"mentsmeg" címke archívuma

Végre megnéztem a Rescue Me 3. évadját, és megint nem kellett Dennis Leary-ben csalódnom. Annyira összeszedett, kidolgozott, jól megírt, humoros és egyben komoly ez a széria, hogy csak áradozni tudnék róla, de azt meg nem fogok, mert betelik a blog, aztán nézhetek új hely után. Inkább egy idézet, amin nagyon röhögök még mindig ha eszembe jut, tegnap épp az Ikea kertészeti részlegén:

A szitu, hogy egy égő házból (mi másból ugye, ha már tűzoltós sorozat) menekítenek ki embereket, és az ötödiken ragadt egy tolószékes srác, akit nem tudnak kivenni a kocsiból, mert belehalna. Beszélni sem tud, egy notebook van ráerősítve, melybe ha bepötyög, akkor egy program megszólaltatja amit leírt. Mivel a lépcsőn nem tudják székkel együtt levinni, mert beszakadna alattuk a padló, így az ablakon keresztül, a daruval segítenek neki. Már mennek lefelé, mikor is Tommy megszólal, a srác meg a gép robothangján válaszol:

- Minden rendben, kölyök?
- Ja, most szartam magam alá.
- Hu, az gáz. Sajnálom.
- Semmi gond, mindig így szoktam.

Így leírva nem is annyira hangzik jól, pont ezért nézzétek meg, mert a filmben állati jó. Egyébként emlékeztek rá, hogy Dennis régen énekelt is? Itt megnézhetitek az I'm an Asshole klipjét, érdemes! Még annyi jut eszembe azoknak, akiket még nem vettem volna rá az azonnali letöltésre, hogy ezeknél sokkal szebb tűzoltók oltják a lángokat a Rescue Me-ben, történetesen a nőcsábász Daniel Sunjata, a világ egyik legszebb szőrös mellkasával rendelkező Steven Pasquale, és a kicsit homi Michael Lombardi.

Szóval a sok szövegelésben a lényeg, hogy már jön le a 4. évad, ami a Sorozatjunkie szerint nem volt olyan nagy szám, de én kíváncsi vagyok Tommy útkeresésére is, és persze követni kell az eseményeket, hiszen nemsokára itt az 5.

A tavalyi év sok meglepetést tartogatott számomra, például ekkor jöttem rá, hogy már nem csak zene - és blogbuzi vagyok, hanem sorozatbuzi is. :-) Ugyan az év elején sokkal több időm volt nézni a különböző sorozatokat és be mertem vállalni újabbnál - újabbakat is, az év vége felé már nem vágtam bele több cuccosba, inkább 2008-ra tartogattam őket, persze csak akkor ha a sztrájk miatt egyáltalán folytatódnak majd. Lássuk is a 20-as listát:

01. Studio 60 - Studio 60 - Season 1.
02. Rescue Me - Ments Meg - Season 2.
03. Weeds - Nancy ül a fűben - Season 3.
04. The Closer - A Főnök - Season 2.
05. Desperate Housewives - Született feleségek - Season 3.
06. Nip/Tuck - Kés/Alatt - Season 4.
07. Californication - Kaliforgia - Season 1.
08. Dexter - Dexter - Season 2.
09. Grey's Anatomy - Grace klinika - Season 2.
10. 30 Rock - ? - Season 1.
11. Afterlife - A túlvilág kalandorai - Season 1.
12. Six Degrees - A hatodik kapocs - Season 1.
13. Dirt - A hetilap - Season 1.
14. Third Watch - Harmadik műszak - Season 6.
15. Tudors - Tudorok - Season 1.
16. House - Doktor House - Season 2.
17. Will & Grace - Will és Grace - Season 6.
18. Men In Trees - A férfi fán terem - Season 1.
19. Vanished - ? - Season 1.
20. Heroes - Hősök - Season 1.

+ Kyle XY - Kyle a titokzatos idegen - Season 1.
+ Medium - Médium - Season 1.
+ Criminal Minds - Gyilkos elmék Season 2.

Amit látjátok, engem nem gyűrűzött be a Lost, 24, Prison Break és hasonló krimiféleségek, nem bírom ugyanis, ha sokáig húzzák az agyam és nem látom a történet értelmét és a végét. A Heroes is azért lett az utolsó helyen, mert az első évadzáró epizódjával olyan szinten vették el a kedvem a további rajogástól, hogy csak na. Szívesebben néztem a krimik közül inkább a Főnököt, a zseniális Kyra Sedgwick főszereplésével, vagy a Vanished-et, melyben a Queer A Folk-ból már jól ismert Gale Harold játszotta a nyomozó alakját.

Az abszolút kedvenc nálam a Studio 60 volt 2007-ben, melynek sajna nem lesz folytatása, hiszen Amerikában nem aratott osztatlan sikert. És, hogy miért lett pont ez a széria az első? Mondjuk az ilyen párbeszédek miatt, aztán Amanda Peet, Bradley Whitford, Allison Jenney, Kari Matchett és az összes többi szereplő brilliáns játéka miatt, a forgatókönyvírók zsenialítása miatt, vagy mert nyíltan kifigurázták a keresztényeket, a homofóbokat, Bush-t, ...? Azt hiszem mindezek együttes hatása, és a hasamat erőteljesen megfájdító, néha szinte abbahagyhatatlan röhögés volt az ok!

A lista végén a plusszos jelöltek pedig azért vannak, mert rajongva nézem őket, de a listára még nem fértek fel, bár idén még lesz rá esélyük.

Ezt a felcsúszott 6-8 kilót sürgősen le kell adnom, mert már kezdek undorodni magamtól és úgy kinézni mint Ő, a mellem meg már lassan D kosaras! Kipróbált és hatásos fogyókúrás tanácsokat várok sürgősen, mert az a terv hogy ezeknek a zsírpárnáknak még 2 hónapjuk van rajtam, aztán távozniuk kell. Mindenféle egészségügyi gondok miatt a sportolás egyenlőre ki van zárva! Egyéb ötlet?

Veszélyben!

Napjainkban az egyik leginkább közhasznú tetteket önzetlenül, teljesen anyagiaktól mentesen ténykedő fordítók veszélybe is kerülhetnek. Nemrég Lengyelországban hat fiatalt, két év börtönnel fenyegettek meg, mert mozifilmeket, sorozatokat lengyelre feliratoztak és közzétették az interneten! Én ezúton is szeretném megköszönni a köz érdekében és szórakoztatásában elkötelezett, sokat dolgozó fordítóknak, eme közhasznú tevékenységét!

Ennyi telik tőlünk és ezzel még elégedettek is vagyunk?

Elképesztő a tény, hogy közülünk a többség mennyire leszarja az embertársait! Elhatalmasodott az önzés, átlépnek mindenkin és kizárólag a saját érdekeiket helyezik előtérbe.

Jövök reggel dolgozni, várok a lámpánál türelmesen mert valaki előttem balra szeretne kanyarodni, de a szemből jövő autók miatt nem tud. Mögöttem egy faszfej, nyomja a dudát ezerrel, majd gondol egy merészet, kivág szabálytalanul, kikerül engem és a kanyarodni szándékozót. Ja, és eközben a lámpa már pirosra váltott! Egy másodpercen múlott valakinek az éppsége, csupán azért mert a másikat semmi és senki nem érdekelte! A röhej az egészben, hogy a következő lámpánál utolértem, sőt mielőtt az M3-as autópályára kiértünk volna, muszáj volt kielőznöm, mert az 50-es táblánál 30-al ment! Ti értitek ezt?

Aztán az Auchan butiksorán az újságosnál, egy "kedves" házaspár mindkettő bevásárlókocsiját betolta a bejáratba, hogy ne lehessen elférni tőlük. Látja a baromarcú, hogy próbálom besakkozni magam a két kocsi között, de nem megy. Ránézek kedvesen, mondom: "Elnézést, szabad lesz?" Erre komótosan, gyilkos nézés kíséretében 5 centit odébbtolja a kocsit. Ez azt jelenti, hogy még így is csak akkor férek be ha oldalra fordulok és átslisszolok a két kocsi között. Azért nagyon hangosan megköszöntem, érezze magát ő kellemetlenül!

Kifelé a kapuknál egy hölgyet előreengedek, mert még bízok! Nem kellett volna mert majdnem nekemvágja a szatyrait és persze sehol a köszönöm! Utána kiabáltam, baszki: "SZÍVESEN!!!" Persze meg sem fordult, válaszra sem méltatott!

Attól is kivan a tököm, hogy itt a cégnél is csak a törtetés hoz eredményt és tisztességes munkával nem lehet sikereket elérni. Van egy kollégám, aki mindenkin átgázolva, aljas módon kifúr embereket, csupán azért mert az Ő érdekei ezt kívánják meg! Sohasem értettem, hogy az elért eredmények miért nyomnak kevesebbet a mérlegben az aljas törtetés pedig miért hoz sikert a legtöbb esetben? Valószínűleg bennem van a hiba és ezért sem kerülök soha előbbre!!!

Mindegyik esetben, amiket felsoroltam, lehetett volna emberségesen, tekintettel másokra is kezelni a szituációt, szituációkat, de sajnos manapság meg sem fordul az emberek agyában ilyesmi. Mikor lett tudatosítva az agyakban, ha levegőnek néznek mindenkit attól nekik jobb lesz? Miért fordul elő egyre ritkábban, hogy normális viselkedésformákkal találkozunk; sőt meglepetésként ér ha tapasztalunk egy ilyet? Mindenki abban a tévhitben vergődne, hogy ő egyedül kevés a változásokhoz?

A társasházunkban nemsokára lesz újabb közgyűlés! Meg fogom kérdezni ott mindenki előtt, hogy szerintük mire lenne szükség ahhoz, hogy egy normális lakóközösség alakulhasson nálunk ki és ne minden nap ordítozásra és anyázásra kapjam fel a fejem! Kíváncsian várom, kinek a szájából fogom hallani a két varázsszót!

Egyébként ma meeting lesz nálunk este a főnökünk profi vezénylésével! Remélem kitér majd a mondandójában az elért eredményekre is, amit a fizetésem brutális csökkentésével ért el és a haszonra amit ez hozott neki üzleti, pénzügyi és emberi szempontból is. Aki nem emlékezne a történetre, három hónapja ötvenezerrel vette le a fizetésem és jutalékos rendszerbe váltottunk. Olyan igazságosra sikeredett a számolása, hogy soha sem érem majd el a régi összeget, még úgy sem ha több forgalmat generálok mint decemberben, ami a legjobb időszak a kereskedelemben. Biztos csodálkozik azon, hogy új állást keresek, de valszeg lefossa! :-))) A lényeg, hogy ő azt higgye, haszna van a másik lealázásából, emberszámba sem vételéből. Aki hülye, halljon meg - tartja a mondás!

Apróságok

Tegnap arra gondoltam, ha minden nap megkapnánk azt a pár egyszerű dolgot, amitől boldognak érezzük magunkat, akkor mennyivel jobban is érezhetnénk magunkat. Nem milliós fizetésekre és új kocsira gondolok persze, hanem apró, mégis jelentős dolgokra.

Ilyen példának okáért egy kedves mosoly is a közértben, mikor kómásan lebotorkálsz reggel kiflit venni, vagy tegnap a bőrgyógyásznál a mosolygós, érdeklődő doktornéni. Soha nem értettem a reklámokban, mikor megy a szöveg: "Kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!" Kinek van gyógyszerésze??? Nos, tegnaptól nekem és ehhez elég volt annyi, hogy maximálisan értem dolgozzon a patikus hölgy, megrendelje a számomra megfelelő terméket, tanácsot adjon, sőt még ki is hozza édespofának a szatyrot a pult mögül, szimplán csak azért mert a kezedbe akarja adni. Hétvégén ajándékot is kaptam, noha "csak" egy mézeskalácsszívet a vásárból, de kincsként örzöm és mikor reggel kinyitom a szemem, ott figyel a polcon. Nem nagy ügy, csupán apróság és mégis...

Aztán ott vannak azok a dolgok, melyeket nem mástól várunk és jó esetben kapunk, hanem mi magunk teszünk érte. Ilyen is rengeteg van, be lehet okosan osztani őket, hogy minden napra jusson egy. Pölö, kettőre is elegendő jótett, ha az 1%-ot felajánlod egy alapítványnak, embereknek akik rászorulnak, kutyáknak, macskáknak. Jó érzéssel tölthet el az is, mikor csak úgy, mielőtt bemész dolgozni, veszel egy csokit a kollégádnak. Én jól érzem magam attól is, ha nem szemetelek és dobom ki a kocsi ablakán az üres üdítős flakont, hanem bedobom egy kukába alkalomadtán. Fellökhetjük az idős nénikét a bolt előtt, de segíthetünk is neki bejutni, sőt a bevásárlókosarát is megpakolhatjuk. Letölthetjük Madonna borzasztó, zenealázó dalát a netről, csupán azért, hogy segítsük a föld megmentését 25 centel, de még sorolhatnám az ilyen és hasonló eseményeket!

A legnagyobb baj az, hogy bármennyire akarod is jól érezni magad és teszel is napról-napra ezért, vannak akik magasról szarnak rád és mindenkire a világon. A postai csomagom végül meglett tegnap és kézhez is kaptam, de csak úgy lehetett, hogy már majdnem kiabálnom kellett a nőcivel és még úgy is csináltak mintha én tehetnék róla, hogy a kézbesítő egyszer sem csöngetett be, nem hagyott a postaládában értesítőt. Egyébként is miért nem tudom a 14 jegyű számot, amit a nagyatádi postás írt a csomag feladóvevényére? A muskátli minden napi eltávolítója sem szól azóta egy szót sem, miért veszi le a cserepet, esetleg azért mert útban van neki mikor szerel. Nem szól, csak leveszi, letörve ezzel a virágait, odateszi az ajtóm elé. Gondolja minek legyen kedves, udvarias, majd csak észreveszem, hogy el kell onnan raknom.

Hatalmas probléma a kommunikáció hiánya a magyar embereknél és nem veszik észre mekkora károk származnak ebből másoknak és saját maguknak is. Mi a tökömet tanítanak manapság az óvodában, iskolában és a szülők otthon, mikor még köszönni sem tudnak az emberek? Engem megtanítottak erre is és anyukám nagyon büszke volt rám, hogy a legjobban köszönő gyerek voltam a általános iskolában! Persze mondhatjuk, hogy a politikai helyzet, meg mindenki savanyú és még számos dolgot, de szerintem a neveltetéssel kezdődik minden, hogy mit láttatunk a gyermekünkkel!

Meleg srácok apukái!

Sokáig gondolkodtam azon, hogy az esetek többségében miért is olyan nehéz az apáknak elfogadni a gyermekük melegségét! Az anyák általában jobban fogadják és gyorsabban feldolgozzák az ilyen jellegű nehézségeit az életüknek, ellenben az apucikkal.

Nekem miután a faterom megtudta a dolgot a muteromtól, teljes elzárkózás volt a reakciója, kitagadást emlegetett és hasonló nagyon rettenetes dolgokat. A mai napig soha sem beszél velem erről, sőt amikor csak találkozunk, a felszínes és üres duma jellemzi a mondandónkat. Én sem erőltetem a dolgok tisztázását, talán mert nem akarok saját magam is szembesülni a szívtelen hozzáállásával. Nem akarom ennél is jobban eltaszítani magamtól és félek attól, hogy évekig nem fogunk beszélni egymással. Persze ez be fog következni egyszer, nem is olyan sokára!

Szóval úgy látom a dolgot, hogy egyszer ott van az unoka kérdédése, melynek vágya örökre elszáll miután a gyerek nem fog lányokkal kefélni. Ez különösen ott nagy probléma, ahol egyke a srác és tőle várják a megváltást, mint nálam is!

A következő dolog ami miatt az apák rettegnek ettől a bejelentéstől, mert szembesülniük kell a saját énjükkel is! Biztos sokan nem hiszik el, de serdülőkorban rengeteg srácnak vannak ilyen képzelgéseik, sőt egyesek tovább is mennek és kipróbálják férfiakkal is a lepedőgyűrést. Nos, amikor egy édesapában feltörnek az akkori emlékek melyeket akár erőszakkal el is nyomtak, akkor iszonyatos lesz a tiltakozás a melegség ellen! Minél jobban ellenkeznek annál inkább van esélye ennek az eshetőségnek. Nálunk van olyan három gyermekkel rendelkező rokon, aki ebben a cipőben járna, ha kiderülne az egyik fiáról, hogy a saját neméhez vonzódik.

Szintén egy lehetőség a vallásosság, mely megint csak egyenlő lehet a butasággal. Könnyebb hivatkozniuk valamire, mint sem a lelkük mélyére nézni és feltenni a kérdést: "Ettől most kevésbé kellene szeretnem a fiam, ettől ő már nem is ugyanaz az ember?" Szokták sok módon magyarázni a Biblia tanításait, kár ebbe belemenni, nem akarom túlságosan megsérteni a hívőket. Én mindig úgy gondoltam, Isten bennünk van, magunkban kell hinni és segítséget is csak magunktól várhatunk.

Belegondolhatunk abba is, hogy a szüleink közül az anyáknak könnyebb egy fokkal ezt a külvilág felé is kommunikálniuk, hiszen a barátnőik sokkal empatikusabbak. Nyitottabban, őszintébben és gyorsabban meg tudják ezt beszélni mint a férfiak. Képzeljük csak magunkat apu helyébe: lemegyünk a pályára focizni, bedobunk egy sört a haverokkal, vagy elmegyünk pecázni ... és persze ezen tevékenységek közben válaszolni kell a sok kényelmetlen kérdésre. Mi van a fiaddal, mikor nősül, még mindig nincs barátnője? Mit mondhatunk a macsóknak, hogy elég férfias legyen a válasz és ne sérüljön az önérzetünk? Biztos vagyok benne, ez is sok apuka fejében ellenállási pont lehet és inkább nem vesznek tudomást a lényegről.

Lányok esetében is szar ügy lehet apucival tisztára mosni a szennyest, hiszen a legtöbb esetben a családban a kislányok számítanak apuka szemefényének. Nem lehet kellemes mikor kiderül, hogy a szeretett "gyönyhajúlányka" egy másik nőt ölel magához minden este!

Ti mit gondoltok erről, a ti faterotok miként viszonyul hozzátok? Nálatok milyen nehézségek adódnak és szerintetek hogyan lehetne ezeket megoldani? Kaphatunk feltételek nélküli szeretetet az apukáktól? Érdemes fontolóra venni azt a lehetőséget, hogy inkább őket kihagyjuk a coming out-ból és továbbra is hazudozunk?

Krízishelyzet! Nehezen élem meg hisz ez az első komolyabb az elmúlt egy évben. Be is raktam egy kis Rob Dougant, öngyógyítás céljából, bár talán jobb lenne ezt is átaludni. Nem sírok!!!