtsük el: minden reggel a vécédeszkán kezdődik.

A Depresszió a WC deszkán a közelmúltban napvilágot látott Novella című nagysikerű közösségi blogirodalmi alkotás zseniális adaptációja.

Egy kiragadott párbeszéd, telis-tele fordulatokkal

- Fiatalember! Én tudom, kit keres.

- Tudja, hogy hol van az édesanyám?

- Igen! És 100 dollárért hajlandó is vagyok megmondani.

- 100 dolcsi!?! Maga nagy piréz! De jól van, legyen. Csak mondja már!

- Én vagyok az anyád, fiam. Na ide a száz rongyot!

- Anya? Te? Na neem, ez nem lehet!

- Szállj már magadba, fiacskám! Mennyi is vagy? 41? Vagy lehet, hogy neked nincs is anyád? kaptál egy esélyt az élettől, el is baszhatod, ha akarod, de ha tudni akarod, kik a családod, akkor hiszel nekem.

- Na jó, itt a pénz. Van ott még, ahonnan ez jött, de aztán mindent hallani akarok. Apámról, a testvéreimről, mindenről! Megértetted, muter!?!

- Hátrább az agarakkal, Gáborkám! Na adj egy cigit a vén szopós pofámba, aztán hallgasd, milyen életet szalasztottál el: apád hivatásos spermadonor volt, mint exfutballcsillag. Aztán elkábítószerezte az agyát, a tökeit meg kártyán veszítette el, bár nem tudom, mire kellett ez annak a kínai étteremlánctulajdonosnak... rejtély. Na mindegy. Akkor erre apád gondolt egyet, utolsó pénzén kurvázni ment, hogy saját magának bizonyítson. Mit ad isten, engem nézett ki az öreged, akkor még nem voltam ilyen vén ványadtseggű lotyó- gumit nem használtunk, mert láttam, hogy tényleg nincsen töke.

Addig balfácánkodott rajtam a csirkefogó apád, amíg golyók nélkül is összehozott. Na te így készültél.

- Húh... aaaahhh. Óóóóhhh (kínok között a könnyeivel küzd) ...és hol van apu?

- Fene tudja. Mmég akkor éjjel visszament a kínaihoz, jól bezabált, azóta senki sem látta. Igaz, azt beszélik még, hogy akkor este rekordmennyiségű szecsuáni-marhát adtak akciósan! Még én is ettem egyet, rágós volt kicsit, de ökör lehetett, nem bika, mert nem éreztem azt a rohadt kanszagot rajta. De minek kérdezed, ha fáj a lelkednek, te szegény?

- (üvöltve zokog) - Milliárdos vagyok anya, bazdmeeeg! az élet nem rejt már számomra kihívást. Szenátor akarok lenni, aztán elnök! Szükségem van valamilyen családra, még ha ilyen elbaszott is!

- Na-na fiam! Elbaszott te vagy! De ha ennyire felvet a pénz, megajándékozhatsz még néhány zöldhasúval, aztán ejtek pár szót a testvéreidről is, bár nem hiszem, hogy javadra válna, főleg ha elnök akarsz lenni.

- Itt az autóm is. Odaadom, csak beszélj!

- Húgod, Klaudia, gyönyörű leány. Pont olyan szép mint Dávid, az ikertestvére....

- Miket beszélsz? Klaudia??...

- Igen, fiacskám. A régi szerelmed. Én küldtem rád, hogy csábítson el, amikor kezdtél meggazdagodni. Aztán nem mindig tudott menni, akkor Dávid vette fel a nővére ruháit, és ment veled. Jaj hát ő is olyan bájos mint Klaudia, meg abban az időben sokszor volt görbe estéd.

- (megtörten) Görbe-ferde - nem mindegy? én meg rivalizáltam Dáviddal, azt hittem, udvarol Klaudiának. (egy fényképet gyűröget és suttog) csalódtam benned, szerelmem.

- Naaa nem kell ennyire letörni. Kikupálsz minket, aztán mint egy rendes család, támogatunk a választásokon. Apát meg majd én szerzek neked.

- Attól tartok, én is. Mit akarsz még tőlem, te banya?

- Elmegyünk egy DNS-vizsgálatra, aztán egy talk-showba, ja és hogy a 42-es busz álljon meg a házunk előtt (*ne csak lassítson), rosszak már ezek a virgácsok, fiam, sok férfit elintéztek már...

- Hagyjuk ezt most! Le kell győznöm a démonaimat, majd reggel átgondolom.

- Még azt áruld el nekem, hogy tudott egy lelencgyerek ennyire sikeres lenni?

- Hát erről van szó pontosan! minden reggel a wc-n kell ücsörögni, de legalább fél órát, ahol le lehet húzni egy életet, na ott születik a siker bazdmeg!

Google Maps helyszínek:

A helyszínek a honlapon szemügyre vehetők, sőt klikk után tetszés szerinti részletezésben tanulmányozhatók: Budapest - Oktogon, London, New York

Negatív kritika: Egy újabb sablonos langyi történet a mozikban

Az alkotóknak hihetetlen mélyrepüléssel sikerült eljutniuk a budin kábelező meleg pasitól a gyermekét keblére ölelő apáig. A vérszegény történet meglepően erős hidat képez a mozi és a szappanoperák világa között. Már a témaválasztás is nagy melléfogás, bár a �futottak még� kategória sor végére pont befér.

Mert miről is szól a történet? Három ember, akikről a film elején még nem tudni, hogy kapcsolódnak egymáshoz, de a történet előrehaladtával egészen szűk kis családdá húzzák össze magukat. Erre kiáltanak fel közhelyesebb emberek, hogy kicsi a világ! Itt aztán egészen kicsi! 1 darab anya 1 darab méhére korlátozódik. A mellékszereplők alakítása megmenthetné a filmet, de őket úgy látszik, nem értesítették a forgatásról, mert más magyarázat nem lehet arra, hogy a tisztelt néző kénytelen beérni az összes főszereplő anyjával, és előbb nevezett anya összes gyerekével.

A cselekmény fonala egy halálra gázolt csiga sebességével halad előre, mintha a készítők attól féltek volna, hogy szegény mozibajáró szédülni fog a székén. Az ostobácska dialógusokról hatékonyan tereli el a figyelmet a színészek csapnivaló játéka.

Marco Dapper teste annyira szép, hogy jár neki a felmentés gyurmából, tornából és színészmesterségből. Tőle nem is vár mást az ember, mint hogy megvillantja a mosolyát. Játszania felesleges, szomorú is lenne ilyen fiatalon sérvet kapni, inkább ne erőlködjön.

Ügyes megoldás a készítőktől Klaudia hosszú kómába küldése. Nicole Kidman zseniálisan alakítja a jelenetet. Ahogy ő fekszik, mozdulatlanul hosszú perceken keresztül, úgy még nem feküdt senki. Nem utolsósorban, addig sem ront többet az egyébként is gyalázatos filmen.

Colin Farrell is hozzáteszi a magáét becsülettel. Hozza a szokásos �most ütötték agyon a kiskutyámat� arckifejezést, amit egész a film végéig képes megőrizni.

Az egyetlen meglepetést a zeneválasztás hozza. Értjük mi, értjük, hogy a 100 tagú cigányt nem lehet megvenni egy kis költségvetésű filmbe, na de kérem Arvid ft. Ernesto egy ilyen alkotásban? Hát hogy került ez ide?

A film mottója valami egészen zavaros üzenettel bír, pedig elég lett volna annyit a plakátra rajzolni: minden jó valamire, például a Depresszió a vécédeszkán c. film elrettentő példának.

Ajánlom a filmet mindazoknak, akiket az orvos eltiltott minden izgalomtól, krónikus alvásképtelenségben szenvednek, esetleg már úgyis az öngyilkosságukat fontolgatják, nekik igazán tök mindegy.

Jótanács: a mozipénztárnál tessenek abból a pénztárcából fizetni, amin a �csupa felesleges marhaságra� felirat áll. Aki ilyennel nem rendelkezik, inkább egy másik filmre vegyen jegyet.

Kérjük, előadás után őrizzék meg jegyeiket, mert akinek 2-szer is siker ül végignéznie a filmet, a jegyek felmutatásával valamennyi pszihiátriai szakrendelésen mentesül a vizitdíj fizetési kötötelezettségtől!

Pozitív kritika: Depresszió a WC deszkán � Hát ez beszarás!

A moziból kifelé jövet általában azon szoktam bánkódni, miért nem ittam el inkább a jegy árát - három feles legurítása legalább garantáltan élményekkel gazdagít. Épp ezért volt annyira üdítő a Depresszió a WC deszkán - az utóbbi évek első igazi filmélménye. Remek történet, élő karakterek, csodálatos zene - egyenként is ritkán találkozni velük, így együtt meg igazi unikum.

A film klasszikus mozis klisékre épít: szerelmi háromszög, bosszú, kínos véletlenek, prostitúció, betegség, lemondás. A forgatókönyvíró azonban a klasszikus építőkockákat lecsiszolta, újrafestette, újraépítette - az eredmény pedig egy teljesen modern alkotás lett. A cselekmény annyira színes és fordulatos, mintha napjaink összes kiváló forgatókönyvírójának keze nyomát magán hordozná.

A film spirális szerkezetű, a rendező zseniálisan játszik az idősíkokkal. A történet csak idővel, az elejtett megjegyzésekből, emlékképekből kezd igazán körvonalazódni. Mindig más szereplő bőrébe bújva élhetjük át az eseményeket, ami még izgalmasabbá teszi a történetet.

A karakterek gazdagon rajzoltak. Dávid (Marco Dapper) testét bárki megveheti, lelkét azonban festményeibe zárta. Csak régi vécéjét maga mögött hagyva találhatja meg saját útját és igaz társát. Marco Dapper tökéletes választás volt a szerepre: nem csak testét (hmm..), de lelkét sem zárta el előlünk.

Gábor (Colin Farrell) a film elején tér vissza önként vállalt száműzetéséből, ahová kétségbeesése hajszolta. Ő, az erős, magabiztos férfi kiszolgáltatottá vált, beleszeretett egy prostiba. Annak ellenére, hogy felesége van. Annak ellenére, hogy a prostit Dávidnak hívják. Csak nehéz belső küzdelmek után meri felvállalni érzéseit. Colin Farellt eddig sokan csak botrányairól és hódításairól ismerték, de ezzel a filmjével feliratkozott a legnagyobbak közé.

Klaudia (Nicol Kidman) karaktere talán a legösszetettebb: az őt ért rengeteg csapás csak erősíti, és végül megcsalt, értetlen és bosszúszomjas feleségből önfeláldozó anyává érik. Nicol Kidman kecsesen, könnyedén formálta meg szerepét, ahogy ezt tőle már megszokhattuk.

A film negyedik főszereplője a zene, mely nemcsak aláfesti, hanem új tartalommal gazdagítja a filmet. Merész, de jó döntés volt Gus felkérése a feladatra.

A film a jelen értékvesztett fiataljainak ad tanácsot: merni kell. Merni kell felvállalni önmagunkat, kilépni a szarból, magunk mögött hagyni a nyikorgó budipapír-tartót. Mert ha nem mered, tényleg lehúzhatod magad a WC-én. Szóval megéri a mozijegy, a felesek meg jöhetnek utána.

Arvid ft. Ernesto - Try

A boldogság állandó, csak épp mindig mást jelent. A szereplők ezt próbálják elérni - mindannyiukban ott a kétely, és mindannyiuk megerősítésre vár. Lévén a film egy romantikus dráma, egyszerre szerettünk volna könnyed, mégis mélyebb érzésekről szóló dalt választani.

Stáblista:

• gus
• nóra
• moha
• zslatko
• stroke
• ddd
• ogre-cult
• kiddo
• szusza
• jagus
• anyu(ha)

Végül és utolsósorban: katt a film hivatalos honlapjára!

Tegnapelőtt jól megbeszéltük Édespofával, hogy még két év és meg sem fogunk szólalni egymás társaságában.

Történt ugyanis, hogy ültünk a suliban, aztán egyszer csak én elővettem egy papírt és egy tollat és oda toltam elé, hogy tudjon rajzolgatni. Erre rám nézett és tudtam, hogy pont abban a pillanatban gondolt rá, hogy elkéri tőlem őket.

Aztán amikor jöttünk hazafelé a suliból, a Petőfi Rádióban az új REM koncert lemezt népszerűsítették, mire Édespofa nagyon megörült és mondta, hogy töltsem le neki ha hazaérünk. Én meg ránéztem mosolyogva és megkérdeztem tőle: "Emlékszel, hogy pár napja mondtam a gép előtt ülve, hogy szereztem neked valamit? Na, az a valami ma estére már letöltődik."

Ezek a jelenségek egyébként mindennaposak nálunk, főleg a bevásárlásnál. Ha nem beszéljük meg reggel, hogy elmegyünk vásárolni, akkor tuti, hogy estére mindketten nagy szatyrokkal jövünk haza és természetesen ugyanazt vesszük. Vicces jelenet, mikor belépünk a lakásba, hogy "Szia szerelmem, nézd csak miket ...", majd meglátjuk a konyhapultra kipakolt cuccokat, pontosan olyanokat, mint amiket a kezünkben tartunk .

Hát így élünk mi kettecskén, öregecskén.